Andrew Carnegie talán az amerikai történelem legjelentősebb filantrópja volt. Adományozásának nagyságrendje szinte páratlan: ha az inflációhoz igazítjuk, adományai meghaladják szinte mindenki másét az Egyesült Államok történetében. Eredményeinek mértéke ugyancsak történelmi: mintegy 2811 közkönyvtárat alapított szerte a világon, létrehozta azt az intézményt, amelyből az egyik legnagyobb kutatóegyetem fejlődött ki, megalapozott egy, az ország egyik legjelentősebb támogatási alapjává váló szervezetet, valamint olyan jótékonysági intézményeket, amelyek közel egy évszázaddal halála után is működnek. S talán egyedülálló módon az üzletemberek között írásainak színvonala biztosította, hogy filantrópiáról vallott gondolatai több mint száz éve folyamatosan nyomtatásban maradtak, s ma is széles körben olvassák és tanulmányozzák őket.
Carnegie 1835-ben született Skóciában, egy lenvászon-szövő és felesége két fiának egyikeként. A szövőgépek technikai fejlődése feleslegessé tette apja mesterségét, s ezzel nyomor fenyegette a családot. Jobb jövőt keresve 1848-ban a Carnegie család kölcsönt vett fel, hogy Amerikába hajózzon. Pittsburgh közelében telepedtek le, ahol a fiatal Andrew egészen rendkívüli, a „rongyos kezdetektől a gazdagságig” ívelő üzleti pályát kezdett. Egy pamutgyárban indult, „orsófiúként” dolgozott heti 1,20 dollárért. Gyorsan haladt előre, végül a Pennsylvania Railroad Company egyik vezetője lett. Ott ismerte fel, hogy az amerikai gazdaság jövője a vasban és az acélban rejlik, s ettől kezdve minden erejét ezek előállítására fordította. Carnegie kiváló – sokak szerint könyörtelen – pénzügyi és szervezőkészséggel bírt, hajthatatlanul törekedett a költséghatékonyságra, és éles szemmel ismerte fel az újításokat ( leginkább a Bessemer-eljárást, amely az első ipari módszer volt a nyersvas acéllá alakítására ). Számos kisebb gyártót és bányát vont össze, s így megteremtette a világ legnagyobb vas- és acélipari vállalatát. 1901-ben Carnegie vállalatát közel 500 millió dollárért adta el a pénzügyi nagyágyúnak, J. Pierpont Morgannak – ebből majdnem a fele az ő részesedése volt. Így vált egy munkásbevándorló szegény fia az amerikai történelem egyik leggazdagabb emberévé.
Andrew Carnegie amerikai állampolgársági igazolása. A bevándorlási tapasztalatok formálták Andrew Carnegie világnézetét. Skóciában született, és 1885-ben lett amerikai állampolgár. Arra biztatta bevándorló társait, hogy élvezzék az állampolgárság előnyeit – de vállalják a felelősséget is –, amelyet létfontosságúnak tartott az amerikai demokrácia ereje szempontjából. ( A kép forrása: carnegie.org )
Ahogy gyarapodott a vagyona, Carnegie nemzetközi hírességgé vált. Kapcsolatba került a korszak legnevesebb politikai, pénzügyi és szellemi alakjaival, Amerikában és külföldön egyaránt. Különösen azután, hogy 1870-ben New Yorkba költözött, számtalan iskola, múzeum, könyvtár és templom mecénásaként tűnt fel az Atlanti-óceán mindkét partján. ( Noha maga nem volt vallásos, ifjúkora egyházi énekeiért rajongott, s mintegy 7500 orgonát ajándékozott a világ gyülekezeteinek. ) Amikor 1919-ben meghalt, úgy tartják, hogy több mint 350 millió dollárt adományozott. Carnegie leginkább az általa alapított közel 3000 nyilvános könyvtárról ismert. Fiatalemberként, Allegheny Cityben estéinek nagy részét James Anderson ezredes könyvtárában töltötte, aki 1500 kötetes gyűjteményét ingyen megnyitotta a dolgozó fiúk előtt. Ez az élmény formáló erejűnek bizonyult, s Carnegie szerette volna, ha mások is hasonló haszonra tesznek szert belőle. 1885-től kezdve könyvtárak ezreinek építését finanszírozta. ( A pontos szám vitatott; halálakor a hivatalos összesítés 2811 könyvtárat mutatott. ) Feltételül szabta, hogy ő csak az épületek költségeit állja, a közösségnek magának kellett biztosítania a könyveket és a személyzetet. Élete során Carnegie számos jótékonysági intézményt alapított, amelyek mind viselték a nevét. 1900-ban létrehozta a Carnegie Technical Schools-t, amely később Carnegie Institute, ma pedig Carnegie Mellon University néven ismert – a világ egyik vezető kutatóegyeteme. 1904-ben elindította „kedvenc gyermekét”, a Carnegie Hero Fund Commissiont, amely olyan embereket ismer el és jutalmaz, akik önként, életüket kockáztatva segítenek másokon. Egy évvel később megalapította a Carnegie Foundation for the Advancement of Teaching szervezetet, amelynek eredményei közé tartozik a Flexner-jelentés ( amely forradalmasította az amerikai orvosképzést), valamint a főiskolai oktatók nyugdíjrendszere ( amely vonzóbbá tette az akadémiai pályát ).
A skót-amerikai iparmágnás és filantróp Andrew Carnegie ( középen ). ( A kép forrása: Buyenlarge / Getty Images )
Nevét további intézmények viselték, például a Carnegie Relief Fund ( a sérült acélmunkások támogatására ), a Carnegie Dunfermline Trust ( szülővárosa javára ), valamint a Carnegie Trust for the Universities of Scotland ( a skót felsőoktatás erősítésére ). Manhattan híres koncertterme, a Music Hall sem eredetileg az ő nevét viselte volna, ám mivel az európai előadók nem akartak „zenecsarnokban” fellépni, a mecénás engedett, s 1893-ban az épületet Carnegie Hallnak nevezték át. Nem minden kezdeményezése bizonyult sikeresnek. Élete utolsó harmadában vagyonát és befolyását a nemzetközi konfliktusok békés rendezésének szentelte. E célból hozta létre és felügyelte szorosan a Carnegie Endowment for International Peace és a Carnegie Council for Ethics in International Affairs szervezeteket. Az I. világháború kitörése azonban szétzúzta békevágyait, s visszavonulásra kényszerítette a közélettől. Kissé ellentmondásos eredménynek számított a Carnegie Corporation megalapítása. Ez az Egyesült Államok egyik első és máig legnagyobb alapítványa lett, amely jelentős sikereket ért el: támogatta például a National Bureau of Economic Research kezdeti munkáját, Gunnar Myrdal kutatásait, valamint a Sesame Street fejlesztését. Ám maga Carnegie ezt részben kudarcnak tekintette – annak a célnak a kudarcának, hogy teljes vagyonát elajándékozza, s üres kézzel, „pénztelenül” haljon meg.
A herne hilli Carnegie Könyvtár, Londonban – a világ több mint 3000 Carnegie-könyvtárának egyike. ( A kép forrása: In Pictures Ltd. / Corbis, a Getty Images )
Carnegie filantróp gondolatainak széles ismertsége és tartós hatása nagyrészt írásainak köszönhető. Számos nagy hatású könyvet, esszét írt, jelentős brit és amerikai lapokban publikált, gyakran adott interjút és tartott előadásokat. Legnagyobb hatású művei a jótékonyságról szóló írásai voltak, amelyeket 1889-ben a North American Review közölt két cikkben, majd 1901-ben kötetben jelentek meg The Gospel of Wealth and Other Timely Essays címmel. Gondolatai erősen építettek az angol klasszikus liberalizmusra és Herbert Spencer társadalomelméletére. Az 1889-ben megjelent egyik írásában, „A gazdagság evangéliuma” című cikkében arra szólította fel a tehetős embereket, hogy vagyonukat a társadalom felemelésére fordítsák. Nyíltan kiállt a progresszív adóztatás és az örökösödési adó mellett, s ezzel jelentős lendületet adott egy addig nem látott mértékű jótékonysági mozgalom kibontakozásának. Carnegie üzleti sikereit nemcsak saját tehetségének tulajdonította, hanem annak a gazdasági rendszernek is, amely értékelte a vállalkozó szellemet, védte a tulajdont és ösztönözte a versenyt. Ez a rendszer jelentősen emelte az életszínvonalat a társadalom széles rétegeiben, miközben lehetővé tette, hogy a legsikeresebb versenyzők – mint ő maga – mesés vagyonokat szerezzenek. Ugyanakkor tisztában volt az árnyoldalakkal is: a gazdagok és szegények közötti hatalmas szakadékkal, valamint a munkaadók és munkavállalók közötti feszültségekkel. Carnegie szerint a filantrópia elengedhetetlen ezen hiányosságok orvoslásához. Úgy vélte, hogy azoknak, akik a legtöbbet nyerték a gazdasági rendszerből, kötelességük vagyonukat a közösség javára fordítaniuk. Ez biztosította volna, hogy a társadalom egésze részesüljön a gyümölcsökből, s mérsékelte volna az irigységet és azokat a feszültségeket, amelyek végül a szabad vállalkozás helyébe egy kevésbé hatékony, irigységen és újraelosztáson alapuló rendszert állíthattak volna.
Carnegie azonban úgy vélte, hogy a puszta pénzosztás kevés, sőt akár káros is lehet. Azt írta: „Ezer dollár úgynevezett jótékony célú elköltéséből ma valószínűleg kilencszázötven rosszul van elköltve – oly módon, hogy éppen azokat a bajokat erősíti, amelyeket enyhíteni vagy orvosolni kíván.”
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
Hitler nagy rajongója volt a Walt Disney által megalkotott rajzfilmvilágnak. Propaganda minisztere, Joseph Goebbels egyszer Mickey Mouse-os ajándékokkal lepte meg a Führert.
A probléma szerinte az „válogatás nélküli jótékonykodás” volt – vagyis amikor olyanokat támogatnak, akik nem akarnak magukon segíteni. Ez szerinte a rossz szokásokat jutalmazta, ahelyett hogy a jókat erősítette volna. Úgy vélte, a jótékonykodásnak inkább egyetemekre, könyvtárakra, kórházakra, közösségi terekre, sport- és szabadidős létesítményekre kellene irányulnia – olyanokra, amelyek megerősítik az embereket, hogy önállóbbak és termelékenyebbek lehessenek. Carnegie arra buzdította gazdag kortársait, hogy gondoskodjanak önmagukról és családjukról, de minden egyebet „kötelességük” a közösségre fordítani. Saját „bölcsességüket, tapasztalataikat és szervezőképességüket” kell alkalmazniuk, hogy felemeljék szegényebb embertársaikat, akik „nem tudtak vagy nem akartak magukon segíteni.”
Figyelmeztette a sikereseket: „Az az ember, aki gazdagon hal meg, szégyenben hal meg.”
“Andrew Carnegie egy rövid lefolyású tüdőgyulladás következtében elhunyt”- korabeli újság, THE TIMES PICAYUNE, New Orleans, LA, August 12, 1919. ( A kép forrása: rarenewspapers.com )
Carnegie „evangéliuma” nemzedékek óta vonzza a sikeres üzletembereket – köztük a ma az ő vagyonával vetekedő Bill Gatest is. Azáltal, hogy az adományozást nem csupán a hagyományos vallási és erkölcsi indíttatáshoz kötötte, hanem az amerikai gazdasági és politikai rendszer fennmaradásához is, Carnegie új alapot adott a filantrópiának. Ezáltal a jótékonykodás külön vonzerőt kapott a későbbi generációk vállalkozói, az önmagukat felépítő férfiak és nők számára. Élete utolsó 18 évében, ha összesíteni próbáljuk számokban, ( 1901-től 1919-ig ) mintegy 350 millió dollárt ( 2025-ben értéken körülbelül 6 – 6,5 milliárd dollárt ), vagyis vagyonának csaknem 90 százalékát adományozta jótékonysági szervezeteknek, alapítványoknak és egyetemeknek.
Felhasznált források:
philanthropyroundtable.org, Andrew Carnegie
Andrew Carnegie, The Autobiography of Andrew Carnegie ( Northeastern University Press, 1986 )
David Nasaw, Andrew Carnegie ( Penguin Books, 2006 )
Hirdetés
