A világ valaha volt egyik leghatékonyabb jótékonysági szervezete ( is ) náci volt!

A Das Winterhilfswerk des Deutschen Volkes ( WHW ), azaz a Német Nép Téli Segélyalapja, a Nemzetiszocialista Németország egyik fontos jótékonysági intézménye volt, amelynek célja a náci ideológia népközösségi elvének terjesztése, valamint a „nép közvetlen szükségleteinek” kielégítése volt. Kezdetben elsősorban a nagy gazdasági világválság ( 1929 ) során munkanélkülivé vált embereken kívánt segíteni.  Az 1933-ban alapított WHW Berlin székhelyű, közjogi alapítványként működött, és a rászorulókat vagy közvetlenül, vagy a Nemzetiszocialista Népszolgálat ( NSV ) különféle alárendelt szervezetei révén támogatta. A WHW működésének legfőbb feladata a lakosság körében rendszeresen megtartott gyűjtések megszervezése volt, ahol pénz- és tárgyi adományokat ( például élelmiszert, fűtőanyagot és ruházatot ) gyűjtöttek.

A WHW hivatalosan 1933 szeptemberében kezdte meg működését, amikor Adolf Hitler egy nyilvános beszédében hirdette meg a „téli segélyakciót” mint a „marxista nemzetközi szolidaritás” ellensúlyát. A programhoz való csatlakozást a nemzetiszocialista vezetés széles körben támogatta, és számos rendezvény, adománygyűjtő akció, valamint utcai kampány szerveződött a WHW égisze alatt. A segélyakciókat a propagandaminisztérium irányította, Joseph Goebbels, a propaganda miniszter felügyeletével. Goebbels elérte, hogy az akció a náci Németország szociális alapelveit és közösségi szellemiségét tükrözze, amelyben az egyéni haszonelv helyett a közösségi jólét érvényesült. A „közjó az egyéni haszon előtt” elve az NSDAP 25 pontos programjában is helyet kapott, amit a WHW alapító okirata 1937-ben hivatalosan is rögzített. A gyűjtéseken, ahol gyakran magas rangú pártfunkcionáriusok is részt vettek, 1934-től kezdve a Nemzeti Szolidaritás Napja keretében ismerkedhetett meg a közönség a WHW-val. Ilyenkor az NSDAP tisztviselői, híres művészek és civilek egyaránt utcára vonultak, hogy támogassák az ügyet. Az adománygyűjtés során utcai és lakónegyed-beli gyűjtőhelyeket jelöltek ki, és gyakran önkénteseket, valamint Hitlerjugend tagokat is bevontak, hogy hatékonyabb legyen a gyűjtés, valamint hogy a helyi lakosokat ösztönözzék a részvételre. Az események központi eleme volt az ún.  “Eintopfsonntag” ( Egyszerű leves vasárnap ) is, amikor a lakosságot arra kérték, hogy a szokásos vasárnapi főtt ételek helyett egyetlen egyszerű fogást készítsenek, és a megtakarított összeget adományként ajánlják fel.

Gyűjtőautó a téli segélyszervezet ruházati és élelmiszer-adományaiért, Berlin, 1934 körül ( A kép forrása: Heinz Röhnert fotóarchívum, © Német Történeti Múzeum, Berlin és Ursula Röhnert, Ltsz.: BA 97/11540 )

A támogatásokat a WHW rászorulóknak, elsősorban a nemzetiszocialista ideológia által „értékesnek” tartott, „fajilag tiszta” lakosság körében osztotta ki. A WHW-n keresztül megsegített emberek természetbeni juttatásokat kaptak, mint például szén- és élelmiszervásárlási utalványok, de készpénzes támogatások nem léteztek. Később a támogatásokhoz való hozzáférés szigorúan szabályozott lett, és a zsidókat, szociálisan „veszélyesnek” ítélt személyeket, valamint politikailag gyanús egyéneket kizárták. Az 1936-37-es téli időszakban egy háromgyermekes család akár 13 darab fűtési kupont, 200 kg burgonyát, élelmiszer-utalványokat és három ünnepi csomagot ( karácsony, húsvét, és a náci hatalomátvétel januári évfordulóján ) is kaphatott. A WHW működése az idő előrehaladtával egyre inkább a nemzetiszocialista szociális ellátórendszer, a Nemzetiszocialista Népszolgálat ( NSV ) függvényévé vált. Az NSV a WHW bevételeiből más szervezeteket, így az „Anya és Gyermek Segélyszolgálatot”, a Reichs-Mütterdienstet és a Tuberkulózis Segélyt is finanszírozta. Az összegyűjtött adományok 30-70%-a ezeken a csatornákon keresztül folyt át, főként a háború éveiben, amikor az NSV vezetése eugenikai alapelveket követett. A WHW eleinte még az alapvető szükségletek támogatására irányult, de a háború előrehaladtával egyre inkább a nemzetiszocialista társadalmi értékek fenntartására és a „fajilag értékes” egyének támogatására összpontosított.

Karácsonyi csomagok a Winterhilfswerk számára. A kép eredeti felirata: Nagy-Berlin-szerte az NSV ( Nemzetiszocialista Népjóléti Szervezet ) azon dolgozik, hogy elkészítse a karácsonyi csomagokat a rászoruló honfitársak számára. Ezeket a napokban osztják majd szét közöttük. 1935 decembere, Berlin ( A kép forrása: Bundesarchiv, Bild 102-17313 / CC-BY-SA 3.0 )

Az WHW, mint a közösségi támogatás rendszere, óriási összegeket gyűjtött: az első években a begyűjtött támogatások éves értéke több százmillió birodalmi márkára rúgott, 1941-re pedig meghaladta az 1 milliárd márkát. A WHW kampányainak része volt a „bér- és fizetésáldozat”, amikor a munkavállalók béréből rendszeres hozzájárulásokat vontak le. Emellett a WHW jelentős mennyiségű tárgyi adományt is kapott: például bútorokat, ruhaneműt, szenet és egyéb alapvető eszközöket, amelyek szállítási költségeit a Deutsche Reichsbahn engedményekkel támogatta. Ahogy a háborús készülődés Németországban fokozódott, a WHW tevékenységei is egyre inkább a birodalmi propaganda eszközévé váltak, és a lakosság összetartását, adományozási készségét hazafias poszterekkel és kampányokkal hirdették. 1940-ben az alapítvány neve Kriegswinterhilfswerk ( Háborús Téli Segélymunka ) lett, és a megszállt területekre, például Belgiumba, Hollandiába és Lengyelország egyes részeire is kiterjesztették. Így a megszállt országokban is megjelentek a Winterhulp / Winterhilfswerk tárgyak. Németországban a központi Reichsstraßensammlung mellett minden egyes körzet ( GAU ) saját Winterhilfswerk sorozatot adott ki. Körülbelül 8000 különböző Winterhulp / Winterhilfswerk tárgy létezett, a porcelán pillangóktól a lovagkeresztes füzetekig, illetve műanyag csatahajóktól, híres német épületek üvegképeiig.

A Winterhulp kifejezés a hollandiai német megszállás alatt működő, a német Winterhilfswerk ( WHW ) mintájára létrehozott segélyszervezetre utal. A Winterhulp Nederland ( WHN ) 1940-től kezdődően a megszálló hatalom támogatásával működött Hollandiában, fő célja a rászorulók megsegítése volt, de a valóságban propagandisztikus eszközként szolgált a németbarát érzelmek erősítésére és az úgynevezett „népközösség” eszméjének népszerűsítésére. A Winterhulp, akárcsak a német WHW, számos gyűjtői tárgyat készített, többek között jelvényeket, érmeket és emléktárgyakat, melyekkel a támogatók hozzájárulását ösztönözték.

A segélyszervezet ( WHW ) “bankjegyei”

Az első értékutalványokat 1933/34-ben és 1934/35-ben adták ki, melyek egy részét élelmiszerekre ( 1 Reichsmark értékben ) és tüzelőre ( 50 kilogramm szén ) lehetett beváltani. 1935 és 1938 között országszerte nem adtak ki új utalványokat, bár egyes régiók, mint Berlin és Sonneberg, helyi változatokat bocsátottak ki.

Az 1934/35-ös sorozat

A háború alatt, 1939/40-ben, először szerepelt a kiadványokon a “Kriegswinterhilfswerk” megnevezés. Ezek a sorozatok több variánsban jelentek meg, például egyes értékjegyek érvényességét meghosszabbították, kézi bélyegzéssel vagy nyomtatott felülnyomással. Az utalványok két szériában, I. és II. jelöléssel készültek, és a Giesecke & Devrient nyomda nyomtatta őket vízjeles papírra.

Az utolsó, 1943/44-es sorozat

A későbbi sorozatokban bonyolultabb kiadványokat vezettek be, például az 1940/41-es sorozat már tíz Reichsmark névértékű utalványokat is tartalmazott, amelyek beválthatók voltak élelmiszerre, ruházatra, tüzelőre, de kiegészítő felülnyomással bérleti díjra, gáz- és villanyszámlára is használhatók lettek.

Hollandia, Winterhulp, 1 Gulden értékutalvány, 1943/44

Az 1941/42-es sorozat esetében az osztrák kiadásokat külön “O” jelzéssel látták el, és a bécsi állami nyomdában készítették őket. Az 1943/44-es évben, a háborús kiadások növekedésével, utoljára adtak ki WHW utalványokat, noha a WHW adománybevétele jelentős volt – az első évek 358,1 millió Reichsmarkos bevétele 1944-re 1,595 milliárd Reichsmarkra emelkedett.

Lengyelország, Winterhilfswerk des Deutschen Volkes, 2 zlote 1943/44. Antiszemita záradékkal: “Ez az utalvány nem adható fizetésként zsidó boltokban”.

A WHW, bár formailag a nép segítését szolgálta, erős politikai és ideológiai eszközként működött a nemzetiszocialista vezetés számára, hogy szociális befolyását kiterjessze a lakosság körében. Ennek része volt az is, hogy a gyűjtött összegek egy részét Goebbels és a vezetés néhány tagja átcsoportosította a háborús készülődés céljaira, például a Volkswagen gyár finanszírozására. Az 1945-ös német vereség után az összes náci szervezettel együtt a WHW-t is betiltották, vagyona elkobzásra került, mivel tevékenysége erősen átitatódott az ideológiai alapú kirekesztéssel és a háborús előkészületek finanszírozásával. Mindazonáltal kijelenthető, hogy a világ egyik valaha volt leghatékonyabban működő segélyszervezete volt. Rendkívül szervezett, és megtervezett módon üzemelt, odafigyelve arra is, hogy a “kínált” tárgyak, utalványok ne kerüljenek sokba, így azokat könnyebb legyen megvenni, a lakosság szélesebb köre is képes legyen adakozni, ráadásul mesterien adagolták a propagandát is. Hazafivá váltál ha részt vettél a programban, büszkévé tették az embereket, ezért bárki úgy érezhette, hogy ha például nem is a fronton, de ilyen formán ő is a birodalom, és a nép támogatója.

 

Felhasznált források

moneypedia.de, Die Wertscheine des Winterhilfswerks (WHW) des Deutschen Volkes

de.wikipedia.org, Winterhilfswerk des Deutschen Volkes