Az 1929. október 24-én, az úgynevezett „fekete csütörtökön” kirobbant világgazdasági válság csak több mint másfél év késéssel érte el Magyarországot. A kormány 1931. július 14-én rendelte el a háromnapos bankzárlatot. Az amerikai tőzsdekrach – csakúgy, mint később a 2007-es hitelválság – alapvetően annak volt köszönhető, hogy a befektetők rövid távon hatalmas haszonra vágytak. Ez a hozzáállás jelentős tőkekivonáshoz vezetett Európából, mivel sokan úgy gondolták, hogy a New York-i tőzsdén gyorsan és könnyen lehet nyereséget elérni. Amikor azonban a befektetők tömegesen túlértékelték a valós gazdasági háttér nélküli papírokat, az összeomlás elkerülhetetlenné vált.

New York-i Central Park, a nagy gazdasági világválság csúcspontján. Nyomorvárosi lakóházak. 1933
A válság európai terjedése
Európában a válság nem azonnal, hanem lassú, elhúzódó árfolyamzuhanás formájában jelentkezett. 1930 második felében Németország bejelentette, hogy nem tudja teljesíteni a jóvátételi kötelezettségeinek következő részletét. A rövid lejáratú hitelek fokozatos visszavonása és a tömeges bankbetét-felmondások 1931. május 11-én a legnagyobb osztrák pénzintézet, az Oesterreichische Credit-Anstalt összeomlásához vezettek. Válaszul Németországban július 13-án bankzárlatot és szigorú devizagazdálkodást rendeltek el. Magyarország egy nappal később követte ezt a példát: a 4000/1931. M.E. rendelettel három napra felfüggesztették a bankok betétkifizetéseit. Ezt később további korlátozások követték.
Lépések a gazdaság stabilizálására Magyarországon
A Magyar Nemzeti Bank Főtanácsa rendszeres ülésein a hazai gazdasági élet meghatározó szereplői elemezték a kialakult helyzetet, és próbálták megtalálni a megfelelő válaszokat. Magyarország a kamatlábak emelésével próbált eredményeket elérni. A bankzárlat részleges feloldása 1931 augusztus 17-én ( vidéken 24-én ) indult meg. Bár ekkor újra megugrott a bankbetétek tömeges felmondása, nem alakult ki katasztrofális helyzet. A korlátozásokat végül csak szeptember 30-án oldották fel teljesen. Ugyanakkor már korábban engedélyezték a mezőgazdasági betakarításhoz és terményfelvásárláshoz szükséges pénzügyi könnyítéseket. A lakosság megnyugtatására a kormány bevezette az „aranypengőt”, mint elszámolási egységet.
Mi volt az aranypengő?
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A reneszánszkori Velencében egy erőszakot tévőnek kétféle büntetési lehetőséget kínáltak. Az első szerint börtönbe mehetett, és büntetést kellett volna fizetnie, a másik szerint feleségül kellett vennie a megerőszakolt nőt. A férfik általában a házasságot választották. |
Az aranypengő egy elszámolási egységként szolgáló számlapénz volt, amelyet 1931-ben vezettek be, hogy tompítsák az 1929 és 1933 közötti gazdasági világválság magyarországi hatásait, különösen a bankrohamokat és az inflációs nyomást. Bár a pengőt már 1926-ban aranyalapú valutaként vezették be, valódi arany pénzérmék sohasem kerültek forgalomba a nemesfémhiány miatt – csak próbaveretek készültek. Az 1930-as években újabb emlékérme-tervek és próbaveretek születtek, majd ezek alapján az 1960-as években az Artex Külkereskedelmi Vállalat megrendelésére néhány arany utánveret is készült, kifejezetten külföldi – főként amerikai magyar – gyűjtők számára. 2011–2012-ben újabb fantáziavereteket bocsátottak ki a pénzverdében. A gazdasági világválság hatásai Magyarországot csak 1931-ben érték el komolyabban, amikor július 14-én háromnapos bankzárlatot rendeltek el a spekuláció és a bankpánik megelőzése érdekében, és ezzel együtt több korlátozó intézkedés is életbe lépett. Az aranypengőt – mint számlapénzt – ekkor vezették be a betétesek megnyugtatására; értékét kezdetben egy pengőben, illetve 0,26315789 gramm színaranyban határozták meg, ami azonos volt a pengő bevezetéskori aranyalapjával. A rendelet szerint a pengő és az aranypengő közötti értékarányt a pénzügyminiszternek kellett volna meghatároznia, ám ez végig 1:1 maradt.

1928-as 10 pengő próbaveret-tervezet ( csak néhány darab készült )
| A törvény pontosan meghatározta a pengő aranytartalmát: 3. § Az értékpénzt alkotó arany érmék 900 ezredrész aranyat és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek.Egy kilogramm ötvözött aranyra 3420 pengő, következéskép egy kilogramm finom aranyra 3800 pengő esik.4. § Arany értékpénzüla ) húsz-pengősb ) tíz-pengősérmék veretnek. Egy kilogramm ötvözött aranyból 171 darab húsz-pengős vagy 342 darab tízpengős, tehát egy kilogramm finom aranyból 190 darab húsz-pengős vagy 380 darab tíz-pengős arany érme veretik.A húsz-pengős nyerssúlya 5.8479531 gramm, finomsúlya 5.2631578 gramm, a tíz-pengős nyerssúlya 2.9239765 gramm, finomsúlya pedig 2.6315789 gramm. |
Akkor végül is átverés volt az aranypengő – vagy mégsem?
A “számlapénz” mivolta miatt a kérdést szerintem jogosan tehetjük fel, és valóban sokak számára úgy tűnhetett, hogy átverésről van szó, hiszen az aranypengő soha nem volt ténylegesen fizikai érme, amely aranyat tartalmazott volna. Az aranyról szóló hirdetések és a pénz neve arra utaltak, hogy valami értékálló, biztonságos eszközt vezetnek be, miközben nem voltak mögötte az aranyértékek, amelyeket a nevéből elvárhattunk volna. Azonban ha figyelembe vesszük a gazdasági helyzetet és a célokat, akkor látható, hogy a kormány nem a lakosság megtévesztésére, hanem a pánik enyhítésére törekedett. A pénz, bár nem volt tényleges arany, egyfajta biztonságot jelentett az emberek számára egy olyan időszakban, amikor a bankok, a pénzpiacok és az ország gazdasága is súlyos válságon ment keresztül. Szóval inkább a helyzet kényszere hozta ezt a megoldást, és nem feltétlenül egy tudatos átverés. A kérdés tehát inkább az, hogy mennyire volt reális az, amit az emberek elvártak tőle. Mivel az arany nem volt mögötte, az “aranypengő” valójában egy jogi és pénzügyi konstrukció maradt, amely a bizonytalanság idején segíthetett fenntartani a stabilitást.
Kötött devizagazdálkodás és transzfermoratórium
A Magyar Nemzeti Bank arany- és devizatartalékai olyan gyorsan fogytak, hogy a bankzárlat feloldásával egyidőben bevezették a kötött devizagazdálkodást is. 1931. december 23-án pedig életbe lépett a transzfermoratórium, amelynek értelmében külföldi pénznemben történő utalásokat csak a Magyar Nemzeti Bank bonyolíthatott le, miután a vállalat pengőben befizette az összeget. A kötött devizagazdálkodás – vagyis a deviza szabad átválthatóságának tilalma – egészen 2001-ig fennmaradt. A pengőt, majd a forintot csak a hivatalos devizahatóságok – előbb a Devizaközpont, később a Magyar Nemzeti Bank – közvetítésével lehetett beváltani. A valutakivitel is szigorú szabályozás alá esett. A transzfermoratórium – amely főként a vállalatokat érintette – 1945 után is érvényben maradt, egészen a kétszintű bankrendszer bevezetéséig.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?