Hirdetés


Ezek az emberek nem is tudják mi előtt sétálnak el! Pedig ennek a saroknak, elképesztő történelmi jelentősége van!


A bejegyzés becsült olvasási ideje 9 perc

Olasz érméket nézegettem, témát kerestem a következő cikkhez. Sok olasz érme van, amiről sokan nem is gondolnák, hogy milyen értékes. Ilyenek például az 1946-tól, az 1950-es évek végéig kiadott érmék is. Legalábbis néhány kulcs év. Ez egy igen érdekes téma, gondoltam erről írok. A téma vizsgálatával párhuzamosan akadtam rá, az első olasz telefon zsetonra. Nos ez annyira felkeltette a figyelmemet, hogy úgy döntöttem inkább ez lesz a téma. Nem az olasz, hanem úgy általában véve első telefon zsetonok ( tokenek, érmék ) története. 

Az első olasz telefon token

Az említett zseton, egyébként 1927-ben került “forgalomba”. Olaszországban ekkor váltak elérhetővé az első zsetonnal működő telefonfülkék. Úgy általában nem értékesek a telefon zsetonok, hisz megszűnésükig szinte minden országban rengeteget készítettek belőlük ( például Olaszországban 600 millió darabot ), de némelyik típus ennek ellenére is keresettebb. Mint például az 1927-es kiadás. Olaszország első telefon zsetonját a  STIPEL  ( Societ Telefonica Interregionale Piemontese e Lombarda ) cég készített, mindössze 10.000 darabot, sárgarézből. Az ilyen tokenek (  gettone telefonico, vagyis telefon token  ) esetében is egyszerű a “szabály”. Kevés fennmaradt darabszám, minél jobb állapot, esetleg + történelmi narratíva. Ezek határozzák meg az árukat. Na de erről csak ennyit, hisz ahogy fentebb írtam, az olasz téma vizsgálatakor, mindössze csak ihletet kaptam a témával kapcsolatban. Mindössze “illőnek” tartottam pár mondatban említést tenni az első olasz telefon zsetonokról is.

Mikor találták fel a “telefont”?

Ez egy sokkal összetettebb kérdés, mint ahogy azt gondolnánk. Ehhez egyértelműen meg kellene határoznunk a telefon fogalmát. Mert ha nem csak a mai modern készülékeket tekintjük “telefonnak”, hanem úgy általában a hang továbbítására alkalmas eszközöket, akkor bármennyire is meglepő, visszaugorhatunk a Kr.u. 7. század elejére. Ugyanis a perui chimu kultúra ekkor talált fel egy szálas telefont, tökből és kifeszített bőrből, amely alkalmas lehetett hang továbbítására. Az eredeti műtárgy a Smithsonian Nemzeti Múzeumban található az amerikai indián raktárban, a marylandi Suitlandben. Vagy 1667-ben, Robert Hooke feltalált egy szintén húros telefont, amely mechanikus rezgések segítségével továbbította a hangokat egy meghosszabbított vezetéken keresztül (  a peruihoz hasonlóan ). Ezt „akusztikus” vagy „mechanikus” ( nem elektromos ) telefonnak lehetne nevezni. És még sok, sok “állomást” lehetne bemutatni, de ezeket most ugorjuk át. Ugorjunk 1861-re, és innen egy listás felsorolás fog következni. Az tudni kell, hogy bár aláírt szerződések, szabadalmak dátumaiból viszonylag jól lehet követni az eseményeket, azért még a mai napig is vannak kérdések, mikor, és ki volt az igazán “első”. Nézzétek csak miről beszélek?

  • 1861: Philipp Reis megépíti az első beszédtovábbító telefont
  • 1871. december 28.: Antonio Meucci szabadalmi figyelmeztetést ( 3353. számú, feltalálási szándéknyilatkozatot, de nem hivatalos szabadalmi bejelentést  ) nyújt be az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalához egy általa “Sound Telegraph”-nak nevezett készülékre vonatkozóan.
  • 1872.  Elisha Gray megalapítja a Western Electric Manufacturing Company-t.
  • 1875. július 1. Bell kétirányú “akasztófa” telefont használ, amely képes “hangszerű hangok” továbbítására, de nem tiszta beszédre. Mind az adó, mind a vevő azonos membrán elektromágneses műszerek.
  • 1875. Thomas Edison akusztikus távírással kísérletezik, és novemberben megépít egy elektrodinamikus vevőt, de nem használja ki.
  • 1875.  A magyar Puskás Tivadar ( a telefonközpont feltalálója ) megérkezik az USA-ba.
  • 1875. április 6. Bell 161739 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmát megadják „Elektromos távírók adói és vevői”. Ez többszörös rezgő acél nádszálakat használ a megszakító áramkörökben, és a multiplexelt frekvenciák koncepcióját.
  • 1876. január 20. Bell aláírja és közjegyzővel aláírja a telefonra vonatkozó szabadalmi kérelmét.
  • 1876. február 11. Elisha Gray folyadékadót tervez telefonnal való használatra, de nem épít.
  • 1876. március 7. Bell 174 465 számú amerikai szabadalmát megadják a telefonra vonatkozóan.
  • 1876. március 10. Bell továbbítja a mondatot: “Mr. Watson, gyere ide! Látni akarlak!” folyadékadó és elektromágneses vevő segítségével.
  • 1876. augusztus 10. A nyolc mérföldnyire ( tizenhárom kilométerre ) lévő Brantford és Párizs ( Ontario állam ) közötti távíróvonalat használva Bell telefonál, ami egyesek szerint a “világ első távolsági hívása”. 
  • 1877. január 30. Bell 186 787 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmát megadták egy állandó mágnest, vasmembránt és hívócsengőt használó elektromágneses telefonra.
  • 1877. április 27. Edison szabadalmat nyújt be egy szén ( grafit ) jeladóra. A 474 230 számú szabadalmat 1892. május 3-án adták át, 15 éves per miatti késedelem után. Edison később 1879-ben megkapta a 222 390 számú szabadalmat egy széngranulátum adóra.
  • 1877. október 6. A Scientific American közzéteszi Bell találmányát – akkor még csengetés nélkül.
  • 1877. október 25. A Scientific American cikkét a berlini Telegraphenamt tárgyalja
  • 1877. november 12. Az első kereskedelmi telefontársaság a Berlinhez közeli Friedrichsbergben kezdi meg a telefonüzletet, a Siemens csövével csengőként és a Siemens által épített telefonkészülékként.
  • 1877.  Bostonban megalakul az első kísérleti telefonközpont.
  • 1877.  Az első távolsági telefonvonal
  • 1877.  Emile Berliner feltalálja a telefonadót.
  • 1878. január 14. Bell bemutatja a telefont Viktória királynőnek , és kezdeményezi az első nyilvános távolsági hívást az Egyesült Királyságban. A királynő kipróbálja a készüléket, és „egészen rendkívülinek” találja.
  • 1878. január 26. Az Egyesült Királyságban létrejön az első állandó telefonkapcsolat két manchesteri vállalkozás között
  • 1878. január 28. Megnyílik az első kereskedelmi amerikai telefonközpont New Havenben, Connecticutban.
  • 1878. június 15. Megkezdődik az első kereskedelmi fizetős vonal, amely összeköti Springfieldet és Holyoke-ot, Massachusettsben 
  • 1887. Puskás Tivadar bemutatja a multiplex kapcsolótáblát, amely korszakos jelentőséggel bír a telefonközpontok továbbfejlesztésében. 
  • 1915. Az Egyesült Államok első tengerparti távolsági telefonhívását ünnepélyesen felavatja az AG Bell New Yorkban és korábbi asszisztense, Thomas Augustus Watson a kaliforniai San Franciscóban.
  • 1927. Megtörténik az első transzatlanti telefonhívás az Egyesült Államokból az Egyesült Királyságba.

Ezzel a felsorolással, amit a wikipedia.org oldalnak köszönhetünk, át is ugrottuk magának a telefon feltalálásának a történetét. Higgyétek el, numizmatikai oldal lévén, ezt ne is bánjátok. Így is számtalan történelmi háttér információt szoktam bemutatni, de a telefon története lehet még ezeken is túl tenne hosszúságban, és összetettségében. Szóval bár a felsorolás lényegre törő, és bemutatja a fontos dátumokat,  az alábbiakban olvashattok még néhány évszámot, ami még így sem került bele, vagy legalábbis a Wikipédia nem tartotta fontosnak?

Az első alkalom, amikor fizetni kellett a telefonálásért

Na jó, ez egy kicsit erős így, mert ezt szerintem igazából sosem tudjuk meg pontosan. Több feljegyzés is szerepel erről, több évszámot lehet ezzel kapcsolatban találni. Az azonban bizonyos, hogy  az egyik legkorábbi kereskedelmi telefonközpontot Bridgeport és Black Rock ( Conn. ) között hozták létre 1878-ban. Thomas Doolittle volt az, aki újra felhasznált egy távíróvezetéket a két város között, és amelynek használatáért az emberek előre meghatározott 15 centes díjat fizettek a használatért. Így talán ez lett az első olyan telefonkapcsolat, amely egy fülkében “zajlott”, és emberek között, pénzért, ahogy azt a Connecticut Pioneers in Telephony is említi. Ez esetben, és a későbbiekben is pár évig, ezekért a hívásokért közvetlenül kellett fizetni egy “kísérőnek” aki a fülke mellett fogadta a “vendégeket”. Mint egy úgynevezett “wc-s néni”. Innentől felpörögtek az események. A fenti wikipédia felsorolásban láthatjátok azokat időrendi sorrendben, én pedig kiegészítem ( megpróbálom ) néhány szerintem fontos, és kimaradt dologgal. Ilyen volt Doolittle ötlete is, illetve az, amikor is 1881. január 12.-én megnyitották Berlinben, a Potsdamer Platzon, a világ első “Fernsprechkiosk” nevű telefonfülkéjét ( 1899-ben pénzérmével működő telefonra cserélték ). Egy másik forrásban azonban ez olvasható “Amerika első nyilvános telefonfülkéjét ebben a hónapban telepítették 1880-ban a Connecticut állambeli New Havenben, mindössze négy évvel a telefon feltalálása után.” – írja a thebronxchronicle.com. Nyilván ha Amerikában az első telefonfülke 1880-ban nyílt meg, akkor az 1881-es berlini nem lehet a világ első telefonfülkéje. “Fernsprechkiosk”-ja igen 🙂 ha azt nem tekintjük azonosnak az amerikaiak első telefonfülkéjével. Na de ennyire ne menjünk bele, pláne úgy, hogy az ezzel kapcsolatos fellelhető információk sem egyértelműek sok esetben.

Mindenesetre míg az amerikai “fülkék” esetében forgalmi pénzzel kellett fizetni, addig a berlini esetében, vásárolni kellett a használatához egy  úgynevezett telefon “billet” nevű papírjegyet, amely lehetővé tett néhány perc beszélgetést. Ezek a jegyek papírból készültek, így értelemszerűen nem nevezhetjük őket zsetonoknak, tokeneknek, azonban ők az első “valamik”, amik nem forgalmi pénzek, de telefonálásra cserélhetők. Telefon-jegyek, ha úgy tetszik. Ezek különböző címletűek voltak, és mindegyik meghatározott, pár perces beszélgetésre jogosított.

Egy korabeli “telephon-billet”

Az első pénzbedobós telefon ( telefonfülke )

Szóval itt vagyunk az 1880-as évek elején, telefonálni már tudunk, de még drága, kiváltságnak, nehezen elérhető szolgáltatásnak tekinthető, mivel kevés “állomás” létezik. Minden hívást szervezni kell, és egyeztetni az állomás üzemeltetőjével. Várni kell, ha mások vannak előtted, lehet, hogy igen sokat. Így járt William Gray ( 1850 – 1903. január 24. ) amerikai feltaláló és vállalkozó is, amikor 1888-ban orvost szeretett volna hívni a beteg feleségéhez. Gray elment a legközelebbi helyre, ahol tudta, hogy van egy telefon, egy gyárba, a lakhelyéhez közeli utcában. Azonban nem engedték neki, hogy használja azt. Hosszas győzködés, és pénz felkínálása után végül hívást indíthatott, és sikerült is orvost hívnia. Bár végül nem lett nagyobb baj a feleségével, az eset elgondolkodtatta. Hogyan lehetne azt megoldani, hogy bárki, bármikor tudjon telefonálni, még akkor is ha nincs otthon telefonja. Kísérleti modellek sorozatával állt elő, és még ebben az évben, 1888-ban szabadalmi kérelmet nyújtott be, és 1889. augusztus 13-án meg is kapta azt erre a készülékére. Hamarosan megalakította a Grey Telephone Pay Station Company-t, és egy másik feltalálóval, George A. Long-al együtt számos további fejlesztést hajtott végre. Vagyis megalkotta a világ első pénzérmével működő telefonját, ezt:

A legkorábbi pénzérmével működő telefonok, köztük a Grey telefon is, „utólagos fizetésű volt”.  A felhasználó az akkor már szokásos módon eléri az üzemeltetőt, majd az utasítása szerint pénzt helyez el a telefonba. Ezt a “túloldalon”, a kezelők, úgy tudták ellenőrizni, hogy minden egyes pénzbedobó nyílásba az érme “útjába” mikor az leesik, elhelyeztek egy-egy csengőt, amelyek különböző hangjelzésekkel jelezték a fizetést. Azért kellett ekkor még utólag fizetni, nem pedig előre, mert ezek a készülékek nem tudtak visszaadni. Azonban ekkor még egyáltalán nem volt minden esetben egyértelmű a sikeres hívás. Vagyis vagy nem sikerült kapcsolni, vagy sokszor megszakadt a hívás. Ez esetben ugyebár nem kellett fizetni. Azt ne kérdezzétek, hogy ezt ki mérte, és hogyan, és míg Berlinben előre kellett venni a telefonjegyet, addig mi történt mondjuk Amerikában, ha egy sikeres hívás után az ügyfél nem akart fizetni. Az előre fizetési rendszereket a századforduló tájékán fejlesztették ki, és 1909-ben el is készült egy olyan mechanizmus, amely képes volt visszaküldeni az érméket, ha a hívás nem volt sikeres.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A Wrigley nevű cég, eleinte még szappanokat árult, ami mellé kis meglepetéseket adtak. Első körben sütőport, majd rágókat osztogattak a vásárlóknak. A vevők körében olyan nagy népszerűségnek örvendtek azok a rágók, amiket adtak, hogy már csak azért megvették a szappanokat, hogy hozzájussanak. Egy idő után a cég megváltoztatta a profilját és nagyüzemben kezdett el finom gumikat gyártani.

A sarok Hartford belvárosában, ahol az első fizetős telefont telepítették ( A kép forrása:  Google Street View, színezés: Jimmy Stamp )

A tábla, és szövege:  “A világ első fizetős telefonja. William Gray találta ki, és George A. Long fejlesztette ki, 1889-ben helyezték el erre a sarokra.”

Na de akkor mikor is készült el, az első telefon token? 

A legkorábbi ismert telefontokenek 1885-ből származnak, amiket a PAN Telephone Company számára állították elő St. Louis-ban, Missouri államban. Legalábbis ezt írja a wikipedia.org. Ezekről a tokenekről azonban nem találtam fényképet, és más utalást sem. De a dátum, és a mondat tartalma számtalan logikátlan és számomra legalábbis, értelmezhetetlen dolgot ír le. Eleve 1889-ben készült el Gray telefonja, és addig is csak “simán” fizetni kellet a hívásokért. Miért készítettek volna 1885-ben zsetonokat, külön erre a célra. Bár fentebb a már említett berlini “telephon-billet” ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Bár ugye az papír alapú volt, de mégsem forgalmi pénz, vagyis ahogy írtam korábban, egyfajta telefon-jegy. Vagyis ott készítettek valamit, ami a forgalmi pénzt helyettesítette. Miért ne készíthettek volna akkor tokent, zsetont is? De ahogy már említettem, sajnos az 1885-ös telefontoken említésről nem találtam semmi egyebet. Egyébként az ilyen vagy hasonlóan érdekes kérdésekkel foglalkozik az exonúmia, vagyis a numizmatika határtudománya. Ott érdemes még kutakodni a témában.  Ha a keresőbe azt írod be, hogy “az első telefon tokenek”, vagy “az első telefon érmék”, ( és persze angolul, úgy sokkal több a találat ), még találhatsz további információkat ezzel kapcsolatban, de nem egyértelműeket, és pontosakat. ( Legalábbis nekem nem sikerült ).

Egy Henry Goetz nevű chicagói gyógyszerészről találtam információkat, aki 1907-ben nyújtott be szabadalmai kérelmet, egy barázdás telefon tokenre. Az ötlettel ekkor már többen is foglalkoztak, mivel addigra már egyre többen próbáltak csalni a fizetéskor. A bliccelők találtak néhány érmékhez hasonló alátétet ( “csigás” csalás ), amik sikeresen képesek voltak helyettesíteni azokat. 1901-ben például a Chicago Telephone Company-tól 110 000 dollár értékű telefonhívást csaltak ki ily módon. Ez okból ( is ) kellett valami új ötlet. Ezek voltak a telefon tokenek. A nehezebb, és nem rentábilis hamisításuk mellett, előnyük volt, hogy méretük állandósága miatt, nem kellett cserélgetni a készülékek bedobónyílásait, amennyiben változott egy forgalmi érme mérete, vagy a hívás díja. Forgalmi érmés telefonok esetében ez is problémát jelentett. Goetz-tokeneket körülbelül 1944-ig használták ( sok beolvasztásra került, a hadiipar számára ) Chicagóban. Később a tokeneket egyéb módokon változtatták. Volt amit kilyukasztottak különböző mintákkal, vagy további írásokkal, barázdákkal, jelzésekkel látták el, a hamisításuk további megnehezítése céljából.

Goetz-token ( A kép forrása: © bbybugs ( CC BY-NC-SA ), numista.com )

Vagyis az első telefonhoz használható fém ( sárgaréz ) tokeneket, 1907-ben gyártották le ( a rendelkezésemre álló információk alapján ). A németek, és angolok is viszonylag gyorsan bevezették ezt a fajta fizetést, majd idővel gyakorlatilag minden országban elterjedt a telefon zseton. Nálunk Magyarországon bár viszonylag gyorsan elkezdett kiépülni a telefon hálózat ( 1877-ben a magyar lapok már a telefon “kifejezés” magyarításáról cikkeznek, 1879-ben a “telefon” már Budapesten is működik. 1881-ben pedig megkezdi működését a pesti telefonközpont, elsőként az országban, és 1882-ben megjelenik az első budapesti telefonkönyv is. Szóval ezen a téren nem voltunk lemaradva a világtól. ), az első zsetonok, “tantuszok” csak 1946-tól jelentek meg.

Kapcsolódó tartalom

 

Milliókat érhet ha van ilyened otthon! “Leesett a tantusz?”

A cikk címe “ismét” eléggé nagyot mondó, lehet túlzás is. De ha jobban belegondoltok nem feltétlenül. Azt gondolom neked is van okostelefonod, és mondhatjuk, hogy már nagyon nehéz, vagyis szinte lehetetlen olyan embert találni akinek még nincs. Nos az, hogy idáig eljutottunk, nagyban köszönhető azoknak az embereknek akik ebben a cikkben szerepelnek, és ilyen formán, annak a saroknak is, ahonnét számítjuk a szélesebb közösség számára elérhető fizetős telefonálási lehetőség megjelenését.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések