Magyarország és Ausztria történelme évszázadokra nyúlik vissza, szoros – ám korántsem mindig egyenrangú – kapcsolat fűzi össze a két országot. A hosszú közös múlt ellenére az Osztrák Birodalom, különösen a Habsburgok uralma idején, számos magyar történeti és művészeti értéket vitt magával, amelyek közül sok ma is osztrák múzeumokban található, és nem tért vissza eredeti helyére. Ezeket a műkincseket gyakran a közös örökség részeként tüntetik fel, noha valójában sok közülük egyoldalúan, magyar területről került Ausztriába – nem mindig önkéntes módon.
Évszázadokon át özönlöttek a magyar műkincsek Bécsbe, ám máig nem jött létre olyan magyar kutatókból, történészekből és szakértőkből álló bizottság, amelynek feladata ezek tudományos feltárása és dokumentálása lenne. Sőt, 1932 óta komolyabb kísérlet sem történt arra, hogy visszaszerezzük azt a kulturális örökséget, amelyet a Habsburg-ház magán- és állami gyűjteményeibe olvasztott – jogtalanul. Ahogy Kossuth Lajos is keserűen írta róluk: „Egy szerencsétlen órában becsempészték őket az országba. Nem hívtuk őket – szó szerint becsempészték magukat. És attól a pillanattól kezdve ránk zúdult az elnyomás minden formája: nyílt erőszak, alattomos intrikák, szenvedések végeláthatatlan sora. Nem volt még egy olyan uralkodóház a világon, amelyben az uralomvágy annyira a vérükben lett volna, mint az osztrák házban. Ez náluk természetes családi jellemvonás volt, örökletes tulajdonság, akár a vastag ajak.” Már az Árpádok korában is „kincses országnak” tartották Magyarországot. Amikor Habsburg Albert megjelent a magyar trónon, családja héjaként vetette rá magát az ország aranyára, ékszereire, páratlan értékű műkincseire. Már trónra lépésük is hűen tükrözte későbbi viselkedésüket: 1440. február 22-én éjjel Albert özvegye, Luxemburgi Erzsébet királyné – német komornájával, Kottanner Jánosnéval – titokban kilopatta a Szent Koronát a visegrádi fellegvárból. Ez a korona, amely a magyar király legitimitásának záloga volt, lopással került Habsburg kézre. E történelmi tolvajlásból nőtt ki évszázadok elnyomása. Zsigmond király – az Anjouk örökségét is magában foglaló – vagyonát lánya, Erzsébet révén ugyancsak a Habsburgokra hagyta.
A Corvina könyvtár pusztulása
Hunyadi Mátyás üres kincstárat örökölt, de uralkodása végére fényűző gazdagságot és páratlan kulturális örökséget hagyott hátra. A budai palota termeit freskók, faliszőnyegek, festmények borították; mennyezete aranyozott volt, az ajtó- és ablakkeretek drágakövekkel díszítve ragyogtak. A palota udvarán és termeiben szobrok álltak, a polcokat az ötvösművészet remekei roskadoztatták. Legnagyobb kincse azonban világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana volt, amelynek csodájára járt egész Európa. Mátyás célja az volt, hogy összegyűjtse mindazt a tudást és értéket, amit az akkori világ nyújtani tudott, s ezek révén – a kereszténység szellemében, a neoplatonikus filozófiát is felhasználva – újraértelmezze az elvilágiasodott európai elit kultúráját. A Corvina-könyvtár fénykorában, 1490 körül, mintegy 3000 kötetet számlált – kéziratokat, kódexeket. A könyvtár helye a budai királyi palota Dunára néző keleti szárnyában, a királyi kápolna melletti boltozatos helyiségben volt. A kéziratok hárompolcos állványokon feküdtek, amelyeket aranyszállal átszőtt piros bársonyfüggönyök óvtak a portól és a fénytől.
Budavár madártávlatból Mátyás király korában. A vár két terme adott otthont a Bibliotheca Corviniananak. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
Mátyás halála után mindez széthullott. Jagelló II. Ulászló és II. Lajos idején külföldi humanisták – gyakran Habsburg megbízásból – kezdték el széthordani a könyvtár legértékesebb darabjait. A német humanisták, mint Brasicanus, Celtes, Cuspinianus, már tudatosan Bécsbe juttatták a kódexeket. Faber János bécsi püspök pedig pénzt sem sajnált újabb kötetek megszerzésére. 1526-ban, a mohácsi vész után Szulejmán szultán háromszor is bevonult Budára. Első alkalommal, szeptember 3-án lóháton érkezett, megtekintette a várat, és onnan figyelte, amint Pestet felgyújtják. A zsákmányt hajókon és mintegy 1400 tevével szállíttatta Konstantinápolyba. Oláh Miklós kancellár beszámolt a mérhetetlen pusztításról: „1526. szeptember 8-án a törökök betörtek a palotába, letépték a könyvekről az ezüstláncokat, és elpusztították az értékes köteteket.” Azok a Corvinák, amelyeket Szulejmán elvitt, nagyrészt megsemmisültek. 350 év múlva, Abdul Hamid szultán ajándékaként 16 kötet tért haza Magyarországra. Jelenleg 216 kötet ismert Mátyás egykori könyvtárából. Ezek közül 52 van Magyarországon, 41 Bécsben található, a többi 43 kötet pedig 47 különböző külföldi város könyvtárát gazdagítja.
A bécsi gyűjtemények megalapozása: magyar kincsekkel
A bécsi udvari gyűjtemény alapját III. Frigyes rakta le – elsődlegesen Mátyás király örökségének rovására. Fia, I. Miksa tovább gyarapította e gyűjteményt, különösen szenvedélyes érdeklődést mutatva Mátyás személyes tárgyai iránt. Kardja és pajzsa ma is megtekinthető Bécsben. A császári könyvtárat hivatalosan 1495-ben alapították – emléktábla hirdeti, hogy azt Mátyás Corvina-könyvtárának darabjai alapozták meg. I. Miksa háborúk és dinasztikus házasságok révén terjesztette ki a Habsburg-befolyást Németalföldre, Spanyolországra, Csehországra, Lengyelországra, Itáliára és Magyarországra. Lányát, Máriát II. Lajos magyar királlyal, fiát, Ferdinándot Jagelló Annával házasította össze. A mohácsi csata után Jagelló Anna Pozsonyba menekíttette a mozdítható kincseket. Mária, amit tudott, Németalföldre vitetett. Ferdinánd 1527-ben vonult be Budára, és szervezett kifosztásba kezdett: egyházi kincseket íratott össze, rekviráltatta azokat – részük a magángyűjteményébe került, a többit pénzzé verette. Fráter György halála után annak javai is Anna császárné gyűjteményébe kerültek.
Ami mozdítható volt, elrabolták
Ferdinánd, az udvari gyűjtemény megalapítója 1564-ben bekövetkezett halála után három fia között oszlott meg a kollekció: II. Miksa császár, Tiroli Ferdinánd főherceg és Stájer Károly főherceg saját gyűjteményt alapítottak Bécsben, Innsbruckban, Ambrasban és Grazban. Ezek a gyűjtemények évszázadokkal később újra Bécsben egyesültek. Az ambrasi gyűjteményt Tiroli Ferdinánd alapította, hozzá került II. Lajos magyar király fegyverzete, valamint a szigetvári hős, Zrínyi Miklós sisakja is. II. Miksa megszerezte Mátyás király és Beatrix domborműves arcképét, és uralkodása idején jutott Bécsbe Zsámboky János, a magyar polihisztor, orvos és történetíró felbecsülhetetlen értékű könyvtára is. Zsámboky 530 kódexet kínált megvételre 3000 dinárért, mire Blotius Hugó udvari könyvtáros figyelmeztette a császárt: „Ha Zsámboky kéziratai is a bécsi könyvtárba kerülnek, felülmúljuk a francia király könyvtárát, és elérjük a Vatikán szintjét.” A könyvtárat végül a vételár megfizetése nélkül szerezték meg, numizmatikai gyűjteményét pedig egyszerűen ellopták. Az ország műkincseinek kisajátítása folytatódott a beteges elméjű Habsburg Rudolf alatt is. A császár kabbalista és megszállott alkimista volt – mindent be akart gyűjteni, amiből aranyat lehet csinálni. Ügynököket küldött, hogy feltérképezzék a nemesi családok birtokában lévő kincseket, és egyre gyakoribbá váltak a vagyonelkobzások. Célzottan keresett műtárgyakat: megszerezte Zrínyi Miklós pajzsát, Báthory István örököseitől pedig Szent László koronáját. A váradi aranyozott királyszobrokat is meg akarta kaparintani, ám ezek a török pusztítás áldozatai lettek. Bocskai István híres koronáját – melyet 1605-ben a szultán adott át neki Rákos mezején – 1606-ban, halála után csellel vitték el: Bocskai kikötötte, hogy a korona ne hagyja el az országot, de Thurzó György rábeszélte az örökös Drugeth-családot, hogy adják át a nádornak – így került a bécsi kincstárba.
A Bocskai-korona és tokja a bécsi Művészettörténeti Múzeumban. ( A kép forrása: Kunsthistorisches Museum )
A Bocskai-korona sorsa a 20. században
A Bocskai Istvánnak ajándékozott török korona több mint három évszázadon át háborítatlanul őrződött a bécsi Hofburg kincstárában. Az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborút követő felbomlása után azonban Románia és Magyarország is igényt tartott a kincsre. Mindkét ország követelését az 1919-es saint-germaini békeszerződés 196. cikkelyére alapozta, amely szerint az osztrák kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az egykori Monarchia kulturális örökségének visszaszolgáltatásáról – beleértve a „szellemi örökségként” kezelt tárgyakat is – a megfelelő időben tárgyal az érintett államokkal, és a kölcsönösség elve alapján lehetővé teszi azok visszajuttatását a származási területükre. Románia igényét arra alapozta, hogy Bocskai a koronát erdélyi fejedelemként kapta, márpedig Erdély időközben Romániához került. A magyar álláspont szerint viszont Bocskait a törökök magyar királyként ismerték el, így a korona Magyarországot illeti. Az osztrák kormány ezzel szemben úgy érvelt, hogy a „magyar szellemi örökség” csakis a trianoni határokon belüli Magyarországra vonatkozhat. Az ügyben 1921 és 1924 között, majd 1926 júliusától újraindulva, hosszas és bonyolult diplomáciai egyeztetések zajlottak, eredmény nélkül. Végül nemzetközi döntőbíráskodás útján, Agostino Soldati svájci szövetségi bíró vezetésével 1932. november 27-én Velencében született megállapodás, mely így fogalmazott:
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Hasfelmetsző Jack még gyilkolt, mikor a Nintendo-t megalapították. Hasfelmetsző Jack, a híres londoni sorozatgyilkos 1888-ban követte el gyilkosságait, illetve 1889-ben történt bűncselekményt is még az ő nevéhez fűznek. 1889. szeptember 23.-án alapították meg a japán Nintendo céget, mely akkoriban kézzel készített kártyákat értékesítettek. |
„Az osztrák szövetségi kormány a tárgyalások során tudomásul vette, hogy a magyar királyi kormány is igényt tart a Bocskai-koronára. A román királyi kormány ezzel szemben tiltakozott, és a koronát magának követelte. Az osztrák kormány azonban jelenleg nem tudja figyelembe venni a magyar követelést. A két kormány abban állapodott meg, hogy a kérdés végleges rendezéséig az ügy nyitva marad, és a jelenlegi állapot fennmarad.”
Magyar részről a korona hovatartozásának kérdése azóta is hivatalosan nyitott, ugyanakkor Románia az 1930-as évek óta nem ismételte meg igényét. A török szultántól származó Bocskai-korona napjainkban is a Bécsi Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Schatzkammerben ( Császári Kincstárban ) található, ahol a nagyközönség számára is megtekinthető. 2007-ben a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat kezdeményezte a korona hazaszállítását 2010-re, annak 400. évfordulójára, hogy a kincset Bécsbe vitték – ez a próbálkozás azonban nem járt sikerrel. 2012-ben Hajdúnánáson egy „helyi pénzt” vezettek be Bocskai Korona néven, amelynek húszezer forintos címletén Bocskai török koronája is látható. 2021-ben a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, Hajdúszoboszló Város Önkormányzata és a Hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum közös projektje keretében elkészült a korona hiteles másolata, melyet a Bocskai Múzeum Fejedelmi Kincstárában állítottak ki.
Schmitt Pál magyar és Heinz Fischer osztrák államfő 2010 szeptemberében Bécsben Bocskai koronája előtt ( A kép forrása: MTI/Beliczay László )
A Thököly- és Rákóczi-kor
A Thököly- és Rákóczi-kor alatt még súlyosabbá vált a Habsburgok műkincsrablása. Szinte minden politikai per mögött ott sejlett a kapzsiság, céljuk volt Magyarország kifosztása. I. Lipót 1671-ben kivégeztette a kor egyik legnagyobb magyar műgyűjtőjét, gróf Nádasdy Ferencet. Elkobzott gyűjteményének leltára nyolc kötetet tett ki. Volt benne például egy drágakövekkel kirakott aranyszekér, amelyet elefántcsontból faragott Bacchus-figurák díszítettek, valamint Szent István három láb magas ezüstszobra is. A fegyvertárban őrizték a Szigetvár ostrománál elesett Deli Vid ezüsttel díszített kardját és egy 700 rubinnal ékesített pallost is. A Thökölyek likavai várát Heister császári tábornok fosztotta ki: ékszerek, díszruhákat, könyvek, arany- és ezüsttárgyak, éremgyűjtemények, perzsa szőnyegek, gobelinek – mind elvették a magyarságtól. Az elhurcolt kincseket nyitott szekereken, esőben áztatva vitték Bécsbe. Zrínyi Miklós költő-hadvezér könyvtára és gyűjteménye, valamint gróf Batthyány Ferenc műkincsei is erre a sorsra jutottak. Később II. József az egyházi vagyonok elárverezésével fosztotta meg az országot maradék ősi értékeitől: kolostori könyvtárak kincsei kerültek az udvari könyvtárba. A 18. század végére mindent, ami mozdítható volt, elloptak – de a magyar föld még őrzött titkos kincseket. 1799. július 3-án Torontál megyei Nagyszentmiklóson egy szerb paraszt gazda aranyedényekre bukkant az udvarán árokásás közben. Szeptember 18-án Neumann abbé, a bécsi Régiségtár igazgatója kérte a császárt, hogy intézkedjék, mert páratlan aranykincs került elő. A lelet szeptember végére már Bécsbe került. A világszerte egyedülálló, 9925 gramm színaranyból készült 23 darabból álló kincs ma a bécsi Szépművészeti Múzeumban található. A nagyszentmiklósi kincs 12 darabján rovásírásos felirat olvasható, amelyeket máig nem sikerült teljesen megfejteni – a jelek leginkább a székely rovásíráshoz hasonlítanak. A lelet korát az 5–7. századra teszik. Az ötvöstechnika és az ábrázolás alapján Pulszky Ferenc 1878-ban úgy vélte, ez akár Attila kincse is lehetett.
A nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivócsanakja, magassága 10,6 centiméter, hossza 12,2 centiméter, súlya 283 gramm, űrtartalma 2 deciliter. ( A kép forrása: hu.wikipedia.org )
Mit mesélnének el ezek a kincsek, ha beszélni tudnának?
A Monarchia felbomlása után a közös birodalmi vagyon – így a Habsburgok gyűjteményei és kincstára – jog szerint felosztandó lett volna. 1919-ben a párizsi békekonferencián a csehek, az olaszok és az ukránok már jelezték igényüket. 1920 után a magyar kormány is próbálkozott a kulturális örökség visszaszerzésével, de az évekig húzódó tárgyalások nem hoztak eredményt. Végül nemzetközi döntőbíróság határozott: az 1932-es velencei egyezmény nyomán csupán töredék tért haza – köztük Anonymus Gestája, a Képes Krónika és néhány Corvina. Ahhoz, hogy a magyar múltat a 21. században valóban hitelesen tanulmányozhassuk, elengedhetetlen lenne nemzeti örökségünk visszaszerzése. A középkori oklevelek, kódexek, valamint olyan régészeti leletek, mint a nagyszentmiklósi kincs tudományos feldolgozása alapjaiban rengetné meg a jelenleg elfogadott történeti narratívát.
Felhasznált források:
Dr. Bohus Géza egyetemi docens írása, Miskolc
wikipedia.org, Bocskai István koronája
Hirdetés
