Egy új kutatás szerint, a germán harcosok valószínűleg gondosan adagolt stimulánsokat alkalmaztak, hogy fokozzák bátorságukat és fizikai állóképességüket a csatákban!

Egy nemrégiben végzett kutatás, arra utal, hogy a római korszakban a germán harcosok valószínűleg gondosan adagolt stimulánsokat alkalmaztak, hogy fokozzák bátorságukat és fizikai állóképességüket a csatákban. A kutatók több száz apró, kanálra emlékeztető tárgyat találtak, amelyek gyakran a harci eszközökkel együtt kerültek elő régészeti lelőhelyekről Skandináviában, Németországban és Lengyelországban, a Kr. u. 1. és 4. század közötti időszakból. Ezek a tárgyak 3,8 és 6,9 cm hosszúságúak voltak, és vagy konkáv tálkával, vagy lapos koronggal rendelkeztek. Jellemzően a harcosok övére voltak erősítve. Bár nem játszottak szerepet az övek rögzítésében, a fegyverekhez való közelségük arra utal, hogy valószínűleg stimuláló anyagok adagolására szolgáltak.

Illusztráció a cikkhez ( A kép mesterséges intelligencia segítségével készült, 2024-12-04, ChatGPT )

A kutatást Prof. Andrzej Kokowski vezetésével, a lengyel Maria Curie-Skłodowska Egyetem kutatói végezték, és 116 lelőhelyről összesen 241 ilyen tárgyat azonosítottak. A tárgyakat főként sírokban vagy mocsarakban találták meg, amelyek a csaták helyszíneivel és áldozati szertartásokkal hozhatók összefüggésbe, így tovább erősítve azt a feltételezést, hogy harci célokra használták őket. Prof. Kokowski megjegyezte: „Úgy tűnik, hogy a különböző természetes készítmények emberi testre gyakorolt hatásának tudatossága magában foglalta ezen anyagok előfordulásának, alkalmazásának módját, és azt a vágyat, hogy tudatosan használják őket gyógyszerészeti és szertartási célokra.” A kutatócsoport elemezte a természetes stimulánsok elérhetőségét a régióban, és széles skáláját azonosította azoknak az anyagoknak, amelyeket a germán népek használhattak. Ezek között szerepeltek ópium mák, kender, nadragulya, belladonna és hallucinogén gombák. Az ilyen anyagokat por formájában vagy alkoholban oldva fogyaszthatták, hogy fokozzák a harcosok agresszióját, csökkentsék a félelmet és növeljék a kitartást. A kutatás arra is utal, hogy e stimulánsok használata nemcsak a csatatereken terjedt el. Ezek az anyagok szerepet játszhattak a gyógyszertudományban és szertartásokban is, ami a hatásaik iránti kifinomult megértést tükröz. A történelmi feljegyzések kiemelik, hogy az ópium és más narkotikumok használata nemcsak a harcosok körében volt ismert, hanem az ókori hadseregekben is, a második világháborúban a Vörös Hadsereg amfetaminjaitól kezdve a görög hopliták orvosi ópiumhasználatáig.

A kutatók azt sugallják, hogy a germán harcosok övére kötve felfedezett kis fémkanalakat ( a képen baloldalon ) kábítószerek adagolására használták. Szíjvég szerelvények ( a képen jobboldalon ), amelyek egy kis kanálban és lapos korongban végződnek. ( A kép forrása: Jarosz-Wilkołazka, A., Kokowski, A. & Rysiak, A., Praehistorische Zeitschrift, 2024 ) 

A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy valószínűleg létezett egy szervezett kereskedelmi hálózat, amely ezen anyagok beszerzésére szolgált, jelezve egy „narkotikus gazdaság” jelenlétét a római korszakban. Az adagolás precizitása, amelyet ezek a kanálformájú eszközök biztosítottak, azt jelzi, hogy az alkalmazásuk nagy tudatosságot és fegyelmet igényelt. A potentális anyagok, mint a belladonna vagy az ergotgomba helytelen adagolása katasztrofális következményekkel járhatott, beleértve a hallucinációkat vagy akár a halált is. „Ezek a kanálok a harcosok standard felszerelésének részét képezték, lehetővé téve számukra, hogy a csata hevében mérjék és fogyasszák el a stimulánsokat” – írják a kutatás szerzői. E tárgyak nagy száma azt bizonyítja, hogy elterjedtek voltak, és fontos szerepet játszottak a harcosok moráljának és fizikai felkészültségének fenntartásában. A kutatások szerint a germán harcosok különböző természetes stimulánsokat használhattak, hogy fokozzák a harci teljesítményüket, növeljék az agressziójukat, kitartásukat és csökkentsék félelemérzetüket csata közben. Ezek közé a szerek közé tartoztak például az ópium mák, a kender, a nadragulya, a beladona ( tövises nadragulyafa ) és a hallucinogén gombák. A kutatók szerint ezeket az anyagokat por formájában, vagy alkoholban feloldva fogyaszthatták, hogy megváltoztassák a harcosok mentális és fizikai állapotát. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a germán törzsek stimulánsok használata kihívást jelent a régóta elfogadott feltételezések ellen, miszerint ezek a csoportok, akiket római ellenfeleik gyakran „barbároknak” neveztek, alig férhettek hozzá narkotikumokhoz az alkoholon kívül. Az új bizonyítékok összetettebb képet festenek kultúrájukról és orvosi gyakorlatukról. Ezek az eszközök nem csupán harctéri kiegészítők voltak, hanem egy mélyebb gyógyszerészeti tudás szimbólumai, amelyek ötvözték a háborút, a szertartásokat és a kereskedelmet ezekben a társadalmakban. A kutatás eredményeit a Praehistorische Zeitschrift folyóiratban tették közzé.