1958-ban Mao Ce-tung, Kína kommunista vezetője meghirdette a „Négy kártevő elleni kampányt”, amely a patkányok, legyek, szúnyogok és verebek teljes kiirtását célozta meg. Ez a kezdeményezés a „Nagy Ugrás Előre” program részeként indult, amely az ország gazdaságának gyors modernizációját, a mezőgazdaság és az ipar forradalmasítását tűzte ki célul. Mao a verebeket a „forradalom ellenségeinek” nyilvánította, mivel úgy hitték, hogy ezek a madarak jelentős mennyiségű gabonát fogyasztanak el, csökkentve ezzel a terméshozamot.
Plakátok, amelyek a madarak elpusztítására ösztönöznek ( sok esetben, kifejezetten a gyerekeket célozták meg velük )
A kormányzat óriási propagandagépezetet mozgósított. Plakátok és jelszavak buzdították az embereket, hogy „minden erejükkel” harcoljanak a „kártevők” ellen. Az emberek dobokkal, edények összeütögetésével és gongok megszólaltatásával igyekeztek megakadályozni a madarakat a leszállásban, amíg azok teljesen kimerülve a földre nem hullottak. A tojásokat összezúzták, a fiókákat elpusztították, és a verebeket röptükben is levadászták. A koordináció kulcsfontosságú volt: egyszerre kellett cselekedni, hogy a madarak ne találjanak menedéket. A városokban az emberek háztetőkre másztak, a falusi gazdák pedig az erdők fáira kapaszkodtak. Egy szovjet küldött, Mihail Klocsko, aki szemtanúja volt a kampánynak, leírta, hogy Pekingben három napon keresztül az egész város – beleértve szállodai személyzetet, gyerekeket és hivatalos tolmácsokat – részt vett a verebek elleni „háborúban”.
Emberek ijesztgetik a verebeket a pekingi Nyári Palotában, 1958?
Érdekesség: Pekingben a verebek utolsó menedékét a külföldi nagykövetségek kertjei jelentették. Amikor azonban például a lengyel diplomaták nem engedték, hogy egy kínai különítmény elpusztítsa az udvaruk fáin rejtőzködő madarakat, egy tömeg vette körül a követség területét. Hosszas zajongással zaklatták a madarakat, míg azok végül bele nem pusztultak a folyamatos stresszbe.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
Hasfelmetsző Jack még gyilkolt, mikor a Nintendo-t megalapították. Hasfelmetsző Jack, a híres londoni sorozatgyilkos 1888-ban követte el gyilkosságait, illetve 1889-ben történt bűncselekményt is még az ő nevéhez fűznek. 1889. szeptember 23.-án alapították meg a japán Nintendo céget, mely akkoriban kézzel készített kártyákat értékesítettek.
Kiszámolták, hogy egy veréb évente átlagosan 4,5 kg gabonát fogyaszt. Mao Zedong szerint egymillió veréb elpusztítása 60 000 ember élelmezését biztosítaná. Mao kijelentette: „A verebek a forradalom ellenségei, pusztítsuk el őket. Nem vonulhat vissza egyetlen harcos sem, amíg nem győzünk.” A kampány során azonban számos baleset történt: emberek leestek háztetőkről, póznákról, és akár életüket is vesztették. Például Nankingban egy férfi három emelet magasból zuhant le, miközben egy verebfészket próbált elpusztítani. Szintén Nankingban egy nap alatt 330 kg lőport használtak fel a madarak elleni harcra. A fegyverek és a mérgek nemcsak a verebeket, hanem számos más állatot, például farkasokat, nyulakat, háziállatokat és madarakat is elpusztítottak. Bár nincsenek pontos statisztikák, a verebek szinte kihaltak Kína nagy részén.
Érdekesség: Az akkori Kína vezető ornitológusa, Cso-sin Cseng már a kampány kezdetén bírálta az akciót, felhívva a figyelmet arra, hogy a verebek nemcsak gabonával, hanem például rovarokkal is táplálkoznak, ami fontos az ökoszisztéma szempontjából. Csenget azonban reakciós nézetei miatt meghurcolták: először fél évre internálták, majd megalázó munkára kényszerítették, és vécétisztítással büntették.
A képen az emberek a kismadarak felett aratott győzelmüket ünneplik. De még nem tudják, mihez fog ez vezetni…
A verebek szinte teljes kiirtása után végül “kiderült”, hogy ezek a madarak nemcsak gabonát esznek, hanem jelentős mértékben csökkentik a rovarpopulációt is, így 1960 áprilisában levették őket a kártevők listájáról, és helyettük az ágyi poloskákat célozták meg. Ez a felismerés azonban már túl későn érkezett: a rovarok túlszaporodása súlyos terméskárokat okozott, különösen a sáskajárások, amelyek hatalmas mezőgazdasági területeket tettek tönkre. 1961 nyarán például Hupej tartományban 13 000 hektárnyi földet leptek el a sáskák, Xiaogan régiójában 15%-kal csökkent az előállított rizs mennyisége. Egyes területeken a termények több mint felét elpusztították, és súlyos élelmiszerhiány alakult ki. Ez a már egyébként is kritikus helyzetet tovább súlyosbította, hiszen a „Nagy Ugrás Előre” során elkövetett mezőgazdasági és ipari hibák ( erőltetett kollektivizálás, a rosszul kivitelezett iparosítás és az emberi munkaerő maximális kihasználása ) már így is jelentős élelmiszerhiányhoz vezettek. Az időjárási szélsőségek tovább rontották a termést, és 1959–1961 között a „Nagy Kínai Éhínség” kialakulásához vezettek, amely során becslések szerint 36–55 millió ember vesztette életét ( éhezés, kényszermunka és erőszak miatt ).
A kampány egyéb ökológiai következményekkel is járt. Az erdőirtások talajerózióhoz és vízhiányhoz vezettek, míg az öntözési projektek felborították az ökológiai egyensúlyt. A rovarirtók hiánya miatt a mezőgazdasági termelés tovább csökkent. A verebek majdnem teljes kipusztulása után végül a Szovjetunió 200 000 verebet szállított Kínába, hogy segítsen helyreállítani az ökoszisztémát. Ez az esemény a “Nagy Ugrás Előre“ részeként zajlott, amely Mao ambiciózus terve volt arra, hogy Kína 15 éven belül utolérje Nagy-Britanniát gazdasági teljesítményben. A verebek elleni háború az egyik legdrámaibb példája annak, hogyan vezethet a természet elleni harc és a rosszul megtervezett politika ökológiai és emberi katasztrófához egyaránt.
Hirdetés
