Charles Bronson neve mára egyet jelent a kemény, határozott, és gyakran szókimondó hősökkel, akik nemcsak a filmvásznat, hanem a nézők képzeletét is meghódították. Az 1920-as évek Amerikájának szénbányái között felnövő Bronson gyermekkora tele volt nehézségekkel, amelyek nemcsak személyiségét formálták, hanem színészi karrierje során is meghatározták ikonikus karaktereit. A bányászcsalád gyermekeként indult Bronsonból a spagettiwesternek és akciófilmek meghatározó alakja lett, aki katonai szolgálatának tapasztalataitól kezdve a Hollywood aranykorában elért sikereiig páratlan utat járt be. Legismertebb szerepeiben, mint A hét mesterlövész, A nagy szökés, vagy a kultikus Bosszúvágy sorozat, Bronson mindig az igazság védelmezőjét alakította, aki a végsőkig kiáll saját értékrendje mellett. Élete és karrierje azonban túlmutat a filmvásznon: a szegénységből való kitörés és a világhírnév elérése azt példázza, hogy egy rendkívüli akaratú ember hogyan képes megküzdeni a sors kihívásaival. Ez a cikk Charles Bronson rendkívüli életét és karrierjét mutatja be, feltárva, hogyan lett egy litván származású szénbányászfiúból Hollywood egyik legismertebb és legikonikusabb színésze.
Charles Bronson gyermekkora
Charles Bronson eredeti neve Charles Dennis Buchinsky volt. 1921. november 3-án született egy litván bevándorló család gyermekeként az Egyesült Államok Pennsylvania államában, Ehrenfeld nevű bányászvárosában. Édesapja, Valteris Bučinskis, Litvániából vándorolt ki az Egyesült Államokba, míg édesanyja, Mary Valinsky, már az országban született, de ő is litván származású volt. A család otthon litvánul és oroszul beszélt, és Bronson csak az iskolában tanulta meg az angol nyelvet. Bronson gyermekkora rendkívüli szegénységben telt. Tizenöt testvére közül ő volt a tizenegyedik. A család anyagi helyzete annyira rossz volt, hogy Bronson gyermekkorában előfordult, hogy nővére ruháját kellett viselnie, mert nem volt másik ruhája. Édesapja, aki szénbányászként dolgozott, rendkívül szigorú ember volt, akitől a család többi tagja is félt. Charles mindössze tízéves volt, amikor édesapja meghalt, és innentől kezdve neki és testvéreinek a bányában kellett dolgozniuk, hogy eltartsák a családot. Bronson fiatalkorában már a bányászat kegyetlen körülményeivel szembesült. Egy tonna szén kibányászásáért mindössze egy dollárt kapott, és egy alkalommal egy bányarobbanás majdnem az életébe került. Ez a traumatikus élmény mély nyomot hagyott benne, és élete végéig rettegéssel töltötte el minden zárt és szűk tér. Ezt a félelmet később filmszerepei során is hasznosította, például A nagy szökés című filmben, ahol egy alagutat ásó hadifoglyot alakított.
Egy kép a gyermekkorából
Bronson katonai szolgálata a II. világháborúban
A második világháború idején Bronson 1943-ban csatlakozott az amerikai hadsereghez. A légierőnél szolgált ( a guami 39. bombázócsoportnál ), ahol egy Boeing B-29 Superfortress bombázógépen volt fedélzeti lövész. A háború alatt 25 éles bevetésen vett részt a japán szigetek elleni támadások során. Az egyik bevetés alkalmával megsebesült, és bátorságáért megkapta a Bíbor Szív érdemrendet. A katonai szolgálat Bronson számára nemcsak tapasztalatokat hozott, hanem lehetőséget is, hogy tanulmányait folytathassa. Leszerelése után egy katonai ösztöndíj segítségével színészetet tanult. A színház világa kezdetben festőként ragadta meg: egy alkalommal, amikor egy színházi padlózatot mázolt, felkérték, hogy vegyen részt egy darabban. Ez a pillanat indította el színészi karrierjét.
Az Egyesült Államok Hadseregének Légiereje ( USAAF ) 39. Bombázócsoportjának Boeing B-29 Superfortress bombázói a guami Northwest Field repülőtéren, 1945 nyarán. ( A kép forrása: USA Légierejének Történeti Kutatóügynöksége ( USAFHRA) )
A színészi karrier kezdete és első sikerei
Bronson pályafutásának kezdetén nehezen talált magának munkát. A szerepek lassan jöttek, és a fizetések is alacsonyak voltak. Ázsiai vonásai miatt gyakran osztottak rá indián szerepeket, mint például Az apacs harcos ( 1954 ) vagy a Drum Beat ( 1954 ) című filmekben. Ezek a szerepek azonban csak mellékszerepek voltak, amelyek nem hoztak számára jelentős elismerést. Az áttörést az 1960-as A hét mesterlövész hozta meg, amelyben Bernardo O’Reilly karakterét alakította. A figura a chilei függetlenségi hős, Bernardo O’Higgins alakjára épült. A rendező, John Sturges annyira megkedvelte Bronson játékát, hogy jutalmul neki adta a film egyik legemlékezetesebb jelenetét: Bernardo kisgyerekeket ment meg, miközben halálos lövést kap. Az 1963-as A nagy szökés szintén óriási sikert aratott. Bronson itt egy hadifoglyot alakított, akinek alagutat kell ásnia a szökéshez. Ez a szerep nemcsak színészi képességeit, hanem saját bányászati tapasztalatait is előtérbe helyezte. Majd szintén siker lett, az 1965-ös, A halál ötven órája ( Battle of the Bulge ) című film is.
1954-es klasszikus 8×10 fotó a “Drum Beat” című filmből – Charles Bronson egy korai szerepében.
A nemzetközi hírnév és ikonikus szerepek
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A Cooper Underwear nevű cég 1904-ben piacra dobta legelső pólóját, amit valójában a szingli férfiaknak találtak ki. A ruhadarabon se cipzár, se gomb, se zseb nem volt, ami nagyon megkönnyítette a férfiak életét, merthogy nem volt feleségük, aki ezeket visszavarrta volna. Mivel egy nagyon egyszerű és praktikus felsőrészről volt szó, ezért hamar népszerű lett a főiskolai hallgatók, majd a katonák között. |
Bronson világszerte ismertté vált, különösen az 1960-as és 1970-es évek spagettiwesterneinek köszönhetően. Sergio Leone 1968-as Volt egyszer egy Vadnyugat című filmjében Harmónikát alakította. Érdekesség, hogy ezt a szerepet eredetileg Clint Eastwoodnak ajánlották fel, de Eastwood visszautasította, mert nem akart tovább Leone-val dolgozni. Bronson korábban már elutasított három Leone-produkciót, de ezúttal elfogadta a felkérést, és a döntése az egyik legismertebb szerepét hozta számára. Az 1967-es A piszkos tizenkettő is jelentős mérföldkő volt a karrierjében. A forgatás nem volt zökkenőmentes, főleg Lee Marvin alkoholproblémái miatt. Egy alkalommal Marvin olyan részeg volt, hogy eltűnt a forgatásról, és egy közeli kocsmában találtak rá, majd forró kávéval próbálták kijózanítani. Bronson türelmetlenül figyelte kollégáját, és egyszerűen így szólt: „Kurvára meg foglak ölni, Lee!”
Korabeli poszter, ami a A piszkos tizenkettő című filmet hirdeti
Házassága Jill Irelanddel és amerikai visszatérése
Bronson magánélete szintén gyakran reflektorfénybe került, különösen Jill Ireland színésznővel való házassága miatt. Ireland korábban David McCallum felesége volt, de Bronson és Ireland közötti vonzalom hamar világossá vált. 1968-tól haláláig ( 1990 ) Charles Bronson felesége és munkatársa volt. Kapcsolatuk Hollywood egyik legismertebb románca lett, és sok közös filmben is szerepeltek. 22 év alatt pedig összesen 15 filmben játszottak együtt. Bronson hosszú ideig dolgozott Olaszországban, ahol számos spagettiwesternt forgatott. Amikor visszatért Amerikába, az első filmje a Chato földje ( 1972 ) volt, amelyet ugyan Spanyolországban forgattak, de amerikai közönségnek szántak. A film a kritikusok körében vegyes fogadtatásban részesült, de a közönség kedvelte. Bronson és a rendező, Michael Winner hosszú éveken át dolgoztak együtt, és legismertebb közös alkotásuk az 1974-es Bosszúvágy lett. A Bosszúvágy főszerepe eleinte nem győzte meg Bronsont, mert a karakter egy szerény könyvelő volt. Winner azonban átdolgozta a szerepet, és egy férfiasabb, építész karakterré alakította, amely illeszkedett Bronson karizmatikus személyiségéhez. A film hatalmas siker lett, több folytatás született belőle, bár ezek minősége vegyes volt. Charles Bronson viszonya a kritikusokkal nem volt felhőtlen. Bár a kritikusok elismerték tehetségét, ő maga kevésbé tisztelte őket, egy alkalommal élesen fogalmazva: számára a munkája minősége a lényeges, és az, hogy ő maga elégedett legyen, nem pedig egy „New York-i karosszékben ülő hájas kritikus” ( ahogy ő fogalmazott 🙂 ). Ennek ellenére a sajtó pozitívan viszonyult hozzá, és ő is jó sajtót kapott. 1972-ben például a hollywoodi külföldi újságírók egyesülete a tengerentúl legvonzóbb sztárjának választotta.
PÁRIZS, FRANCIAORSZÁG – NOVEMBER 1.: Egy 1970 novemberében készült felvétel az amerikai színészről, Charles Bronsonról és feleségéről, Jill Irelandről. ( A kép forrása: STF/AFP/Getty Images )
Bronson utolsó évei 🙁
Charles Bronson életének utolsó évei a nyugalom és a személyes küzdelmek időszaka voltak. A színész harmadik házasságát Kim Weeks színésznővel kötötte, akivel élete végéig együtt maradt. Bár Bronson a filmvásznon a kemény és legyőzhetetlen hőst testesítette meg, az 1990-es évek végén az Alzheimer-kór diagnózisa jelentős fordulópontot hozott számára. Ez a betegség nemcsak szellemi, hanem fizikai állapotára is hatással volt, és fokozatosan visszavonulásra kényszerítette. Bronson 2003. augusztus 31-én, 81 éves korában hunyt el Los Angelesben, tüdőgyulladás következtében. Halálában azonban valószínűleg közrejátszott évtizedeken át tartó, fiatalkora óta tartó dohányzása is, amely már 9!! éves korától szokásává vált. Bronson élete utolsó időszaka a magánéleti boldogság és a betegséggel való küzdelem kettősségében telt, méltósággal viselve az időskor nehézségeit, miközben életműve és személyisége továbbra is inspirálja a rajongókat világszerte.
Bronson öröksége
Charles Bronson karrierje során számos ikonikus szerepet játszott, amelyek az akció- és westernfilmek meghatározó alakjává tették. Litván gyökerei és nehéz gyermekkora erőt és karaktert adtak neki, amelyek színészi játékában is megmutatkoztak. Férfias kisugárzása, sajátos vonásai és felejthetetlen alakításai miatt a mai napig emlékeznek rá a filmrajongók szerte a világon.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?