A római birodalomban a közös sza@ás volt, az egyik legkedveltebb közösségi program :)

Ha a római birodalomra gondolunk, a hatalmas építmények, a legyőzhetetlen légiók, a fejlett jogrendszer, a művészetek támogatása, a “modern” úthálózat, vízhálózat ( akkori lehetőségekhez képest ), fürdők, könyvtárak…stb, stb, jut eszünkbe. De most nézzünk egy kicsit mindezek mögé, és jöjjön egy kis könnyedebb téma… könnyítés a római birodalomban 🙂

Minden kornak, társadalomnak ( a mai napig ) megvannak a saját szokásai, ami sok esetben egy másik kultúrának, másik társadalomnak visszatetsző vagy szokatlan lehet. A római kórból is tudunk ilyen példákat. Legalábbis azt hiszem, így fogod gondolni, miután elolvastad a cikket. Számtalan római kori fürdő, épület romját tárták már fel, ahol “természetesen” találtak wc-ket, mellékhelyiségeket is. Ezzel kapcsolatban mutatnék egy érdekességet, ebből az időszakból. Napjaikban a közösségi élet, leginkább az interneten, a közösségi hálón zajlik, vagy ha esetleg neki indul valaki, akkor ilyen hely lehet még a diszkó, egy koncert, vásár, vagy esetleg mozi, pláza, ilyesmire gondolok. A római birodalomban közösen nézték ahogy gladiátorok megölik egymást, vagy kocsiversenyeken lovak pusztulnak el, a hajtóval együtt, vagy közösen várták ahogy megérkezik egy hadjáratból a császár, vagy valamelyik hadvezér. Azonban volt egy még ennél is érdekesebb, és igen kedvelt közösségi hely, ahol a rómaiak találkoztak. Ez pedig nem volt más, mint a közös illemhely! Rómában ilyen “létesítményből”, körülbelül 150 létezett.

Akkoriban, az intim szükségletek elvégzése korántsem volt privát. Az oda látogatók ilyenkor beszélgettek, ismerkedtek egymással, olykor játszottak is sza@ás közben 🙂 Ráadásul a  Római Birodalomtól a középkorig a férfiak és a nők közös fürdőkben is mosakodtak. Az állam által épített és működtetett fürdők a társasági élet meghatározó közösségi helyszínei voltak. Ezekben az épületekben hideg és meleg medencék, de raktárak, tornatermek és könyvtárak is helyet kaptak. Némelyik fürdő egyszerre akár 1600 ember befogadására is képes volt. Na de vissza közös sza@áshoz 🙂 A városi központokban található latrinák olyan létesítmények voltak, melyeket általában a város kertjei mellett helyeztek el, és több személy egyidejű használatára szolgáltak. Ami napjainkban egy rendkívül intim pillanatnak számít, az a Kr. e. 1. században nem volt ennyire privátként kezelve, ugyanis a rómaiak társadalmi tevékenységként tekintettek nem csak a közös fürdésre, hanem a közös vécézésre is. Ezt körülbelül így kell elképzelni:

Ma toalettpapírt, vagy más nevén 🙂 wc-papírt használunk. Akkoriban ilyen még nem létezett. A fenti képen, a férfiak kezében egy “furcsa” eszközt láthatunk. Ezt használták a szükségletük elvégzése után.  Egy fapálcára kötött tengeri szivacsot használtak a tisztálkodáshoz. Na de most jön a legdurvább rész. Csak 18 éven felülieknek 🙂  Mivel a római nyilvános mosdókban nem voltak külön fülkék, ezek után talán már nem is meglepő, hogy  a szivacsot is közösen használták. A latrina közepén volt egy tiszta vizes csatorna, amiben használat után “megmosták”, majd visszatették egy sós vízzel vagy ecettel töltött vödörbe, hogy később más is hozzáférjen ( egyes feljegyzések szerint, az ott dolgozó szolgák, ezután ismét megmosták, és “tisztán” helyezték vissza, a következő “vendég” számára ). Lehet azt hiszed ezek csak kitalációk, de megnyugtatlak, nem azok. Íme egy fotó, egy feltárt római kori közös illemhelyiségről…

Római WC-k az i.sz. 2. századból ( A kép forrása: PRISMA ARCHIVO/ALAMY )

A közös illemhely szennyvíz elvezetése ellenben egész jól működött. Az ürülék egy csatornába hullott, majd azt az áramlat a legközelebbi nagyobb csatornába vitte tovább. Az otthoni szükségleteket valamelyest másképp oldották meg. Az ürüléket összegyűjtötték, egy “konténerbe” rakták, majd később műtrágyaként felhasználták.