A “Shanghai” Tael története

Minden új érme forgalomba hozatalát, általában hosszas tervezés, és engedélyeztetési folyamatok előznek meg. Amennyiben minden rendben zajlik, idővel ténylegesen forgalomba kerülnek az új pénzek, címletek. Ha azonban valami közbejön, legyen az bármi ( háború, váratlan politikai változás, ami felülírja a kibocsátási “terveket”, vagy csak simán nem “sikerül” elfogadható mintákat készíteni ) akkor elmarad a tervezett kibocsátás. Ilyen esetekben a már legyártott mintákat megsemmisítik, beolvasszák, vagyis sok esetben egy sem marad belőlük. Ha azonban mégis fennmarad néhány darab, na azok lesznek az igazi ritkaságok, a numizmatikusok, gyűjtők kedvencei 🙂 Most egy ilyen érmét mutatnék be nektek. 

Kínai érmék esetében tudjuk, hogy rengeteg ritka, és még annál is több egyáltalán nem ritka érme létezik. Illetve talán kijelenhetjük, hogy a kínai érméket hamisítják a leggyakrabban és legtöbb mennyiségben. Az érme amit bemutatnék a  “Shanghai 1 tael” ezüst érme, ami mindenek megfelel amiket fentebb írtam. Új kibocsátásnak tervezték, de csak minták készültek. Végül csak pár darab maradt fenn, és mai napig gyakran hamisítják.

Az érmével kapcsolatban számtalan tévhit keringett, és kering a mai napig. Az egyik ilyen az az, hogy az érméket a Sanghaji Városi Tanács bocsátotta ki Sanghaji forgalomba hozatal céljából (  ilyen formán, sok gyűjtő, a követezőképpen nevezi „Sanghaji Városi Tanács Tael” ). Azonban tudjuk, hogy ez nem igaz, mivel az érmék Hongkongból származnak. Ez a félreértés a hátoldalon található angol feliratból származik: „ONE TAEL SHANGHAI”. Bár az érmén az alábbi felirat is szerepel: „HONG KONG”, a nagyobb betűkkel írt  „SHANGHAI”,  hibás forrásmegjelölést eredményeztek. A „SHANGHAI” feliratot a Caoping One Tael súlyszabvány “megnevezésének” szánták, amely 36,7 gramm kevésbé tiszta ezüstöt jelentett, nem pedig magára a városra utal.

Hong Kong 1867 „Shanghai” Tael sugarakkal, PCGS PR65. A PCGS jóvoltából.

Az érmék valójában egy korai kísérlet volt egy univerzális nemzeti érme megalkotására, amelyet egész Kínában használtak volna. Legalábbis egyes vélemények szerint. Ami bizonyos, hogy  akkoriban Sanghajnak nem volt még modern pénzverő létesítménye, ami erre alkalmas lett volna, ezért logikusnak tűnik, hogy miért kérték fel a hongkongi pénzverdét.

Amikor William Robinson kormányzó hivatalba lépett Hongkongban 1859-ben, egyik célja az volt, hogy javítsa a Hongkong és Kína közötti  kereskedelmet. Akkoriban több érme is keringet Hongkong-ban, de elsősorban a Cap and Ray 8 Reales, mexikói ezüst. 1864-ben rendeletet fogadtak el, amiben pénzverde létrehozásáról és J. Watt & Co. pénzverde gépek vásárlásáról döntöttek. Végül 1866. május 7-én meg is nyílt a hongkongi pénzverde. Ekkor már Richard Macdonell volt az új kormányzó, az ő feladata lett volna levezényelni a kibocsátást, azonban megdöbbenésére, az új mintát nem fogadták szívesen. Gyakorlatilag, senki 🙂 . A hongkongiak szívesebben használták a mexikói ezüstöt, vagy más forgalomban lévő pénzt, mint a hongkongi pénzverde kibocsátásait. A kínai kormány pedig enyhén szólva sem volt rugalmas, ha arról volt szó, hogy bármilyen Brit Birodalmi utalás, jelkép kerüljön az érmére. A Kínával való bizalom, és a Kína teljes területén való elfogadottság céljából megalkotott új érme megalkotása tehát falakba ütközött. A pénzverde első terveiben szerette volna Viktória királynő arcképét az érmére, de ez semmiképpen sem volt elfogadható Kínának ( ez az ellentmondásos választás mindössze hét évvel a második ópiumháborúban a britektől elszenvedett kínai vereség után született, enyhén szólva sem volt túl jó ötlet 🙂  ), majd végül Anglia, Skócia és Írország címere ( oroszlán és hárfa ) került rá. A másik oldalon pedig a kínai császár jelképét ábrázoló mintákat készítettek ( a 19. század második felében és a 20. század elején használt sárkánymotívum előfutára ). Ráadásul a már fentebb említett tael szabványt használták, hogy az is megfeleljen a kínai kormánynak. Azonban még így sem fogadták el a mintát, ezért végül a tael-pénzverést a Qing-kormány teljesen elutasította, és gyakorlatilag ellehetetlenítette a sanghaji taelt és a hongkongi pénzverdét is, amelyet végül 1868-ban bezártak és eladtak Japánnak.

A hongkongi sanghaji tael érmékhez két különböző mintát állítottak elő, mindkettő 1867-es keltezésű. A fő különbség a két minta között az, hogy az egyiken sugarak vannak a sárkány oldalán, a másikon pedig nincsenek. A sugár nélküli érme változata csak mintaérmeként készült, de a sugarakat tartalmazó dizájn tömeggyártásban készült. A legtöbbet azonban végül újra beolvasztották, mielőtt forgalomba bocsátották volna, így mindkét érme rendkívül ritka és nagyon keresett napjainkban. Mindkettőt a kínai ezüstérmék  nagy kincseként tartják számon.

HASONLÓ BEJEGYZÉSEK EBBEN A TÉMÁBAN

Lundy érmék

Lundy egy angol sziget a Bristol-csatornán. A Devon megyei Torridge kerület részét képezi. Körülbelül 5 kilométer hosszú és 5⁄8 1 >>>

Kereskedelmi dollár, Nagy-Britannia ( 1895 – 1935 )

Biztos láttatok már, vagy esetleg gyűjteményetekben is van, kereskedelmi dollár, az úgynevezett "trade dollár", "trade pénz". Ha még nem hallottál >>>

Egy kevésbé ismert brit gyarmati pénz, a horgonypénz ( anchor coin ) története

A 19. század elejére a Brit Gyarmatbirodalom jelentősen megnövekedett, és a gyarmatokon használt valuta problémája egyre bonyolultabbá vált, amivel érdemben >>>

Az arab tengeri kereskedelemben használt, különleges ezüstpénz, a Larin története ( ” hajtű ” vagy ” horog ” típus )

Azt már több cikkben is érintettük, hogy a pénz, mint fogalom, nem feltétlenül jelenti a manapság pénzként elfogadott és használt >>>