Egy különös, nagyméretű, sötét színű és átlátszatlan üveggyöngy új kérdéseket vetett fel a régészek számára Németország keleti részén. A mintegy 1700 éves tárgyat a szászországi Liebersee település közelében fedezték fel egy települési gödörben. A halvány hullámos díszítésekkel ellátott gyöngy jelentősen eltér a lelőhelyen talált hétköznapi kerámiatöredékektől. Az ilyen tárgyak általában női sírokból kerülnek elő, ám ez a lelet egy lakótelepülés területén bukkant fel, ami felveti a lehetőséget: vajon egykor ékszerként viselték, vagy később a gyapjúfonás során használt eszközzé alakították?
A feltárást a Szász Régészeti Hivatal ( Landesamt für Archäologie Sachsen ) végezte 2025 decemberétől 2026 áprilisáig, még a területre tervezett kavicskitermelés előtt. Mivel a bányászati munkák megsemmisítették volna a földben rejtőző nyomokat, a szakemberek körülbelül 3200 négyzetméternyi területet vizsgáltak át. A kutatók nem gazdag birtok vagy katonai helyőrség maradványait tárták fel, hanem egy vidéki települést, amely a Kr. u. 3–5. század közötti időszakból származik. Ez a korszak a késő római császárkortól a népvándorlás korának kezdetéig terjedt, amikor Közép-Európa társadalmi és politikai viszonyai jelentős átalakuláson mentek keresztül. Liebersee a szász Elba-völgy bal oldalán, Riesa és Torgau között található. Kedvező természeti adottságai miatt a térség már évezredekkel ezelőtt is vonzotta az emberi közösségeket, és a régészek ma is rendkívül gazdag lelőhelyként tartják számon. Az ásatás során különféle talajnyomokat, gödröket, cölöplyukakat és más emberi tevékenységre utaló maradványokat dokumentáltak. Ezek alapján legalább négy nagy méretű, faoszlopokra épített hosszúházat azonosítottak, valamint három úgynevezett gödörházat. A hosszúházak akár 20 méter hosszúak és 5 méter szélesek is lehettek. Valószínűleg egyszerre szolgáltak lakótérként és istállóként, ami egy állattartásra, gabonatermesztésre és háztartási munkára épülő vidéki közösség számára praktikus megoldásnak számított. A kisebb gödörházak részben a földbe mélyedtek, alapterületük pedig 7–12 négyzetméter között mozgott. Ezek feltehetően raktárként, műhelyként vagy gazdasági célokra szolgáló helyiségként működtek. Az egyik ilyen épület különösen fontos bizonyítékokat szolgáltatott a textilkészítés jelenlétére.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1525 és 1866 között, kb.: 12 és fél millió embert raboltak el Afrikából, és adtak el rabszolgának az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és a Karibi-térségben. |
Ebben a gödörházban a régészek 30 lapos, kör alakú agyag szövőszéksúlyt találtak. Ezeket a függőleges szövőszékeken a láncfonalak kifeszítésére használták, miközben a vetülékfonalakat átfűzték közöttük. A lelet egyértelműen bizonyítja, hogy a településen szöveteket állítottak elő. Ezen kívül egy agyagból készült orsógomb is előkerült. Az ilyen eszközök súlyként szolgáltak a faorsók végén, elősegítve, hogy a nyers gyapjút fonallá sodorják. A késő római korban a juhgyapjú számított a textilipar legfontosabb alapanyagának, és a Liebersee-i leletek jól illeszkednek ehhez a képhez. Ebben az összefüggésben válik különösen érdekessé a sötét üveggyöngy. Mivel nem sírban, hanem egy települési gödörben találták meg, a kutatók nem zárják ki, hogy később orsógombként használták újra. Ez azt jelentené, hogy a tárgy eredeti szerepe megváltozott: a személyes díszből hétköznapi munkaeszközzé válhatott. Bár erre egyelőre nincs végleges bizonyíték, a lehetőség figyelemre méltó. Egy olyan tárgy, amely valaha öltözködéshez, társadalmi identitáshoz vagy temetkezési szokásokhoz kapcsolódhatott, később gyakorlati szerepet kaphatott egy dolgozó faluközösség életében. A település egyéb leletei önellátó vidéki közösség képét rajzolják ki. A kerámiatöredékek mellett tárolóhelyek nyomai, textilkészítő eszközök és gabonamaradványok is előkerültek. Vöröses színű, kiégett agyagmaradványok arra utalnak, hogy az épületek falait agyagtapasztással erősítették meg. Az elszenesedett gabonaszemek pedig azt bizonyítják, hogy mezőgazdasági terményeket tároltak a faluban. Ugyanakkor a megégett agyag és gabonamaradványok arra is utalnak, hogy a települést legalább egy jelentős tűzeset érte. Egyelőre nem ismert, hogy ez a tűz okozta-e a település elhagyását. A kutatók további vizsgálatokat terveznek, köztük radiokarbonos kormeghatározást növényi maradványokon és faszénen, hogy pontosabb időrendet állíthassanak fel.
A Liebersee-ben végzett ásatás fontos új adatokkal gazdagítja a szászországi vidéki települések kutatását a népvándorlás korát megelőző és azt kísérő évszázadokból. A hosszúházak, gödörházak, szövőeszközök, gabonatárolók és tűznyomok egy önfenntartó közösség mindennapi életét tárják fel. Mégis, a legérdekesebb lelet továbbra is a nagyméretű, sötét üveggyöngy marad. Ez a szokatlan tárgy talán egy különleges történetet őriz: először díszként szolgálhatott, később munkaeszközzé válhatott, végül pedig évszázadok múltán egy elveszett szász faluból előkerülve a régészeti kutatás egyik legérdekesebb emlékévé lett.
Hirdetés
