A magyar könyvkiadás történetében számos olyan különös és ritka kötet létezik, amelyek mára szinte teljesen eltűntek a nyilvánosság elől. Ezek a művek gyakran csak szűk gyűjtői körökben bukkannak fel, árveréseken vagy magánkézben cserélnek gazdát, miközben történetük és jelentőségük a legtöbb ember számára ismeretlen marad. Közéjük tartozik egy 1945-ben tiltólistára került könyv is, amelynek csupán néhány példánya élte túl az elmúlt évtizedeket. A kötet szerzője, Makkai János, nemcsak művével, hanem fordulatokban gazdag életútjával is figyelmet érdemel.
Makkai János pályája a húszas évek közepén indult, amikor neve először jelent meg a korszak egyik meghatározó lapjában. Érdeklődése hamar a közéleti kérdések felé fordult, különösen a politikailag instabil Németország felé, ahol az első világháború utáni években egymást váltották a kormányok. Írásaiban a kor szellemi és politikai áramlataira reagált, így például Ady Endre értelmezéséhez is hozzászólt, amikor 1928-ban így fogalmazott: „Azt tanultuk ( Adytól ), hogy Magyarország a magyaroké és a magyar faj hegemóniáját kell diadalra vinni benne. Azt tanultuk, hogy a jövendőt a magyar parasztból, munkásból és a középosztály magyar elemeiből kell újjáépíteni. Azt tanultuk, hogy a huszadik században csak a huszadik század követelményei szerint lehet élni. Azt tanultuk, hogy a magyar fajt csak annak egyetemes demokráciája mentheti meg, és mindazt, amit akarunk, saját magunknak leplezetlenül és kíméletlenül megmondhatjuk, mert a saját hazánkban idehaza vagyunk.”
A harmincas évek elején figyelme a gyorsan erősödő nemzetiszocialista mozgalom felé fordult. Berlinbe utazott, hogy első kézből tanulmányozza a pártot és vezetőit, akikkel személyesen is találkozott ( Göringgel, Goebbelsszel és Hitlerrel is ). Tapasztalatait hazatérve, mindössze huszonhét évesen foglalta össze Germánia új utakon című könyvében, amely az első magyar nyelvű munka volt Adolf Hitlerről és mozgalmáról. A kötet megjelenése után számos kritika és méltatás látott napvilágot. Egy korabeli értékelés szerint „Makkai megismerteti az olvasót azzal, hogy a horog-kereszt ma a férfias akarat szimbóluma és hogy az emberi sorsokat csupán a férfias akarat kormányozhatja.”
Korabeli újságrészlet ( A kép forrása: Diarium, 1932/7-8., Arcanum Digitális Tudománytár )
A könyv nemcsak bemutatta a nemzetiszocializmus ideológiáját, hanem szélesebb történelmi összefüggésekbe is helyezte azt. Az egyik elemzés kiemelte, hogy a mű csúcspontja az a gondolat, amely szerint a hitlerizmus „mint Európa, vagy általában a fehér ember kultúrájának irányváltozását, illetve mint e változás egyik tünetét mutatja be”, és hogy „az eddigi individualista és kapitalista társadalmi rend bomlóban van és új univerzálisabb, egyetemes, egyén-ellenes kultúra van kialakulóban: új középkor.” Makkai értelmezésében a kor társadalmi folyamatai történelmi párhuzamokkal írhatók le, ahol a tömegek a diktatórikus rendszerek felé fordulnak.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A Luftwaffénak volt egy fő vallatója, Hanns Scharff, akinek a taktikája az volt, hogy a lehető legkedvesebb legyen. Scharff legjobb taktikája a foglyok információszerzésére a következők voltak: természetjárás őrök jelenléte nélkül, házi ételek sütése, viccek mesélése, sörivás és délutáni tea ismert német pilótákkal. "Kihallgatásai" annyira sikeresek voltak, hogy az amerikai hadsereg később beépítette módszereit, saját oktatási rendszerébe. |
Korabeli reklám “szórólap” a könyvről
Hitler személyiségéről is részletes képet adott: „Középtermetű ember Hitler Adolf, aki valósággal jelentéktelen külsejű volna, ha nem volna az, aki. Néha olyan, mint egy vasárnap délutáni iparos, néha olyan, mint egy snájdig katona, néha olyan, mint egy erőlködő demagóg, néha pedig olyan, hogy egyéniségének varázsa mindenkit lenyűgöz.” Ez az ambivalens jellemzés jól mutatja, hogy Makkai igyekezett árnyalt képet adni. A szerző ugyanakkor több ponton pozitív következményeket várt Hitler hatalomra jutásától, és úgy vélte, hogy az új német politika Magyarország számára is előnyös lehet. A nemzetiszocialista gazdasági elképzeléseket elemezve azt írta, hogy a rendszer „harcolna a marxista kommunizmus ellen, de a gazdasági rend, amit meg akar teremteni, valójában félkommunizmus, ami kizárólag diktatúraként valósulhat meg.”
A Magyar Könyvkereskedők Egyletének lapjában, a Corvinában a kiadó egy féloldalas hirdetésben hívta fel a könyvkereskedések figyelmét a kötetre. ( A kép forrása: Corvina, 1932. augusztus 14. , Arcanum Digitális Tudománytár )
Makkai politikai pályára lépett, és az 1930-as években egyre inkább a jobboldali közélet meghatározó alakjává vált, részt vett a zsidótörvények előkészítésében is. Életében azonban radikális fordulat következett be: 1940-ben, amerikai útja során kezdte felismerni a náci rendszer valódi természetét. Erről később fia így számolt be: „Apám elmondta a kormányzónak, hogy, Magyarország rossz oldalon áll a háborúban.” Makkai ezt követően titkos rádióadásokkal próbálta segíteni a nyugati kapcsolatfelvételt, ami miatt a német hatóságok üldözni kezdték. A háború után emigrációba kényszerült, végül az Egyesült Államokban telepedett le, ahol hosszú hallgatás után még egy irodalmi művet publikált. Élete utolsó éveit betegségek árnyékolták be, 1994-ben hunyt el. Közben korai műve, a Germánia új utakon a háború után tiltólistára került. 1945-ben a fasiszta és szovjetellenes könyvek jegyzékére vették, példányainak nagy részét elkobozták vagy megsemmisítették. Azok a darabok azonban, amelyek túlélték ezt az időszakot, ma rendkívül értékes ritkaságok, és jelentős összegekért cserélnek gazdát a gyűjtők körében.
Makkai János története jól példázza, hogyan fonódhat össze egy ember életében az irodalom, a politika és a történelem sodrása. Korai műve egyszerre dokumentuma egy korszak szellemi légkörének és figyelmeztetés arra, milyen következményekkel járhat az ideológiák kritikátlan értelmezése. A Germánia új utakon ma már nemcsak ritka könyvészeti különlegesség, hanem egy olyan történelmi lenyomat is, amely segít megérteni a huszadik század egyik legsötétebb időszakának gondolkodásmódját és illúzióit.
Hirdetés
