Ki az a Janus, akinek “portréja” számtalan ókori érmén szerepel, de mégis kevesen ismerik?

Az Újévet először 1582-ben kezdték el ünnepelni, amikor XIII. Gergely pápa bevezette az új, Gergely-naptárat, amely a julián naptár helyére lépett. Az ókori Babilonban az újév ünnepét március közepén tartották, amikor Marduk isten döntött a birodalom következő évi sorsáról. Ez az ünnep tizenegy napig tartott, és áldozatokat, felvonulásokat, valamint termékenységi rítusokat foglalt magában. A rómaiak szintén márciusban kezdték az évet, de Kr.e. 46-ban Julius Caesar elrendelte, hogy az év januárban kezdődjön. Január hónap már eleve Janusnak, a kezdetek istenének volt szentelve, így az új év első napja a római ( julián ) naptárban január 1-je lett.

Az ókori római mitológiában Janus, avagy Ianus, a kapuk, átjárások és az átmenetek istene különleges helyet foglalt el. Őt tekintették az élet, az időszakok és a történelmi korszakok közötti váltások őrzőjének. A rómaiak számára Janus szimbolizálta a kezdetet és a véget, a múltat és a jövőt, valamint az élet nagy eseményeit – születést, házasságot, halált – összekötő átmeneti állapotokat. Tisztelete a mindennapokban is fontos szerepet játszott, legyen szó az évszakok változásáról, a vetésről és aratásról vagy az új év beköszöntéről. Janus különleges szerepét erősítette, hogy a vallási szertartások során őt szólították meg elsőként, és neki mutattak be áldozatot minden más isten előtt. Úgy hitték, hogy Janus nemcsak az emberi élet és a földi kapuk őrzője, hanem az istenekhez vezető kapuk kulcsát is birtokolja. A római mítoszok szerint ő már a világ teremtésének kezdetén jelen volt, és az ég kapuit őrizte, ahol az emberek és az istenek közötti kapcsolat létrejött. Ez a kulcsszerep tette őt az egyik legrégebbi római istenséggé, akinek kultusza már Romulus és Remus, Róma alapítóinak idejében is létezett. A rómaiak gyakran ábrázolták Janust két arccal, amelyek közül az egyik a múltba, a másik a jövőbe tekintett. Ez az ikonikus megjelenítés az isten kettős természetét és az átmenetek feletti uralmát szimbolizálta. Kezében tartott kulcsa az ajtók, kapuk és küszöbök feletti védelmet jelképezte, valamint a biztonságot, amit a kereskedők és utazók számára nyújtott. Különösen fontosnak tartották ezt a kereskedelem és a vendégszeretet terén. Janus kultusza különösen erős volt az új év kezdetén, hiszen január hónap neve is tőle ered, amely az új kezdetek szimbolikus időszaka.

Janus isten mellszobra, Vatikáni Múzeumok ( A kép forrása: Leon Reed, flickr.com )

Janus tiszteletének egyik legismertebb színtere a Forum Romanum északi részén található Ianus Geminus vagy Janus Quirinus szentélye volt. Ez egy boltozott átjáró, amelyet Numa Pompilius király emeltetett. Az átjáró két ajtaját a béke időszakában zárva tartották, míg háború idején nyitva állt, ezzel is jelezve az isten háborúhoz és békéhez való kötődését. Ianus képmása, két arccal, az átjáró alatt volt elhelyezve, a ki- és bejárás, valamint az éber őrködés szimbólumaként. A mítoszok szerint Janus volt az első, aki pénzt veretett, és képmása gyakran szerepelt a római érméken ( Krisztus előtti harmadik századtól ). Az érmek kettős arca a barbárságból a civilizációba való átmenetet jelképezte, miközben az anyagi vállalkozások és a kereskedelem kezdetét szimbolizálta. Az ókori római asokon Janus képmása mellett hajók előrésze is megjelent, utalva a kereskedelem és hajózás feletti uralmára. Egyes ábrázolásokban, például Hadrianus császár pénzein, Janust négy arccal is megjelenítették, amely a kapuzat négy oldalának felelt meg. A római medálok általában figyelemre méltó portrékat és szokatlan hátlap-típusokat mutatnak be, de az alábbi különleges darab, amely Commodus császárt Janus istennel együtt ábrázolja, még ezek között is kiemelkedik. Az érmét, “emlékérmét”, medált egy viszonylagos stabilitás időszakában verték, amikor Commodus élete és uralkodása is nyugodtabb volt.

Ritka római orichalcum érme, emlékérme, medál Commodus császár ( Kr.u. 177–193 ) idejéből, gyönyörű zöld patinával. Verés éve: Kr.u. 186–187, Súlya: 48,44 g Előlap: A felirat: M COMMODVS ANTONINVS PIVS FELIX AVG BRIT. A medál előlapján Janus kettős portréja látható, melynek jobb oldali arca Commodus vonásait viseli, bal oldali arca pedig Janust, a kezdetek és végzetek istenét ábrázolja. Egyes feltételezések szerint a bal oldali arc Cleandert, Commodus prefektusát is szimbolizálhatta, aki egykor rabszolga volt, de magas tisztségre emelkedett. Hátlap: A felirat: P M TR XII IMP VIII COS V – P P. A hátlap rendkívül részletes, és Tellus, a föld istennője látható rajta, aki egy csillagokkal borított földgömbre támaszkodik, amely körül az év négy évszakát megszemélyesítő alakok vonulnak. Ez a kompozíció a stabilitást és a mezőgazdasági bőség reményét szimbolizálja az újévre. Az exergue-ben ( alsó részén ) a TELLVS STABIL felirat olvasható, amely Tellus állandóságát hirdeti.

Az orichalcum ( magyarosan órihalkum ) egy különleges, legendás anyag, amely az ókorban nagy értéket képviselt. A rómaiak esetében azonban az “orichalcum” egy konkrét bronzalapú ötvözetet jelölt, amely főként rezet és cinket tartalmazott ( tulajdonképpen egyfajta sárgaréz ). Ezt az ötvözetet különösen nagy becsben tartották, és gyakran használták érmék veréséhez, például a római sestertius és dupondius címletek esetében. Az orichalcum érméket sárgás-aranyszínű megjelenésük különböztette meg az egyszerűbb bronzérméktől. Az orichalcum kifejezés eredetileg Platón műveiben ( például az Atlantisz történetében ) bukkan fel, ahol egy misztikus, aranyhoz hasonló fémként említik, amelyet Atlantisz lakói használtak. Azonban a római korban már sokkal konkrétabb jelentéssel bírt, és nem misztikus, hanem gyakorlati anyag volt. Főként nagyobb méretű érméknél ( például sestertiusok ) használták, mivel szilárd, tartós és esztétikus anyagnak számított. Színe és fényessége miatt a nemesség és a katonai vezetők körében is népszerű volt. Az orichalcum medál/érme Commodus idejéből: A leírt érme azért különleges, mert orichalcumból készült, ami a római császárkor egyik legkiválóbb érméit fémjelezte. A gyönyörű zöld patina pedig az évszázadok alatt a felületén kialakult oxidáció eredménye, ami az ilyen típusú érméket még értékesebbé teszi a gyűjtők és történészek számára.

Az érem a császár tízéves uralkodásának ( decennália ) ünnepségeihez kapcsolódik, és egy új „aranykor” eljövetelét hirdette, amelyet Commodus reményei szerint ő maga vezethetett volna. Commodus, aki a korábbi évek politikai és családi összeesküvései után végre konszolidálni tudta hatalmát, különösen fontosnak érezhette ezt a medált. Az érem kiadása idején, 187. január 1-jén, az újévi ünnepségekkel egybeesően, Commodus már túlélte felesége, nővére, unokaöccse, szenátorok és saját prefektusa, Perennis általi merényleteket. Az érem szimbolikus jelentőséggel bír: a túlélés és az újjászületés jelképe. A medál nemcsak Commodus uralmának szilárdságát hirdeti, hanem egy új korszak ígéretét is, amelyben béke és jólét uralkodik. Azonban ez a remény hamar szertefoszlott: mindössze három hónappal később egy újabb merényletkísérletet hiúsítottak meg, amelyet Maternus briganti vezetett. Ez is jól mutatja, hogy Commodus uralkodása mennyire ingatag volt, még az olyan ünnepi pillanatok közepette is, mint az érem kiadása. Ez a medál tehát nem csupán művészeti remekmű, hanem az adott korszak történelmi, politikai és vallási összefüggéseit is magában hordozza. Janus alakjával kapcsolatban sokan napistent láttak benne, mivel a Nap járása is a kezdeteket és végeket szimbolizálta, bár ennek igazolására kevés további bizonyíték található. Kettős arca talán a kettős torzók ihletéséből származik. A rómaiak azonban Janusban nemcsak az idő múlását és az átmeneteket tisztelték, hanem olyan alapvető értékeket is, mint a múltra való emlékezés, a jövő tervezése és a változás elfogadása. Bár a római istenek nagy része könnyen párhuzamba állítható görög megfelelőikkel, Janus esetében ez nem így van. A görög mitológiában nem található egyértelmű megfelelője, bár Ortosz, egy kétarcú kutya, bizonyos szempontból hasonlít rá. Ez is mutatja, hogy Janus tisztelete egyedi volt, és mélyen gyökerezett a római kultúrában. Tisztelete a mai napig fennmaradt különféle vallási és kulturális hagyományokban, az emberi lét örökérvényű szimbólumaként.

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )