Egy agyi parazita, amely több mint kétmilliárd ember agyában él, sokkal aktívabbnak bizonyul, mint korábban gondoltuk!

A Toxoplasma gondii nevű parazita világszerte több mint kétmilliárd ember agyában van jelen, és sokáig úgy vélték, hogy ez a kórokozó teljesen tétlenül, alvó állapotban húzódik meg a szervezetben. A Kaliforniai Egyetem kutatóinak új eredményei azonban rácáfolnak erre: egerekben még tartós fertőzés után is kimutatható a parazita alacsony szintű újraaktiválódása – számolt be róla a ScienceAlert.

A Toxoplasma gondii nevű parazita egysejtűek – a toxoplazmózis kórokozói – tachyzoita stádiumban, 3D-s illusztráción ábrázolva ( A kép forrása: Dr_Microbe/Getty Images )

A Kaliforniai Egyetem Riverside-i kutatói ( UCR ) friss bizonyítékot találtak arra, hogy a Toxoplasma gondii alacsony szinten újraaktiválódhat az egerek agyában – még hosszú távú fertőzés esetén is. A világ népességének több mint egyharmada hordozza a T. gondii-t, ezt az agyat is megfertőző parazitát, amely macskákban szaporodik, míg egerek és más állatok köztes gazdaként szolgálnak. Az ember rendszerint macskaürülékkel vagy nyers hússal való érintkezés útján fertőződik meg. A legtöbb egészséges embernél a fertőzés tünetmentes, így sokan nem is tudnak róla. A parazita a gazdaszervezet tudta nélkül cisztákat hoz létre az agy, a szív és az izmok szöveteiben, ahol akár egy életen át is megmaradhat – látszólag inaktívan, egészen addig, amíg az immunrendszer gyengülni nem kezd. Csakhogy úgy tűnik, ezekben a cisztákban mégis történik valami. Korábban úgy gondolták, hogy minden apró ciszta egyetlen, nyugalmi állapotban lévő T. gondii‑típust tartalmaz. A UCR kutatói azonban egysejtes RNS‑szekvenálással kimutatták, hogy több különböző altípus is együtt rejtőzik a kísérleti állatok agyában. Legalábbis egerekben a parazita akár öt különböző formában is csoportosulhat. Ezek a formák eltérő módon és eltérő ütemben fejlődnek. Néhány altípus laboratóriumi körülmények között néhány nap alatt olyan állapotba kerülhet, amely már az újraaktiválódás előszobájának tekinthető.

„A ciszta nem csupán egy csendes búvóhely – valójában egy aktív központ, ahol különböző parazitatípusok készülnek a túlélésre, a terjedésre vagy az újraéledésre” – magyarázza Emma Wilson, a UCR biomedikai kutatója. „A munkánk alapjaiban változtatja meg, hogyan gondolkodunk a Toxoplasma‑cisztáról. A ciszta a parazita életciklusának központi irányító pontjaként jelenik meg. Megmutatja, hová kell irányítani az új kezelések fejlesztését. Ha valóban kezelni akarjuk a toxoplazmózist, a cisztára kell fókuszálnunk.”

A toxoplazmózis a T. gondii által okozott betegség, amely influenzaszerű tüneteket és pszichés panaszokat is kiválthat. Leginkább legyengült immunrendszerű embereknél okoz problémát, és akár görcsrohamokat vagy látászavarokat is előidézhet. Léteznek parazitaellenes kezelések, de az aktív fertőzés és a lappangó cisztaformák eltérő gyógyszereket igényelnek.

„Azzal, hogy azonosítottuk a cisztákon belüli különböző parazita‑altípusokat, meg tudjuk mondani, melyek hajlamosak leginkább újraaktiválódni és károsodást okozni” – mondja Wilson. „Ez segít megérteni, miért vallottak kudarcot korábbi gyógyszerfejlesztési próbálkozások, és új, pontosabb célpontokat jelöl ki a jövő terápiái számára.”