A hetvenes évek Magyarországán a borászat nem csupán hagyomány és mezőgazdasági ágazat volt, hanem jelentős gazdasági tényező is. Az állami tervgazdálkodás világában a mennyiségi elvárások gyakran felülírták a minőségi szempontokat: a kombinátoknak teljesíteniük kellett a termelési terveket, miközben a hazai és külföldi piacok egyaránt folyamatos ellátást vártak. Ebben a közegben bontakozott ki az ország egyik legnagyobb borhamisítási botránya, amelynek története egy látszólag ártatlan találkozással kezdődött egy vasútállomáson.
A találkozás, amely elindította a “lavinát”
1973-ban két egykori iskolatárs futott össze a kiskörei vasútállomáson. Az egyikük, Sz. N. József, ekkoriban kapta meg a HUNGAROVIN etyeki sűrítménygyárának vezetői tisztségét. A másik fél, K. Sándor csengődi borász volt. A régi emlékek felidézését hamar üzleti tárgyalás váltotta fel: megegyeztek 45 hektoliter úgynevezett „bordopping” sűrítmény és 50 kilogramm citromsav értékesítéséről. Ez az első üzlet azonban csak a kezdetet jelentette. Rövid idő alatt egy kiterjedt hálózat alakult ki, amely később az ország egyik legnagyobb borhamisítási ügyévé nőtte ki magát.
Magyarország, Balaton, Siófok Millennium park ( Váradi Adolf tér ), Utasellátó büfé. A háttérben balra az autóbusz-állomás, jobbra a Sarlós Boldogasszony-templom tornya, 1974. ( A kép forrása: Fortepan / Bauer Sándor )
Mi volt a „bordopping”?
A sűrítmény eredetileg nem illegális anyag volt. Savas közegben előállított cukoroldatról beszélünk, amelyet állami vállalatok korlátozott mennyiségben és szigorú felügyelet mellett használhattak üdítők, pezsgők és borok gyártásánál. Az anyag azonban rendkívül csábító lehetőséget kínált a csalók számára. Hatékonyabb és a feketepiacon jóval olcsóbb volt, mint a hagyományosan alkalmazott étkezési cukor. A bor alkoholtartalmának növeléséhez normál esetben jelentős mennyiségű cukorra volt szükség, a sűrítmény azonban ezt sokkal könnyebbé tette. A citromsav pedig további lehetőséget biztosított a manipulációra, hiszen segítségével a bor savtartalmát is be lehetett állítani. A két anyag megfelelő arányú használatával gyakorlatilag szőlő nélkül is előállíthatóvá vált a bor utánzata. Seprőből, törkölyből, sőt még szőlőlevélből is olyan ital készülhetett, amely a hozzá nem értők számára teljesen hitelesnek tűnhetett.
A hamis borok korszaka
A borok „feljavítása” korábban sem volt teljesen ismeretlen gyakorlat, de a hagyományos cukorhasználat ritkán vezetett lebukáshoz. A sűrítmény megjelenése azonban gyökeresen átalakította a helyzetet az Alföld borvidékein. Egyre több gazda kínált eladásra a korábbinál kétszeres-háromszoros mennyiségű bort, miközben a szőlőültetvények mérete változatlan maradt. A jelenség önmagában gyanús lehetett volna, és laboratóriumi vizsgálatokkal könnyen kimutathatták volna a csalást. Csakhogy a borkombinátoknak is teljesíteniük kellett a termelési terveket. A mennyiség fontosabbá vált, mint a minőség. A Balaton turistái és a külföldi piacok szomjazták a magyar bort, így sokan inkább nem akartak túl mélyre ásni. Nagy valószínűséggel azok, akik 1973 és 1976 között alföldi bort — különösen ezerjót — fogyasztottak, gyakran találkozhattak ezekkel a „kézműves” alkotásokkal is.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A kötélhúzás valaha olimpiai sportág volt. A kötélhúzás korábban olimpiai sportág volt! 1900 és 1920 között szerepelt az olimpiai programban, és 5 különböző nyári olimpiai játékon lehetett nevezni rá. A legtöbb érmet Nagy-Britannia nyerte 5 éremmel, majd az USA 3 éremmel. |
A szervezett hálózat működése
Három év alatt az etyeki üzemből mintegy másfél millió forint értékű alapanyag tűnt el, miközben a teljes kár elérte a hatmillió forintot. A rendszer jól szervezett volt. Más állami vállalatoktól „kölcsönzött” teherautók szállították a sűrítményt Csengődre, Akasztóra és Kaskantyúra, ahonnan továbbjutott a helyi gazdákhoz. Előfordult, hogy az Etyekre érkező járművek rakományukat le sem tették, hanem a sűrítmény gyártásához szükséges cukrot egyenesen továbbvitték a vásárlóknak. Az ügy egyik legkülönösebb részlete, hogy időnként a Köztisztasági Hivatal locsolókocsijai szállították a citromsavat a hamisítókhoz.
A bukás
A jól működő rendszer végét nem egy rendőrségi akció vagy egy lelkiismeretes ellenőr okozta, hanem egy egyszerű műszaki meghibásodás. Az egyik állami vállalat hiába várta a megrendelt szállítmányát. Bár Etyekről a rakomány elindult, útközben a mozdony meghibásodott. A kieső mennyiséget azonban már nem tudták pótolni, mivel a készleteket addigra régen értékesítették a borhamisítóknak. A hiány nyomozást indított el, amely végül az egész hálózatot felszínre hozta.
Az ügyet hosszú, kilenc hónapig tartó tárgyalássorozat követte. A nyomozók arra is választ kerestek, hogyan működhetett egy ilyen rendszer éveken keresztül szinte zavartalanul. Miként maradhattak el a kötelező laborvizsgálatok? Hogyan nem tűnt fel a termelés hirtelen növekedése? És hogyan tűnhetett el több ezer hektoliter szigorúan ellenőrzött anyag? A válasz végül részben a vádlottak listájában rejlett. A több mint hatvan vádlott között nemcsak a szervezők és a gazdák szerepeltek, hanem befolyásos hivatalnokok és helyi tisztviselők is. A bíróság minden vádlottat elmarasztalt, és összesen több mint száz évnyi börtönbüntetést szabott ki. Sz. N. József tizenkét, egy adóügyi vezető pedig hat év szabadságvesztést kapott. Az 1977-es szüret így már korántsem a bor öröméről szólt a környéken. Sok gazda számára az ősz nem a szőlőhegyeken, hanem a bírósági tárgyalótermekben telt — és a hamis borok utóíze hosszú ideig megmaradt.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
