A mérnökök körében jól ismert, régi mondás így szól: „Ha mozog, pedig nem kellene – használj szigetelőszalagot. Ha nem mozog, pedig kellene – használj WD-40-et.” Az ikonikus „szerszámosláda egy dobozban” nevű termék, a WD-40, közel hatvan éve segíti a laikusokat és a szakembereket egyaránt, hogy kilábaljanak a legkülönfélébb mechanikai problémákból. Bár eredetileg behatoló kenőanyagként és korróziógátló szerként fejlesztették ki, mára emberek ezernyi egyéb célra is használták: rágógumi, zsírkréta- és ragasztómaradványok eltávolításától kezdve rovarriasztásra, halcsalogatásra, vagy épp ízületi gyulladás kezelésére. De vajon valóban ennyire sokoldalú ez a folyadék? Ki találta ki egyáltalán? Mi van a jól ismert kék-sárga dobozokban? És mit jelent maga a „WD-40” név?
A válasz a hidegháború legsötétebb időszakába vezet vissza. 1957. október 4-én a Szovjetunió fellőtte a Szputnyik–1-et, a világ első mesterséges műholdját. Az Egyesült Államokban ez a tett pánikot és félelmet váltott ki: nem csupán a szovjet technológiai fölényt demonstrálta látványosan, de a föld körül keringő ezüstgömb komoly egzisztenciális fenyegetést is jelentett. Ugyanis az az R–7-es rakéta, amely pályára állította a Szputnyikot, képes lett volna atomtöltetet is célba juttatni az USA bármelyik pontjára, szinte minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Ezzel szemben az Egyesült Államok csak néhány közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát tudott hadrendbe állítani, mint például a Redstone-t, a Thor-t vagy a Jupiter-t – ezek hatótávolsága viszont nem volt elég ahhoz, hogy amerikai területről indítva elérjék a Szovjetuniót, így külföldi bázisokra, például Nagy-Britanniába és Törökországba kellett őket telepíteni. Szerencsére ekkoriban fejlesztés alatt állt egy új, ígéretes megoldás: az SM-65 Atlas interkontinentális ballisztikus rakéta. Ezt a korszakalkotó eszközt a kaliforniai San Diegóban működő Convair Corporation ( repülőgépgyártó vállalat ) tervezte. A rakéta számos újítást tartalmazott, különösen az üzemanyagtartályai tekintetében. Míg a legtöbb rakétában a tartályokat külön egységként helyezték el egy merev vázszerkezeten belül, az Atlas esetében a tartályok és a rakéta külső burkolata egyazon, rendkívül vékony rozsdamentes acéllemezből készült. Ezeket a szerkezeteket „léggömbtartályoknak” nevezték, mert csak a belső nyomás révén őrizték meg alakjukat – ha ez megszűnt, összeomlottak, akár egy fóliagömb. Ez a megoldás ugyan rendkívül könnyűvé és hatékonnyá tette a rakétát, de egyben azt is jelentette, hogy mindig nyomás alatt kellett tartani.
Norm Larsen, a Rocket Chemical Company alapítója. A San Diego-i Légi- és Űrmúzeum Nemzetközi Hírességek Csarnokának tagja –( A kép forrása: Ez az anyag a szerzői jogról szóló törvény ( 17. cím, U.S.C. ) védelme alatt állhat. Gyűjtemény helye: San Diego-i Légi- és Űrmúzeum )
Az Atlas rakétát végül 1959-ben állították hadrendbe, és tíz amerikai légierő-bázison telepítették. Ezek a stratégiai atomrakéták idejük nagy részét mozdulatlanul töltötték a föld alatti silókban, ahol rozsdamentes acél burkolatukat folyamatosan veszélyeztette a korrózió. A Convair ezért olyan bevonatot keresett, amely képes megvédeni a rakéták felületét a nedvességtől. A megoldást végül egy apró helyi cég fejlesztette ki. Az 1950-es években egy haditengerészeti parancsnok egy javaslattal, kéréssel kereste meg Iver Norman „Norm” Lawsont ( Larsen ? ). A Journal of San Diego History a következőképpen magyarázza a beszélgetést:
„…Egy haditengerészeti parancsnok, aki a Lawson család barátja volt, megkérdezte Normtól, hogy tudna-e valamit kitalálni, ami segíthet az amerikai haditengerészetnek megakadályozni az óceáni sók okozta korróziót, ami a hajók fogaskerekeit károsítaná. Szükségük volt egy kenőanyagra – valami stabilra, ami könnyen tárolható, szállítható és felvihető. ”
Ha nem a hidegháború, akkor Howard Hughes?
A WD-40 történetéhez közvetetten köze van az excentrikus milliárdos Howard Hughesnak, aki szenvedélyesen rajongott a filmiparért és a repülésért. Noha nem ő találta fel ezt az anyagot – mivel a kémiához különösebben nem vonzódott –, a történetben mégis fontos szerepet játszott. Az ötvenes évek közepén a Hughes tulajdonában álló TWA légitársaság új repülőgéppark kialakításán dolgozott, de a folyamat rendkívül nehézkes volt. A legfőbb rivális, a PanAm, épp a vadonatúj Boeing 707 beszerzését tervezte, és a többi versenytárs sem tétlenkedett. Több ígéretes típus is fejlesztés alatt állt, amelyek képesek voltak az Atlanti-óceán átrepülésére csaknem hangsebességű utazással ( például a DC-7 és az L-749 Constellation ). A beszámolók szerint Hughes pánikszerű érzelmi állapotba került, és stressz hatása alatt megrendelt a General Dynamics vállalattól 63 darab Convair 880 típusú utasszállítót, összesen 487 millió dollár értékben – pedig valójában nem is volt ekkora összege, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy idegösszeomlással küzdött.
Howard Hughes egy repülőgépe előtt pózol, 1936. július 15-én ( A kép forrása: New York Daily News Archive )
A repülőgépeket ennek ellenére elkezdték építeni, és amikor már majdnem elkészültek, újabb problémák merültek fel: Hughes váratlanul megtagadta a fizetést, és azt állította, hogy ő soha nem egyezett meg semmiben. A jogi huzavona végül a General Dynamics javára dőlt el, de addigra a San Diegóban, szabad ég alatt veszteglő gépek elkezdtek rozsdásodni. Valamit tenni kellett. A repülőgépek esetében különösen fontos tudni, hogy a műszaki élettartamuk nemcsak repülés közben, hanem már állás közben is fogy – sőt, időnként gyorsabban. Ezért sürgősen szükség volt egy olyan szerre, amely képes eltávolítani az oxidréteget és meggátolni az újabb korrózió kialakulását. A General Dynamics ezzel a problémával fordult a Rocket Chemical nevű apró céghez, amely akkoriban mindössze három főből állt, köztük volt az igazgató, Norman Larsen ( Lawson ? ) is. Nem tudni pontosan, hogy miért éppen ezt az ismeretlen, kicsi vállalatot választották, de valószínűleg azért, mert rendkívül szűk, ám annál speciálisabb területen dolgoztak: repüléstechnikai kenőanyagokra specializálódtak. A Rocket Chemical-nél hamarosan megkezdődött egy olyan összetétel fejlesztése, amely képes volt kiszorítani a vizet a duralumínium lemezek mikropórusaiból. Ez volt az ő nagy lehetőségük, és ki tudja, mi lett volna ezzel a céggel, ha Hughes nem idéz elő ekkora problémát.
1953 szeptemberében kaliforniai mérnökök és vegyészek egy csoportja – köztük Iver Norman „Norm” Lawson ( Larsent gyakran említik úgy, mint aki 1953-ban feltalálta a WD-40 képletét, de ez nem teljesen bizonyított. ), Gordon Dawson ( nem találtam wikipédia bemutatást, talán ő az? ), John B. Gregory és Cyril „Cy” Irving ( ebben a pdf fájlban van kép róla is ) – megalapította a Rocket Chemical Company nevű vállalatot, melynek első központja a San Diego melletti Chula Vistában volt. Nem sokkal a cégalapítás után egy haditengerészeti parancsnok – aki a Lawson család jó barátja volt – arra kérte Norm Lawsont, hogy készítsen egy behatoló bevonatot, amely megvédi a hajók gépeit a sós víz okozta korróziótól. Bár Lawson gépészmérnök volt, nem vegyész, mégis elfogadta a kihívást, és – családja legnagyobb bosszúságára – otthona garázsában, a San Diego-i Hillcrest városrészben, a Myrtle Way 1048 alatt létrehozott egy rögtönzött laboratóriumot.
A korai WD-40 flakonok logójában egy rakéta sziluettje szerepelt ( bal oldali ), ami némi utalást adott a termék eredetére.
Hónapokon át kísérletezett különféle kőolajszármazékokkal, míg végül a 40. keverékkel elérte a kívánt hatást: ez az anyag hatékonyan kiszorította a vizet a fémfelületekről, kenést biztosított és védelmet nyújtott a rozsdásodás ellen. Lawson a kész receptúrát átadta a cég elnökének, Cy Irvingnek, aki „WD-40”-nek nevezte el: a „Water Displacement – 40th Formula”, azaz „Vízkiszorítás – 40. képlet” rövidítéseként. A kikötői sikerek után a WD-40 híre gyorsan elterjedt San Diegóban, míg végül elért a Convairhez is, akik nagy mennyiségben kezdték beszerezni az anyagot az Atlas rakéták burkolatának védelmére. A Convair mérnökei és szerelői hamar felfedezték a szer egyéb felhasználási lehetőségeit is – például rúzs eltávolítására gallérról vagy hangyák távoltartására. Nem csoda, hogy ezek a munkások dobozszámra vitték haza a WD-40-et saját háztartási problémáik megoldására. A Rocket Chemical Company felismerte a háztartási piacban rejlő hatalmas lehetőséget, és 1958-ban San Diegóban elérhetővé tette a terméket a nagyközönség számára is.
A hetvenes és nyolcvanas évek során a WD-40 egyre népszerűbb lett a barkácsolók, autószerelők és otthoni felhasználók körében. Az 1980-as évek végén a cég hivatalosan is nevet változtatott: Rocket Chemical Company helyett WD-40 Company lett. Az 1993-as tőzsdére lépés után a vállalat a világ egyik legismertebb fogyasztói márkájává nőtte ki magát. 2003-ban az amerikai hadsereg hivatalosan is felvette a WD-40-et az alapvető eszközök listájára, és több egységnél is rendszeresítették – főként Irakban és Afganisztánban. Az aeroszolos kivitel mellett megjelentek újabb formák is: ipari méretű kanna, zselés kiszerelés, precíziós fúvókával ellátott „Smart Straw” változat, és később a „WD-40 Specialist” sorozat, amely már célzottabb ipari felhasználást ( pl. magas hőmérsékletű kenés, elektromos érintkezőtisztítás ) is lehetővé tett. A 2000-es évekre a WD-40 már több mint 170 országban volt jelen, és a gyártási központokat kiterjesztették Európára és Ázsiára is.
Összetétel
A termék teljes receptúrája titkos – ahogyan Coca-Cola vagy a 11 titkos fűszer a KFC-nél –, de az ismert jellemzők alapján főként kőolajszármazékokat, oldószereket, paraffinokat, szénhidrogéneket és hajtógázt tartalmaz. Fontos tudni, hogy nem tartalmaz szilikont, vízet, halolajat vagy fluorozott szénhidrogéneket, ellentétben sok tévhittel. Környezetvédelmi szempontból a cég a 2010-es években áttért több környezetbarát hajtógáz használatára, és újrahasznosított alumínium dobozokat kezdtek alkalmazni. A WD-40 pontos receptje üzleti titoknak minősül. Az eredeti recept egy példányát 2018-ban egy biztonságos banki széfbe helyezték át San Diegóban. Mivel a gyártó nem kívánta nyilvánosságra hozni az összetevőket, a terméket nem szabadalmaztatták 1953-ban, és azóta már lejárt az erre vonatkozó szabadalmi lehetőség is.
Az aeroszolos kiszerelésű WD-40 fő összetevői ( az Egyesült Államok biztonsági adatlapja alapján – CAS számokkal együtt értelmezve ):
-
45–50%: alacsony párolgású alifás szénhidrogének ( izoparafinok )
-
kevesebb mint 35%: ásványolaj alapú olajok ( nem veszélyes, nehéz paraffinok )
-
kevesebb mint 25%: alifás szénhidrogének ( ugyanaz a CAS-szám, mint az első, de gyúlékonyabb típus )
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
A középkorban számos embert végeztek ki boszorkányság miatt, egy antropológus szerint számuk elérhette akár a 600.000 főt is. -
2–3%: szén-dioxid ( mint hajtógáz )
Az európai változat összetétele ( a REACH szabályozásnak megfelelően ):
-
60–80%: szénhidrogének ( C9–C11 ) – n-alkánok, izo-alkánok, ciklikus vegyületek, kevesebb mint 2% aromás összetevőkkel
-
1–5%: szén-dioxid ( hajtógázként )
Az ausztrál változat összetétele:
-
50–60%: nafta ( kőolaj ), hidrokezelt nehéz frakció
-
kevesebb mint 25%: kőolaj alapú olajok
-
kevesebb mint 10%: nafta ( kőolaj ), kéntelenített nehéz frakció
-
( ez tartalmazza: 1,2,4-trimetil-benzol, 1,3,5-trimetil-benzol, xilol – vegyes izomerek formájában )
-
-
2–4%: szén-dioxid
Független elemzés
2009-ben a Wired magazin egy cikket közölt a WD-40-ről, amelyben gázkromatográfiás és tömegspektrometriás vizsgálatokat végeztek a terméken. A vizsgálat szerint a WD-40 fő összetevői:
-
C9–C14 alánláncú alkánok
-
ásványi olaj ( mineral oil )
Egy újságcikk, amelyben a WD-40 gépolajat, ízületi gyulladásban szenvedők ajánlják, mint új csodaszert a fájdalmak enyhítésére.
WD-40 néhány ismertebb felhasználási lehetősége
| Felhasználási terület | Konkrét példa vagy cél |
|---|---|
| Kenés | Ajtózsanérok nyikorgásának megszüntetése, kerékpárlánc, garázskapuk |
| Vízkiszorítás | Gyújtógyertya kiszárítása, elektromos csatlakozók nedvességtelenítése |
| Korrózió elleni védelem | Kéziszerszámok, csavarok, alkatrészek felületkezelése |
| Lazítás, behatolás | Beragadt csavarok, zárak, csapok meglazítása |
| Tisztítás, oldás | Ragasztómaradványok, zsírkréta, festék, rágógumi eltávolítása |
| Otthoni karbantartás | Redőnyvezetők, konyhai fióksínek, ablakzárak kenése |
| Autóápolás | Akkusaruk tisztítása, motor alkatrészek kenése, vízlepergetés gyújtásnál |
| Háztartási trükkök | Rozsda eltávolítása evőeszközökről, matrica eltávolítás |
| Szórakoztató vagy szokatlan használat | Hangyák elriasztása, ragasztó eltávolítása ruháról, cipzár megjavítása |
| Ipari alkalmazás | Szerszámgépek karbantartása, szállítószalag kenése |
| Téli problémák ellen | Jég lepergetése autóüvegről, zárak nem fagynak be |
| Barkács és hobby | Modellvasutak síneinek tisztítása, horgászfelszerelések karbantartása |
| Zenei hangszerek | Gitárhúrok kenése ( óvatosan ), rézfúvós hangszerek szelepének lazítása |
| Mezőgazdaság | Gépek kenése, láncfűrész alkatrészeinek karbantartása |
| Sportfelszerelés | Görkorcsolya és snowboard csapágyak karbantartása |
| Tűzálló bevonatokhoz ( korlátozott ) | Fémpajzsokon, sütőajtókon – nem primer cél, de használják |
| Zárak, lakatok | Télen befagyott zárak oldása, kulcs könnyebb forgása |
A WD-40 esetében egyébként több mint 2000 dokumentált felhasználási mód ismert az anyagra. A WD-40 története éppolyan titokzatos, mint maga az ikonikus szer. A készítmény eredeti összetétele soha nem került szabadalmi oltalom alá – szándékosan –, hogy megóvják a receptet az esetleges kiszivárgástól. Bár Norman Larsent gyakran említik a formula megalkotójaként, valójában máig nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, ki volt a valódi feltaláló. A termék köré szőtt történet számos ponton homályos: a cégalapítás részletei, a kezdeti célkitűzések és a pontos működés mind-mind olyan területek, amelyeket legendák, félinformációk és vállalati mítoszok színeznek. Ez a rejtélyesség – tudatos vagy sem – az évtizedek során a márkaépítés részévé vált, és hozzájárult a WD-40 kultikus hírnevéhez. A titkok homálya tehát a mai napig megmaradt: a WD-40 nemcsak egy sokoldalúan alkalmazható vegyipari termék, hanem egy modern ipartörténeti legenda is, amely épp a körülötte kialakult misztikumnak köszönheti különleges helyét a világ polcain és műhelyeiben.
Felhasznált források:
sstena.ee, WD-40: средство, которое может почти всё
businessman.ru, WD-40 – американское волшебство, его история и тайна – Читайте подробнее на
tdayifoundout.com, Who Invented WD-40?
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
