A hidegháború hajnalán, az 1940-es évek végén az emberiség belépett a nukleáris korszakba – és lehet, hogy ezzel egyidőben valami ( vagy valaki ) más is felfigyelt ránk. A svéd Nordic Institute for Theoretical Physics kutatói új, tudományosan lektorált tanulmányukban azt állítják: léteznek bizonyítékok arra, hogy ismeretlen eredetű, tükörszerűen fénylő objektumok jelentek meg az égen a korai atomrobbantások idején. A megfigyelések szerint ezek a titokzatos fények gyakrabban tűntek fel nukleáris kísérletek idején, mint bármikor máskor.
A kutatást Beatriz Villarroel, a svéd elméleti fizikai intézet vezető csillagásza irányította. Csapata több ezer 1949 és 1957 között készült obszervatóriumi felvételt elemzett, és számtalan rövid ideig felvillanó égi objektumot – úgynevezett „tranzienst” – azonosított. A tranziensek olyan fényjelenségek, amelyek néhány másodpercig láthatók, majd nyomtalanul eltűnnek. A vizsgált időszakban 124 felszíni nukleáris robbantást hajtottak végre az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió területén. A kutatók megdöbbentő összefüggést találtak: a tranziensek 45%-kal gyakrabban jelentek meg a nukleáris kísérletek napján vagy közvetlenül utána, mint máskor. Mindez ráadásul a Szputnyik–1 fellövése ( 1957 ) előtti évekre esik – vagyis akkorra, amikor az emberiség még nem küldött semmilyen eszközt az űrbe.
Amerikai nukleáris fegyverkísérlet a Bikini-atollnál, 1946 Nukleáris robbanás a Marshall-szigeteki Bikini-atollon, 1946-ban. ( A felvétel utólag színezett változat. ) ( A kép forrása: az Egyesült Államok kormánya )
A Palomar Obszervatórium korabeli felvételein látható fények lapos, tükörszerűen fényvisszaverő, forgó objektumok voltak. Villarroel szerint semmilyen ismert természetes jelenség – sem meteor, sem műszerhiba – nem magyarázza viselkedésüket. A csillagász óvatosan fogalmaz, de elismeri: „amit látunk, az minden valószínűség szerint mesterséges eredetű.” A tanulmány különlegessége, hogy tudományos lektoráláson is átment – ami ritkaságnak számít az úgynevezett UAP ( azonosítatlan anomális jelenség ) kutatásban. Ez azt jelenti, hogy független szakértők is ellenőrizték az adatokat, és nem találtak módszertani hibát. A jelenségek gyakorisága és időbeli egybeesése a nukleáris tesztekkel így már tudományosan is vizsgálhatóvá vált. A kutatók több mint 100 000 tranzienst azonosítottak, ebből mintegy 35 000-et az északi féltekén. Érdekesség, hogy a fények legtöbbször a robbantást követő napon jelentek meg, így kizárható, hogy a kísérletek során keletkezett füst vagy törmelék okozta volna őket. A társszerző, Stephen Bruehl szerint az adatok akár nem emberi intelligencia megfigyelésére is utalhatnak. A jelenség összecseng a hidegháborús UFO-legendák hullámával, amelyek a Roswell-incidens ( 1947 ) után terjedtek el világszerte. A mostani kutatás azonban elsőként kínál empirikus, ellenőrzött adatokon alapuló kapcsolatot az égi jelenségek és a nukleáris tevékenység között.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az ókori görög olimpiák győztesei kétszer lassabban futottak, mint a mai győztesek. Még az ókor legjobb és legkitartóbb sportolói is lassabban futottak, mint a modern atléták. Pheidippidész, aki hírnökként kereste a kenyerét, egyszer 240 km-t futott kevesebb, mint 2 nap alatt, hogy Spártából Athénba futva elmondja az athéniaknak a győzelem hírét. Ezzel ő lett a történelem első maratoni futója. Phidippides hőstettének emlékére 1982-ben megkezdték a Spartathlon megrendezését - ez egy olyan verseny, melynek távja megegyezik az Athén-Spárta távolsággal. A verseny rekordja 20 óra 25 perc, de körülbelül egy nap alatt az egész mezőny be szokta fejezni a versenyt, vagyis elmondhatjuk, hogy a modern hosszútávfutók körülbelül kétszer olyan gyorsak, mint az ókori görög futók. |
Négy felvétel az égbolt egy 3×3 ívperces területéről, amelynek középpontjában az 1952 júliusában megfigyelt hármas tranzienst azonosították.
-
Bal felső kép: a POSS I vörös színszűrős felvétele 1952. július 19-én, 8:52-kor ( világidő szerint ), amelyen a hármas fényjelenség a kép középpontja felett jól látható.
-
Jobb felső kép: ugyanennek a területnek a 10 perces expozícióval készült POSS I kék színszűrős felvétele, amelyet közvetlenül ezután rögzítettek – a hármas fényjelenség azonban már nem látható.
-
Alsó képek: a terület későbbi, 1952. szeptember 14-én készült vörös ( balra ) és kék ( jobbra ) szűrős felvételei, amelyek szintén azt mutatják, hogy a tranziensek nyomtalanul eltűntek.
A Villarroel–Bruehl-féle tanulmány új korszakot nyithat az UAP-kutatásban. Ha valóban mesterséges, nem emberi eredetű objektumok jelentek meg az égen az első nukleáris robbantások idején, az arra utalhat, hogy valaki vagy valami már évtizedekkel ezelőtt figyelte az emberiséget. A tudósok egyelőre nem tudják, ezek az objektumok még ma is Föld körül keringenek-e – de Villarroel szerint nem kizárt, hogy „még most is csendben ott vannak felettünk”.
Hirdetés
