Posted in

A rejtélyes csodanövény, amit Julius Caesar fedezetként tartott a kincstárában, érmékre is rákerült, használták gyógyításra, fogamzásgátlásra, és csak Észak-Afrikában termett!

A szilfium ( latinul laserpicium ), egy különleges növény volt, amely az észak-afrikai Küréné ( más nevein Kiréné, Cyrene, ógörög: Κυρήνη ) ( a mai Shahhat, Líbia ) területén nőtt, és az i.e. 7. századtól kezdve a Cyrenaica régió, egyik legfontosabb gazdasági terméke lett. A növényt i.e. 631-től i.sz. 1. századig termesztették és használták, majd Idősebb Plinius szerint kihalt. Eltűnése a történelem egyik első feljegyzett fajkihalásaként maradt fenn. A szilfium egy szűk földsávban nőtt a Cyrenaica régióban, amely a történeti források szerint mintegy 201 kilométer hosszú és 40 kilométer széles terület volt, Euesperides ( a mai Bengázi ) városának környékén. Strabo, a híres ókori geográfus feljegyzése szerint a növényt egy barbár invázió majdnem teljesen elpusztította, bár sem a támadók kilétét, sem az esemény pontos idejét nem tudjuk. A modern kutatók azonban úgy vélik, hogy a növény eltűnésének fő oka a túlzott betakarítás és túllegeltetés lehetett.

Plinius egy különösen figyelemre méltó esetről is beszámolt, miszerint egyetlen szál szilfiumot találtak a növény kihalása után, amelyet Néró császárnak küldtek ajándékba. Az ókorban azonban a szilfium annyira elterjedt és értékes volt, hogy Cyrene elsődleges exportcikkévé vált, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a város a Földközi-tenger egyik leggazdagabb központjává fejlődjön. A szilfiumot nemcsak fűszerként és aromás szerként használták, hanem fertőtlenítőszerként, fájdalomcsillapítóként, és sokak szerint fogamzásgátlóként is ismerték. Szinte mindenféle bajra gyógyírként tekintettek rá, ezért nagy értéket képviselt. Plinius szerint a növényt gyakran ezüstben mérték, és még Julius Caesar is  több mint fél tonna szilfiumgyantát vont be a római kincstárba, hogy ezzel finanszírozza polgárháborús hadjáratát Pompeius ellen. Bár a növényt Theophrasztosz, a botanika atyja részletesen leírta, és képe szerepelt a cyrénei érméken is, a mai napig nem sikerült egyértelműen azonosítani. Egyes tudósok feltételezik, hogy a szilfium a Ferula nemzetség egyik tagja lehetett, és megjelenése az édesköményhez hasonlíthatott. A növény azonban kizárólag vadon termett, termesztése nem volt lehetséges, ami azt jelenti, hogy amikor természetes élőhelyei kimerültek, a szilfium egyszerűen eltűnt. A modern időkben többször is felmerült, hogy talán újra felfedezték, legutóbb egy hasonló növényről Törökországban, de ezek az állítások végül mindig megkérdőjeleződtek és cáfolatra kerültek. Ennek ellenére sok tudós továbbra is reménykedik, hogy valahol az egykori Cyrenaica régióban még létezhet a növény egy példánya.

II. Arcesilaus Cyrenaica királya a szilfium csomagolását felügyeli ( A kép forrása: Photo12 / Universal Images Group / Getty Images )

Cyrene városa i.e. 631-ben alakult meg, amikor a görög Thera ( mai nevén Santorini ) szigetéről érkező telepesek a delphoi jósda utasítására expedíciót küldtek Líbia partvidékére. A cél az volt, hogy megoldást találjanak Thera túlnépesedési problémájára. A telepesek először Platea szigetén, majd a szárazföldi Asilis vidékén telepedtek meg, ahol a helyi törzsek már régóta ismerték és használták a szilfiumot. Hérodotosz, az ókori görög történetíró feljegyezte, hogy a szilfium ebben a régióban nőtt, és azt is megemlítette, hogy egy „menyét él a szilfiumban”, ami arra utal, hogy a növény természetes környezetében gazdag vadvilág élt. Cyrene városa gyorsan fejlődött a Battiad-dinasztia uralkodása alatt. A kereskedelem és a gazdaság virágzásnak indult, és a szilfium volt a régió legfontosabb árucikke. A földek termékenysége olyan nagy volt, hogy a betakarítási szezon nyolc hónapig tartott, és ez biztosította a város jólétét. A város további fejlődésével megalakult a cyrenaicai Pentapolis, azaz öt városból álló szövetség, amely Cyrene, Barca, Euesperides, Apollonia és Taucheira településeket foglalta magában. A növekvő lakosság és a mezőgazdaság fenntartása érdekében a Battiad-dinasztia uralkodói más görög területekről is bevándorlókat hívtak Cyrenébe.

Küréné, Kirénaika. Didrachma; Kr. e. 305–300 körül, 7,61 g. BM-238, SNG Koppenhága 1238. Előlap: Karneiosz Zeusz balra néző feje. Hátlap: Szilfion növény; a mezőben fent monogram jobbra, balra egy csillag; alul a mezőben „KY-PA” felirat. ( A kép forrása: biddr.com )

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

I. Ibrahim ( 1640 – és 1648 között uralkodott )  vagy más néven "Őrült Ibrahim" oszmán szultán kegyetlen, kapzsi és költekező hírében állt, Egy nap elrendelte, hogy  280 ágyasát fojtsák bele a Boszporuszba, miután egyikük hűtlenségéről szóló pletykák kezdtek el terjedni. Bár vannak történészek akik ezt nem tekintik bizonyítottnak, hisz feltételezik, hogy ebben az esetben már Köszem szultána, a szultán édesanyja, aki a háttérből tartotta a kezében a főhatalmat, közbeavatkozott volna. De mások ezt nem így gondolják. A szultán ismert kegyetlensége, az egyébként is gyakori kivégzések, feltételezik az eset hitelességét. Két ágyast hagyott életben, az egyik Turhan Hidiche volt, aki korábban fiút ( Mehmed, később IV. Mehmed szultán, aki apja halála után, 1648 – és 1687 között uralkodott ) szült a szultánnak, és később az oszmán történelem legbefolyásosabb női alakjai közé küzdötte fel magát, és vele ért véget a nők szultanátusa. Illetve korabeli elbeszélésekből, arra lehet következtetni, hogy még egy lány maradt életben, akinek a zsákját nem kötötték meg elég szorosan, és  egy francia hajó húzta ki a vízből.

A különbség Karneiosz Zeusz és a simán csak Zeusz között az, hogy míg az utóbbi a fő görög isten, addig az előbbi egy specifikus epiteton, amely Zeusz egy meghatározott aspektusát jelöli. Zeusz a görög mitológia legfőbb istene, aki az ég és a villámlás istene, valamint a vallási és politikai hatalom képviselője. Az ő neve általában minden olyan kontextusra utal, ahol az isteni erők és a világ uralma van jelen. Karneiosz Zeusz ezzel szemben Zeusz egyik kultikus megjelenítése, amely a mezőgazdaság, a termékenység és a juhászat védelmezőjeként funkcionál. A “Karneiosz” név a karneiai ünnepségekkel és rituálékkal kapcsolatos, amelyek a termés és a juhok megszentelésére összpontosítottak. Tehát összefoglalva: Zeusz = a fő isten, minden aspektusban. Karneiosz Zeusz = Zeusz specifikus aspektusa, amely a mezőgazdaságra és a juhászat védelmére vonatkozik. Ezek az eltérések fontosak a vallási gyakorlat és a mitológiai kontextus szempontjából, mivel hangsúlyozzák, hogy az istenek különböző szerepekben és formákban jelenhetnek meg a görög kultúrában.

A szilfiumot többféleképpen használták: ételek ízesítésére, parfüm készítésére, gyógyászati célokra és a birkahús minőségének javítására. A juhokat szándékosan a szilfiummezőkre terelték, mert a növény fogyasztása után a húsuk különlegesen ízletessé vált. A növény gyökereit frissen fogyasztották, gyakran ecetbe mártva, de főzték és pirították is. Számos betegség ellen hatékonynak tartották: köhögésre, torokfájásra, lázra, emésztési zavarokra, de fájdalomcsillapítóként, szemölcsök eltávolítására, hajnövesztőként, sőt skorpiócsípésre, epilepsziára, kígyómarásra és a lepra gyógyítására is használták, sőt még kutyaharapásokra is alkalmazták. Ezenkívül fogamzásgátlóként is ismerték; egyes ókori források szerint havonta egy csicseriborsó méretű adag szilfium bevétele megelőzhette a fogantatást. Bár gyakran kapcsolatba hozzák a szív alakú szimbólum eredetével, mivel egyes feltételezések szerint, a szilfium mag vagy gyümölcs szív formájú volt, a történeti bizonyítékok ezt a feltételezést nem támasztják alá. A szilfium annyira fontos volt a régió gazdasága számára, hogy érméiken gyakran szerepel, akár úgy is, hogy az előlapon Zeusz portréja látható. Nyilvánvalóan ez is a szilfium fontosságát mutatja. Cyrene gazdasági és politikai hanyatlása II. Arcesilas uralkodása alatt kezdődött, amikor testvéreivel való viszálya polgárháborúhoz vezetett, amelynek következtében több ezer ember vesztette életét. Bár a város gazdasága III. Battus alatt újra felélénkült, az instabilitás tovább folytatódott. Nagy Sándor hódítása után i.e. 331-ben a város Ptolemaiosz uralma alá került, majd végül a rómaiak hódították meg i.e. 96-ban. A szilfium időközben eltűnt, ami nagy csapást jelentett a város gazdaságára.

Sir Arthur J. Evans 1921-es leírása a Knósszoszi Minósz-palotában található szilfium-hieroglifákról. 

A szilfium legendás hírneve és rejtélyes eltűnése máig foglalkoztatja a tudósokat. A növény termesztésének kudarcai, a túllegeltetés és a túlszedés végül a faj kihalásához vezethettek. Habár számos alkalommal merültek fel hírek újrafelfedezéséről, eddig egyetlen bizonyíték sem erősítette meg a növény túlélését. A szilfium története így nemcsak az ókori Cyrenaica gazdagságáról és hanyatlásáról szól, hanem egyúttal tanulságként is szolgál az emberi mohóság és a természeti erőforrások fenntartható kezelésének fontosságáról.

Felhasznált forrás: worldhistory.org, Silphium

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?