Az ókori Róma első “tűzoltóival”, alkudozni kellett az oltás áráról, ha pedig nem sikerült megegyezni velük, a “tűzoltók” egyszerűen hagyták, hogy a ház porig égjen!

Számos alkalommal foglalkoztunk már a római kultúrával, különösen a társadalmi viselkedés és a mindennapi élet kérdéseivel, míg a nagy politikai és katonai eseményekkel ritkábban – ezekről ugyanis már bőséges szakirodalom áll rendelkezésre. Ma azonban az ókori Róma első ismert tűzoltóinak története kelti fel érdeklődésünket. Ahogyan az gyakran előfordul, ez a téma is jól ismert lehet a római civilizáció alapos ismerői számára, ám a szélesebb közönség előtt jórészt ismeretlen – éppen ezért különösen izgalmas.

A milliomos Crassus

Hogy megértsük ezt a történetet, vissza kell tekintenünk a Római Köztársaság utolsó éveinek egyik legellentmondásosabb alakjára: Marcus Licinius Crassusra, aki saját korának egyik legbefolyásosabb politikusa volt – és egyben az egyik leggazdagabb ( értsd: korrupt ). Vagyonát Plinius mintegy 200 millió sestertiusra becsülte, míg Plutarkhosz szerint 7 100 talentumra, ami mai értéken kb. 9 milliárd amerikai dollárnak felel meg. Ezzel Crassus nemcsak Róma, de a világ egyik leggazdagabb embere is volt. Plutarkhosz arról is beszámol, hogy Crassus vagyonát „tűzből és fosztogatásból” szerezte – s ez el is vezet minket fő témánkhoz. Crassus katonai parancsnokként tűnt fel, amikor Lucius Cornelius Sulla diktatúrája alatt szolgált a Kr. e. 1. század harmadik évtizedében. Módos családból származott, apja egykor consul és censor is volt. A belháborúk Sulla és Gaius Marius között lehetőséget adtak a fiatal Marcusnak, hogy katonai sikerekkel emelkedjen, és szerencséje is volt: a győztes oldalon állt. A harcok végére az államkincstár és sok római család vagyona is elenyészett. A veszteseket nemcsak száműzték – Sulla utasítására legyilkolták őket. Crassus ebben is meglátta a lehetőséget: kihasználva hatalmát és a vesztes családok kétségbeesését, nevetséges áron vásárolta fel a proscribáltak földjeit – gyakran azzal fenyegetve meg őket, hogy különben mindent elveszítenek kártalanítás nélkül. Így gyarapította vagyonát elképesztő ütemben.

Üzleti „érzék”

Crassus azonban nem érte be ennyivel. Gonoszul zseniális üzleti érzékkel felismerte, hogy Rómában súlyos problémát jelent a gyakori tűzeset – ez a gond végigkísérte a Köztársaságot és a császárkort is. Látva a piaci rést, Crassus létrehozott egy tűzoltóalakulatot, mintegy 500 fővel. Ez azonban nem közszolgáltatás volt, hanem magánvállalkozás – és korántsem ingyenes, sőt: kifejezetten nyereségorientált. A brigád mindig készenlétben állt, és időben megérkezett, ha valahol tűz ütött ki. A probléma ott kezdődött, hogy nem azonnal kezdték el az oltást – ehelyett a brigád vezetője, vagy maga Crassus előbb áralkuba bocsátkozott az épület tulajdonosával. A kért ár rendszerint olyan magas volt, hogy azt elsőre senki nem fogadta el – miközben az épület tovább égett. Ha végül a tulajdonos mégis beadta a derekát, megkezdték az oltást. Ha nem, hagyták porig égni az épületet, majd a hamvak helyén nevetséges összegért megvették a telket. Nem rossz üzlet, igaz? De volt olyan is, amikor Crassus, azonnal az ingatlanra alkudott, és az ajánlott vételi árat, folyamatosan vitte lejjebb, ahogy a tűz egyre jobban pusztított. Sok esetben nem is volt más választása a tulajdonosnak, és belement az üzletbe. A “tűzoltók” ezután eloltották a tüzet, majd később felújították az olcsón megszerzett ingatlant. Volt néhány eset, amikor Crassus nem tudott türelmesen várni egy tűzesetre – ha kiszemelt magának egy igazán értékes ingatlant, „csodával határos módon” gyakran épp ott tört ki tűz. Másképp fogalmazva: Crassus vagy a rabszolgái szándékosan gyújtottak tüzet, hogy újabb lehetőségeket teremtsenek arra, hogy nevetségesen olcsón juthasson hozzá az ingatlanokhoz.

Az “alkudozás”

A közszolgálati tűzoltók

Nem sokkal később, Kr. u. 5-ben, Augustus császár megalapította az első állami tűzoltóságot, az úgynevezett vigilek testületét. Ezek a katonai szervezettségű egységek cohortákra és centuriákra tagolódtak, és főleg éjszaka járőröztek Róma utcáin. Felszerelésükhöz vízhordók, szivattyúk ( a siphonarii kezelte ), vízfelügyelők ( az aquarii ), vödrök, lapátok, csákányok, horgok és néha még számszeríjak is tartoztak, amelyeket veszélyes falak lerombolására használtak. A vigilek saját orvosi csapatot és papot is vittek magukkal. Augustus az egyiptomi alexandriai tűzoltóalakulatok példája nyomán szervezte meg őket.

Crassus öröksége

Marcus Licinius Crassus tehát más szerencsétlenségéből építette fel hatalmát és vagyonát. Ingatlanügyletei révén Crassus hatalmas vagyonra tett szert, és Róma egyik leggazdagabb emberévé vált. Sikerei ellenére Crassus nem volt népszerű a római nép körében, akik ingatlanügyleteit kapzsiságnak és tragédiák kizsákmányolásának tekintették. Üzleti gyakorlata hozzájárult a könyörtelen és opportunista üzletemberről alkotott kép kialakításához. Ez a vagyon pedig lehetővé tette számára, hogy még nagyobb politikai befolyásra tegyen szert, mikor Julius Caesarral és Pompeiusszal szövetkezve létrehozták az Első Triumvirátust, amely véget vetett a Köztársaság hosszú történetének. Crassus halála után Caesar átszelte a Rubicont, legyőzte Pompeiust, és egyeduralkodóvá vált. Crassus vagyona azonban itt maradt a földi világban – a túlvilágra nem vihette magával.