A “tökéletlen” magyarok, akik mégis legyőzték az “árjákat”! ( Magyar zsidók, az 1936-os berlini olimpián! )

Tudtad, hogy 2024-ig Magyarország a nyári olimpiai játékokon szerzett érmek számát tekintve a világ 9. helyén áll, annak ellenére, hogy az első világháború után feldarabolták, elveszítette lakosságának felét és területének kétharmadát? Ez a szám nem tartalmazza a téli olimpián nyert további 6 érmet, sem azokat a magyar származású sportolókat, akik más országok színeiben szereztek érmeket az új határok kijelölése vagy a nagymértékű kivándorlás következtében.

A magyar olimpiai mozgalom kezdetei még az 1896-os athéni játékok előtti időkre nyúlnak vissza. Kemény Ferenc, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ( NOB ) alapító tagja, elkötelezett pacifista és a Nemzetközi Béke Iroda tagja volt. Az 1880-as években barátságot kötött Pierre de Coubertinnel, akivel közös eszméket vallottak az olimpiai játékok újjáélesztéséről. Kemény aktívan részt vett az 1894-ben, Párizsban tartott kongresszuson, amelyen a modern olimpiai játékok újraalapításáról döntöttek. Alapító tagként csatlakozott a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz, és javaslatot tett arra, hogy az első újkori olimpia Budapesten kerüljön megrendezésre, Magyarország ezeréves államiságának tiszteletére. Bár ez az álom eddig nem valósult meg, Magyarország több olimpiai érmet nyert, mint bármelyik másik olyan ország, amely még soha nem rendezett olimpiát. Az eddigi olimpiák eseményeit csak egy könyvben lehetne teljesen összefoglalni, de most mégis tekintsünk meg egyet részletesebben magyar szemszögből, hiszen nemcsak számunkra, hanem az egész világ számára is emlékezetes volt.

Balról jobbra: Dr. Joseph Goebbels, német kancellár Adolf Hitler, a birodalmi sportvezető Hans von Tschammer und Osten és Werner von Blomberg tábornok, a német hadsereg tábornoki főparancsnoka figyelik a berlini olimpiai játékokat 1936 augusztusában. ( A kép forrása: AP Fotó, Archívum )

Az 1936-os berlini nyári olimpia, ( Az első, és egyben utolsó olimpia, amit nácik rendeztek )

Az 1936-os berlini nyári olimpia ( hivatalosan a XI. olimpiai játékok ) 1936. augusztus 1–16. között zajlott Berlinben, a náci Németország fővárosában. A rendezési jogot Berlin 1931-ben nyerte el Barcelonával szemben, ám később módosították a szabályokat, így a jövőben a szavazás helyszínéül szolgáló városok nem rendezhettek olimpiát. A náci vezetés célja az volt, hogy a játékokkal felülmúlják az 1932-es Los Angeles-i olimpiát, ezért Adolf Hitler egy új, 100 000 férőhelyes atlétikai stadiont építtetett, valamint hat tornacsarnokot és számos kisebb sportlétesítményt. Az első televíziós közvetítéssel sugárzott olimpia volt, a rádióadásokat pedig 41 országban hallgathatták. A német Leni Riefenstahl 7 millió birodalmi márkáért készítette el az “Olympia” című filmet, amely úttörő technikai megoldásaival új korszakot nyitott a sportfilmezésben. Hitler az olimpiát saját politikai propagandájára kívánta felhasználni, hogy népszerűsítse a náci kormányzatot és az árja felsőbbrendűség eszméjét.

Német katonák ( valószínűleg SS ) pihenőidőben a 1936-os berlini nyári olimpián. A katonák a versenyek zajától távol, a sportesemények forgatagában, az intenzív küzdelmek és ünneplés közepette élvezhetik a pihenést.

A náci párt hivatalos lapja, a Völkischer Beobachter nyíltan követelte, hogy zsidó sportolók ne vehessenek részt a játékokon, és a német zsidó sportolókat különböző módszerekkel kizárták vagy ellehetetlenítették. Ugyanakkor a bécsi Hakoah zsidó sportklub néhány női úszója elindulhatott, míg más országok zsidó sportolóit diplomáciai megfontolásból mellőzték. Litvániát kizárták az olimpiáról, mivel Berlin nem nézte jó szemmel az ország náciellenes politikáját és a Klaipėdában zajló 1934–35-ös Neumann–Sass-per kimenetelét. Az olimpia összesített jegybevételéből 7,5 millió birodalmi márka folyt be ( mai értéken kb. 17,4 millió euró ), és több mint egymillió márkás nyereséget hozott. A hivatalos költségvetés nem tartalmazta Berlin városának kiadásait ( 16,5 millió birodalmi márka ) és a német állam ráfordításait, amelyek a becslések szerint 30 millió amerikai dollárra rúgtak. Az 1936-os berlini olimpia volt az utolsó, amelyet Henri de Baillet-Latour elnöksége alatt rendeztek meg, és egyben az utolsó olimpia is volt a következő 12 évben, mivel a második világháború miatt a következő játékokra csak 1948-ban kerülhetett sor: először a téli olimpiára St. Moritzban ( Svájcban ), majd a nyárira Londonban ( Angliában ).

1936 – Berlin legemlékezetesebb pillanatai

Az 1936-os berlini olimpia… leginkább arról híres, hogy Adolf Hitler sikertelen kísérletet tett az árja felsőbbrendűség elméletének igazolására. Ehelyett a játékok legnagyobb hőse – még a német közönség körében is – az afroamerikai sprinter és távolugró, Jesse Owens lett. Tovább fokozva a náci rezsim számára kellemetlen pillanatokat, egy „tökéletlen” magyar amputált sportoló Halassy Olivér is aranyérmet nyert! Ha ez nem lett volna elég, Elek Ilona, aki az első nő lett, aki két egyéni olimpiai aranyat nyert tőrvívásban, félig zsidó származású volt! Az éremtáblázaton azonban végül mégis Németország végzett az első helyen 101 éremmel, köztük 38 arannyal, míg az Egyesült Államok jóval lemaradva, 57 éremmel lett második.

Luz Long és Jesse Owens – Az 1936. évi berlini olimpiai játékokon ( A kép forrása: ©Képarchívum Heinrich von der Becke a Berlini Sportmúzeumban )

Carl Ludwig “Luz” Long ( 1913. április 27. – 1943. július 14. ) német olimpiai távolugró volt, aki az 1936-os berlini nyári olimpián ezüstérmet szerzett a versenyszámban, és barátságot ápolt Jesse Owennel, aki aranyérmet nyert ugyanebben a versenyszámban. Luz Long hatszor nyerte meg a német távolugró bajnokságot: 1933-ban, 1934-ben, 1936-ban, 1937-ben, 1938-ban és 1939-ben. Jesse Owens ( 1913–1980 ) amerikai atlétika legenda, aki a 1936-os berlini olimpián vált világhírűvé. Négy aranyérmet nyert, megdöntve több rekordot is, és ezzel jelentős hatással volt a sport és a társadalmi változások történetére. A 100 méteres, 200 méteres, 4×100 méteres váltó és a távolugrás versenyszámaiban aratott győzelmei közvetlenül szembeszálltak Adolf Hitler rasszista ideológiájával, mivel Owens egy afroamerikai sportoló volt. Eredményei nemcsak a sportban, hanem a polgári jogokért folytatott küzdelemben is mérföldkövet jelentettek.

Owens így nyilatkozott “Luz”-ról:  „Nagyon bátor dolog volt tőle, hogy barátkozzon velem Hitler előtt… Az összes érmemet és kupámat fel lehet olvasztani, és az sem ér fel ahhoz a huszonnégy karátos barátsághoz, amit Luz Long iránt éreztem abban a pillanatban.” Long Owens-szal folytatott versenye Leni Riefenstahl Olympia – Fest der Völker című dokumentumfilmjében is látható.

Évek óta vita folyik arról, hogy megtörtént-e  valaha “a” kézfogás Hitler és Owens között, sőt, egy fényképről is szó esik gyakran, amelyen a lelátók mögött kezet ráznak, azonban ez továbbra sincs bizonyítva. Hildegard Fraser ( az utolsó, még élő ( 2016 ) szemtanúja az eseményeknek ) éppen a 13. születésnapját ünnepelte, amikor csatlakozott ahhoz az ezer fős tornászcsapathoz, amely része volt Hitler olimpiai játékainak záróünnepségének. „Csak elfordult.” – mondta Hildegard. – „Fiatal lányként ez nem jelentett semmit. Csak annyit, hogy ott voltál közöttük, hogy nézhesd, figyelhetted őket. Politikai vonatkozása volt, de mi, fiatal lányok és fiúk csak szórakozni akartunk.” Fraser néhány héttel a játékok előtt barátaival titokban beosont az Olimpiai Stadionba, hogy megnézze az atlétikai versenyeket, és figyelemmel kísérje, ahogy Owens fut. „Csodálatos volt ( látni Owens-t ), csak csodáltad, az emlékét megőrized, és csak biztattad őket, a legjobbakat kívántad nekik.” Hildegard a háború után beleszeretett egy skót katonába, Lewis Fraser-be és Skóciába költözött. Bár azonban az életét újraépítette, nem felejtette el a történelemmel való találkozását. – olvasható a bc.co.uk, 10 seconds that defied Adolf Hitler – című cikkében. A berlini játékok után az Egyesült Államokban tomboló, intézményesült rasszizmus és szegregáció miatt Owens eredményeit nem értékelték igazán, amikor hazatért. Bár a 22 éves Owens kapott egy New York-i ticker tape felvonulást, a Waldorf Astoria hotelben rendezett tiszteletére tartott fogadásra egy teherliftben kellett felmennie. „Bár nem hívtak meg, hogy kezet fogjak Hitlertel,” mondta Owens, „nem hívtak meg a Fehér Házi találkozóra sem, hogy kezet fogjak az elnökkel.”

Az 1936. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata

	Ország	Arany	Ezüst	Bronz	Összesen
1.	Németország ( GER )	33	26	30	89
2.	Egyesült Államok ( USA )	24	20	12	56
3.	Magyarország ( HUN )	10	1	5	16
4.	Olaszország ( ITA )	8	9	5	22
5.	Finnország ( FIN )	7	6	6	19
6.	Franciaország ( FRA )	7	6	6	19
7.	Svédország ( SWE )	6	5	9	20
8.	Japán ( JPN )	6	4	8	18
9.	Hollandia ( NED )	6	4	7	17
10.	Nagy-Britannia ( GBR )	4	7	3	14

Amikor olvasni kezdtem a magyar résztvevőkről, és történetükről, szinte szó szerint megdöbbentem. Nem tudom, hogy a kor amiben éltek, az tette őket ilyen erőssé, dacossá a világgal szemben, vagy ők napjaikban is ilyenek lennének, de az biztos, hogy csak elismerően lehet róluk beszélni. Íme néhányuk ( teljesség nélkül, nem csak a zsidó származású résztvevők ) rövid története:

Az 1936-os berlini olimpia női tőrvívás eredményhirdetése. Elek Ilona, az olimpia bajnoka, kezében az ajándék tölgyfacsemetével. A náci karlendítést bemutató hölgy Helene Mayer Németországból, aki  bronzérmes lett, míg a harmadik Ellen Müller-Preis Ausztriából. ( A kép forrása: ( Public Domain Media, public domain )

A magyar sport első női olimpiai aranyérmese, Elek Ilona ( asszonynevein: Schacherer Károlyné, majd Hepp Lászlóné; becenevén: Csibi ) ( Budapest, 1907. május 17. – Budapest, 1988. július 24. ) kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok magyar tőrvívó; a magyar sport első női olimpiai aranyérmese. Testvére Elek Margit világbajnok tőrvívó.: Már az 1928-as olimpiai csapat tartalékai között is számításba vették. 1929-ben a magyar bajnokságon második lett, majd az Európa-bajnokságon egyéniben az ötödik helyen végzett. 1933-ban ismét magyar bajnoki ezüstérmet szerzett, a budapesti Európa-bajnokságon pedig csapatban aranyérmes, egyéniben pedig ismét ötödik lett. Egy évvel később, immár a DAC versenyzőjeként, ismét második lett a magyar bajnokságon, majd az Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban is győzött, ezt az eredményt 1935-ben is megismételte. 1936-ban San Remóban csapatban Európa-bajnoki címet szerzett, majd először lett magyar bajnok. Zsidó származása miatt a berlini olimpia előtt kizárták a Honvéd Tiszti Vívó Klubból, majd a MAC-ból is, de ennek ellenére részt vehetett a játékokon, ahol 21 mérkőzéséből mindössze hármat veszített el, ezzel megszerezte az első magyar női olimpiai aranyérmet. A náci szervezőket különösen bosszantotta, hogy egy német vívó, Helene Mayer elől hódította el az első helyet.

Gustavo Marzi ( balra ) és Kabos Endre ( jobbra ) az 1936-os olimpián ( A kép forrása:  Schirner Sportfoto / picture alliance / DPA )

Háromszoros olimpiai bajnokból, munkaszolgálatos 🙁 Kabos Endre, születési és 1908-ig használt nevén Katz Ede ( Nagyvárad, 1906. november 5. – Budapest, 1944. november 4. ) háromszoros olimpiai bajnok magyar vívó. Bár jelentős nemzetközi versenyeken több egyéni bajnoki címet nyert, soha nem sikerült megnyernie a magyar egyéni bajnokságot. 1929-ben 5., 1933-ban második, 1934-ben pedig negyedik volt a magyar kard bajnokságon. 1935-ben továbbjutott a selejtezőből, de orvosi javaslatra visszalépett a versenytől. 1936-ban a döntőt lábsérülés miatt feladta, így 9. lett. Az Újpest csapatával 1934-ben harmadik, 1935-ben pedig másodosztályú csapatbajnok lett, 1936-ban pedig már az első osztályban negyedikek lettek. 1936-os olimpiai bajnoki címének tiszteletére egy “olimpiai tölgyet” ültetett Berettyóújfaluban, amely a városi könyvtár épülete előtti parkban található. Az 1937-es és 1938-as kard ob-ra nem nevezett, de 1937-ben megnyerte a párbajtőr csapatbajnokságot. Zsidó származása miatt a második világháború alatt munkaszolgálatra hívták be, és 1944. november 4-én, a 38. születésnapja előtt egy németek által aláaknázott teherautó felrobbant a Margit hídon, vagy egy másik forrás szerint a halálát okozó robbanás a 48-as villamoson történt. 1986-ban posztumusz a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

A berlini olimpián aratott győzelmét követően a döntő után: Csik Ferenc balján a japán Jusza Maszamori, aki 50 méternél még vezetett ( A kép forrása: Színházi Élet )

Győzelem után, tragikus halál 🙁  Csik Ferenc: Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon a 100 méteres gyorsúszásban nem őt tartották a legesélyesebbnek, hanem japán és amerikai úszókat, ám mégis ő szerezte meg az olimpiai bajnoki címet. A győzelem után így nyilatkozott: „A világ legboldogabb embere vagyok.” A 4 × 200 méteres váltóval bronzérmes lett, és teljesítményét az olimpia után a hazai sajtó is kiemelte. A hazatérő magyar csapat zászlóvivőjének és szóvivőjének is kinevezték a fogadóünnepségre. 1937-ben és 1938-ban is tagja volt a világrekordot úszó magyar gyorsváltónak, amelyben Zólyomi Gyula, Kőrösi István, Gróf Ödön és Csik Ferenc szerepeltek. Pályafutása során összesen tizennyolc magyar bajnoki címet nyert. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza. 1937-ben orvosi diplomát szerzett, majd az egyetem belklinikáján és a MÁV Betegbiztosítónál dolgozott. Házasságából két gyermek született, Ferenc és Katalin. 1943-ban a Testnevelési Főiskolán anatómiát tanított, és az Orvosi Közlemények kiadójává vált. 1944 októberében katonai behívót kapott, tartalékos orvos-őrmesterként szolgált Szolnokon, Keszthelyen és Sopronban. A szovjet csapatok közeledtével a szolnoki kórházat vonatra pakolták, és Sopronig jutottak. Márciusban feleségét és két gyermekét Svájcba menekítette, de ő a helyén maradt, hogy hivatását teljesítse. Március 29-én egy bombázás során sebesülteket mentett, de nem tért vissza az óvóhelyre. Csak később találták meg iratait és holttestét. Halála bombatámadás következtében történt Sopronban, ahol a légitámadás áldozatait közös sírba temették. 1947-ben exhumálták, és a Keszthely által felajánlott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra a Szent Miklós temetőben.

Csák Ibolya az 1936-os olimpián. ( A kép forrása: Sportbild Schirner/ullstein bild via Getty Images )

A magyar női atlétika első olimpiai bajnoka, Csák Ibolya, Kádár Lajosné ( Budapest, 1915. január 6. – Budapest, 2006. február 9. ) magyar atléta, olimpiai bajnok magasugró. Az 1936-os berlini olimpián rendkívül szoros küzdelemben nyerte meg a magasugrást. Három atléta ugrotta át a 160 cm-es magasságot, de 162 cm-t egyikük sem tudta teljesíteni, így mindhárman újabb lehetőséget kaptak. Közülük egyedül neki sikerült átvinnie ezt a magasságot, ezzel ő lett a magyar női atlétika első olimpiai bajnoka, és egyike volt azoknak a zsidó sportolóknak, akik érmet nyertek az 1936-os berlini olimpián. A Porter-stílust, amely a korszakban népszerű volt, Balogh Lajos távolugró bajnok tanította meg neki, ami jelentősen eltért a korabeli technikáktól. A magasugrás ma ismert Fosbury-technika csak jóval később, 1968-tól vált elterjedtté. 1936 és 1970 között a Magyar Pénzjegynyomda Rt.-nél dolgozott. ( Egy kis “numizmatikai” kötődés 🙂 )

Az 1932-es Los Angeles-i magyar olimpiai aranyérmes vízilabda csapat. Az aranyérmes magyarok: Barta István, Bródy György, Halassy Olivér ( balról a második ), Homonnai Márton, Dr. Ivády Sándor, Keserű Alajos, Keserű Ferenc, Németh János, Sárkány Miklós, Vértessy József.

Akire nincsenek szavak! Vitéz Halassy Olivér ( előtte Haltmayer ) ( Újpest, 1909. július 31. – Budapest, 1946. szeptember 10.) vízilabdázó olimpiai- és Európa-bajnok, úszó Európa-bajnok.  Tanulmányait az újpesti 1. számú fiú polgári iskolában végezte. Nyolcévesen megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, de lecsúszott a lépcsőről, és bal lábát amputálni kellett. 1946-ban, tisztázatlan körülmények között, valószínűleg szovjet katonák megölték. Sportpályafutása során az UTE úszója és vízilabdázója volt. Tagja volt három Európa-bajnoki cím nyert vízilabda csapatnak ( 1931, 1934, 1938 ), és három olimpián is szerepelt: 1928-ban második, 1932-ben és 1936-ban pedig aranyérmes volt. Emellett kiemelkedő eredményeket ért el gyorsúszásban, többek között Európa-bajnoki címet nyert 1500 méteren 1931-ben. Összesen 36 bajnoki címet szerzett, és 12-szer javította meg az országos rekordokat. A második világháború alatt zsidó származású sportolókat és barátokat bújtatott saját háza pincéjében. Édesapjától örökölt vitézi gyűrűjét egy üldözött orvosnak adta, hogy segítsen neki a menekülésben. Halála 1946. szeptember 10-én történt. Egyes feltételezések szerint szovjet katonák ölték meg, miután nem volt hajlandó átadni apósa autóját. Halálának körülményeiről semmi biztosat nem tudunk, a sajtó rablógyilkosságról számolt be, de az elkövetők személye tisztázatlan maradt. Érdekesség, hogy 1931-ben, a párizsi Európa-bajnokságon az 1500 méteres gyorsúszás döntője és a vízilabda döntő között mindössze két óra pihenőt kapott, de így is kiemelkedőt alkotott: előbb egyéni Európa-bajnok lett úszásban, majd a vízilabda csapattal is aranyérmet szerzett ugyanazon a napon.

A zsidó, aki Hitler előtt birkózta le német ellenfelét, Kárpáti Károly ( más néven Kellner Károly, 1906. július 2., Eger – 1996. szeptember 23., Budapest ) zsidó származású magyar olimpiai birkózóbajnok volt. Bár kezdetben nem tűnt valószínűnek, hogy élsportolóvá válik, egy orvos ismertette meg vele a birkózást, aki azt javasolta, hogy a fizikai aktivitás segíthet megerősíteni a fiatal Kárpátit. Ennek ellenére 1936-ban olimpiai aranyérmet nyert a könnyűsúlyú szabadfogású birkózásban a berlini olimpián, amely különös jelentőséggel bírt, mivel zsidó sportolóként legyőzte a német címvédőt, Wolfgang Ehrlt. Kárpáti volt az egyik azon körülbelül kilenc zsidó sportoló közül, akik érmet szereztek az 1936-os berlini olimpián. A németek próbálták úgy alakítani a versenykiírást, hogy Kárpáti minél kevesebb pihenőidőt kapjon. 1936. augusztus 4-én, a játékok negyedik versenynapján Kárpátinak mindössze kétórás pihenője volt. Ellenfele, Wolfgang Ehrl szintén két tusgyőzelemmel jutott el a döntőig, és Hitlernek szerette volna megajándékozni az aranyérmet. A döntőben azonban magyar győzelem született, és Hitler, aki nem érdeklődött egy magyar zsidó győzelme iránt, visszafordult.

( A kép forrása: Képes-Sport,-1956.-január / Arcanum adatbázis )

Az 1932-es Los Angeles-i olimpián ezüstérmet szerzett ugyanebben a kategóriában, míg az 1928-as amszterdami olimpián negyedik lett. Magyarország első szabadfogású birkózójaként 1925-ben nyerte meg első nemzeti junior címét, majd tíz magyar nemzeti bajnoki címet szerzett, és Európa-bajnoki koronát nyert 1927-ben, 1929-ben, 1930-ban és 1935-ben. Emellett két ezüst- és két bronzérmet szerzett Európa-bajnokságokon. Kárpáti hosszú éveken át dolgozott birkózó mesteredzőként és olimpiai edzőként, és hat könyvet írt a birkózásról. A birkózáson kívül érdeklődött Einstein relativitáselmélete iránt is. 1982-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Juan Antonio Samaranch az Olimpiai Érdem bronzérmét adományozta Kárpátinak a fiatalok sportoktatásában végzett élethosszig tartó munkájáért. A holokauszt idején Kárpáti olimpiai bajnokként kezdetben mentesült a kényszermunkától, de később letartóztatták, és munkaszolgálatra küldték Lengyelországba és Nyugat-Ukrajnába. Itt szemtanúja volt olimpiai bajnok vívó, Petschauer Attila brutális meggyilkolásának. Később így emlékezett: “Az őrök azt kiabálták: Te, olimpiai vívóérmes… lássuk, hogyan tudsz fára mászni. Tél volt, és megparancsolták neki, hogy vetkőzzön le, majd másszon fel egy fára. A fagyos vízzel megöntözték, és röviddel ezután meghalt.” A háború után Kárpáti családjával és barátaival bujkált, előbb a Banki-erdőben, majd Pesten. 1996-ban, 90 éves korában halt meg.

A X. nyári olimpia ( 1932, Los Angeles ) aranyérmes magyar vízilabda csapata ( balról jobbra ): Ivády Sándor, Bródy György, Vértesy József, Németh János, Homonnai Márton, Keserű Alajos, Halassy Olivér ( A kép forrása: wikipedia.org )

Olimpia után, munkaszolgálat a keleti fronton 🙁 Bródy György ( Budapest, 1908. július 21. – Johannesburg, 1967. augusztus 5.) kétszeres olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, sportvezető. Tagja volt az 1932-es Los Angeles-i és az 1936-os berlini olimpiai bajnokságot nyert magyar vízilabda csapatnak. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt a keleti fronton. 1945-től a Magyar Úszó Szövetség ügyvezető alelnöke és külkereskedelmi tisztviselő. 1948-ban egy külföldi útjáról nem tért haza, és Dél-Afrikában telepedett le, ahol fonalgyárat alapított. 1967-ben egy labdarúgó-mérkőzés közben szívroham következtében halt meg.

A zsidó, aki végül az NSZK vízilabda válogatott szövetségi kapitánya lett, Sárkány Miklós ( Budapest, 1908. augusztus 15. – Bécs, 1998. december 20. ) kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, szövetségi kapitány, edző. 1922-től a III. kerületi Torna és Vívó Egylet, 1938-tól pedig az Újpesti TE úszója és vízilabdázója volt. Nemzetközi szinten vízilabdában ért el jelentős eredményeket, 1929 és 1939 között 60 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1932-es Los Angeles-i és az 1936-os berlini olimpiai bajnok csapatnak. A második világháború után, 1945 és 1947 között a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. Irányítása alatt 1947-ben Európa-bajnoki 4. helyezést értek el. 1947 és 1958 között az Újpestnél ( UTE, Budapesti Dózsa, Újpesti Dózsa ) volt edző, csapata ötször nyert magyar bajnoki címet ( 1948, 1950, 1951, 1952, 1955 ). 1958-ban Wuppertalba költözött, ahol a Német Szövetségi Köztársaság vízilabda válogatottját 1968 és 1973 között edzette. Később Bécsben élt haláláig. Tagja a Nemzetközi Zsidó Sport Hírességek Csarnokának.

Magyar érmesek

Érem	Sportoló	Sportág	Versenyszám
Arany	Csák Ibolya	Atlétika	magasugrás
Arany	Kárpáti Károly	Birkózás	szabad fogás-könnyűsúly
Arany	Lőrincz Márton	Birkózás	kötött fogás-légsúly
Arany	Zombori Ödön	Birkózás	szabad fogás-légsúly
Arany	Harangi Imre	Ökölvívás	könnyűsúly
Arany	Csik Ferenc	Úszás	100 m gyorsúszás
Arany	Elek Ilona	Vívás	tőrívás-egyéni
Arany	Kabos Endre	Vívás	kardvívás-egyéni
Arany	Berczelly Tibor Gerevich Aladár Kabos Endre Kovács Pál Rajcsányi László Rajczy Imre	Vívás	kardvívás-csapat
Arany	Bozsi Mihály Brandi Jenő Bródy György Halassy Olivér Hazai Kálmán Homonnai Márton Kutasi György Molnár István Németh János Sárkány Miklós Tarics Sándor	Vízilabda	férfi csapat
Ezüst	Berzsenyi Ralph	Sportlövészet	kisöbű puska-fekvő
Bronz	Palotás József	Birkózás	kötött fogás-középsúly
Bronz	Platthy József	Lovaglás	díjugratás
Bronz	Csillik Margit Kalocsai Margit Madary Ilona Mészáros Gabriella Nagy Margit Tóth Judit Törös Olga Voit Eszter	Torna	összetett-csapat
Bronz	Abay Nemes Oszkár Csik Ferenc Gróf Ödön Lengyel Árpád	Úszás	4×200 m gyorsúszó váltó
Bronz	Gerevich Aladár	Vívás	kardvívás-egyéni

Úgy gondolom, hogy minden magyar sportolóra büszkék lehetünk – nemcsak az éremszerzőkre, hanem mindazokra is, akik ebben a viharos időszakban részt vettek és képviselték hazánkat. Büszkék lehetünk minden magyarra, aki valaha is képviselte országunkat bármilyen sporteseményen vagy olimpián. Íme néhány kiemelkedő sportolónk! 🙂

Legtöbb olimpiai aranyat nyert magyar sportolók

 

Legtöbb olimpiai érmet nyert magyar sportolók

Az összes olimpiai bajnokunk névsorát pedig itt tudod megnézni:  Magyar olimpiai bajnokok névsora

 

Felhasznált forrás: wikipedia.org, 1936 Summer Olympics

Ajánlott tartalom: atlo.team, Magyarok az olimpián – 125 év sikerei számokban

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )