A Das Winterhilfswerk des Deutschen Volkes ( WHW ), azaz a Német Nép Téli Segélyalapja, a Nemzetiszocialista Németország egyik fontos jótékonysági intézménye volt, amelynek célja a náci ideológia népközösségi elvének terjesztése, valamint a „nép közvetlen szükségleteinek” kielégítése volt. Kezdetben elsősorban a nagy gazdasági világválság ( 1929 ) során munkanélkülivé vált embereken kívánt segíteni. Az 1933-ban alapított WHW Berlin székhelyű, közjogi alapítványként működött, és a rászorulókat vagy közvetlenül, vagy a Nemzetiszocialista Népszolgálat ( NSV ) különféle alárendelt szervezetei révén támogatta. A WHW működésének legfőbb feladata a lakosság körében rendszeresen megtartott gyűjtések megszervezése volt, ahol pénz- és tárgyi adományokat ( például élelmiszert, fűtőanyagot és ruházatot ) gyűjtöttek.
A WHW hivatalosan 1933 szeptemberében kezdte meg működését, amikor Adolf Hitler egy nyilvános beszédében hirdette meg a „téli segélyakciót” mint a „marxista nemzetközi szolidaritás” ellensúlyát. A programhoz való csatlakozást a nemzetiszocialista vezetés széles körben támogatta, és számos rendezvény, adománygyűjtő akció, valamint utcai kampány szerveződött a WHW égisze alatt. A segélyakciókat a propagandaminisztérium irányította, Joseph Goebbels, a propaganda miniszter felügyeletével. Goebbels elérte, hogy az akció a náci Németország szociális alapelveit és közösségi szellemiségét tükrözze, amelyben az egyéni haszonelv helyett a közösségi jólét érvényesült. A „közjó az egyéni haszon előtt” elve az NSDAP 25 pontos programjában is helyet kapott, amit a WHW alapító okirata 1937-ben hivatalosan is rögzített. A gyűjtéseken, ahol gyakran magas rangú pártfunkcionáriusok is részt vettek, 1934-től kezdve a Nemzeti Szolidaritás Napja keretében ismerkedhetett meg a közönség a WHW-val. Ilyenkor az NSDAP tisztviselői, híres művészek és civilek egyaránt utcára vonultak, hogy támogassák az ügyet. Az adománygyűjtés során utcai és lakónegyed-beli gyűjtőhelyeket jelöltek ki, és gyakran önkénteseket, valamint Hitlerjugend tagokat is bevontak, hogy hatékonyabb legyen a gyűjtés, valamint hogy a helyi lakosokat ösztönözzék a részvételre. Az események központi eleme volt az ún. “Eintopfsonntag” ( Egyszerű leves vasárnap ) is, amikor a lakosságot arra kérték, hogy a szokásos vasárnapi főtt ételek helyett egyetlen egyszerű fogást készítsenek, és a megtakarított összeget adományként ajánlják fel.

Gyűjtőautó a téli segélyszervezet ruházati és élelmiszer-adományaiért, Berlin, 1934 körül ( A kép forrása: Heinz Röhnert fotóarchívum, © Német Történeti Múzeum, Berlin és Ursula Röhnert, Ltsz.: BA 97/11540 )
A támogatásokat a WHW rászorulóknak, elsősorban a nemzetiszocialista ideológia által „értékesnek” tartott, „fajilag tiszta” lakosság körében osztotta ki. A WHW-n keresztül megsegített emberek természetbeni juttatásokat kaptak, mint például szén- és élelmiszervásárlási utalványok, de készpénzes támogatások nem léteztek. Később a támogatásokhoz való hozzáférés szigorúan szabályozott lett, és a zsidókat, szociálisan „veszélyesnek” ítélt személyeket, valamint politikailag gyanús egyéneket kizárták. Az 1936-37-es téli időszakban egy háromgyermekes család akár 13 darab fűtési kupont, 200 kg burgonyát, élelmiszer-utalványokat és három ünnepi csomagot ( karácsony, húsvét, és a náci hatalomátvétel januári évfordulóján ) is kaphatott. A WHW működése az idő előrehaladtával egyre inkább a nemzetiszocialista szociális ellátórendszer, a Nemzetiszocialista Népszolgálat ( NSV ) függvényévé vált. Az NSV a WHW bevételeiből más szervezeteket, így az „Anya és Gyermek Segélyszolgálatot”, a Reichs-Mütterdienstet és a Tuberkulózis Segélyt is finanszírozta. Az összegyűjtött adományok 30-70%-a ezeken a csatornákon keresztül folyt át, főként a háború éveiben, amikor az NSV vezetése eugenikai alapelveket követett. A WHW eleinte még az alapvető szükségletek támogatására irányult, de a háború előrehaladtával egyre inkább a nemzetiszocialista társadalmi értékek fenntartására és a „fajilag értékes” egyének támogatására összpontosított.

Karácsonyi csomagok a Winterhilfswerk számára. A kép eredeti felirata: Nagy-Berlin-szerte az NSV ( Nemzetiszocialista Népjóléti Szervezet ) azon dolgozik, hogy elkészítse a karácsonyi csomagokat a rászoruló honfitársak számára. Ezeket a napokban osztják majd szét közöttük. 1935 decembere, Berlin ( A kép forrása: Bundesarchiv, Bild 102-17313 / CC-BY-SA 3.0 )
Az WHW, mint a közösségi támogatás rendszere, óriási összegeket gyűjtött: az első években a begyűjtött támogatások éves értéke több százmillió birodalmi márkára rúgott, 1941-re pedig meghaladta az 1 milliárd márkát. A WHW kampányainak része volt a „bér- és fizetésáldozat”, amikor a munkavállalók béréből rendszeres hozzájárulásokat vontak le. Emellett a WHW jelentős mennyiségű tárgyi adományt is kapott: például bútorokat, ruhaneműt, szenet és egyéb alapvető eszközöket, amelyek szállítási költségeit a Deutsche Reichsbahn engedményekkel támogatta. Ahogy a háborús készülődés Németországban fokozódott, a WHW tevékenységei is egyre inkább a birodalmi propaganda eszközévé váltak, és a lakosság összetartását, adományozási készségét hazafias poszterekkel és kampányokkal hirdették. 1940-ben az alapítvány neve Kriegswinterhilfswerk ( Háborús Téli Segélymunka ) lett, és a megszállt területekre, például Belgiumba, Hollandiába és Lengyelország egyes részeire is kiterjesztették. Így a megszállt országokban is megjelentek a Winterhulp / Winterhilfswerk tárgyak. Németországban a központi Reichsstraßensammlung mellett minden egyes körzet ( GAU ) saját Winterhilfswerk sorozatot adott ki. Körülbelül 8000 különböző Winterhulp / Winterhilfswerk tárgy létezett, a porcelán pillangóktól a lovagkeresztes füzetekig, illetve műanyag csatahajóktól, híres német épületek üvegképeiig.
A Winterhulp kifejezés a hollandiai német megszállás alatt működő, a német Winterhilfswerk ( WHW ) mintájára létrehozott segélyszervezetre utal. A Winterhulp Nederland ( WHN ) 1940-től kezdődően a megszálló hatalom támogatásával működött Hollandiában, fő célja a rászorulók megsegítése volt, de a valóságban propagandisztikus eszközként szolgált a németbarát érzelmek erősítésére és az úgynevezett „népközösség” eszméjének népszerűsítésére. A Winterhulp, akárcsak a német WHW, számos gyűjtői tárgyat készített, többek között jelvényeket, érmeket és emléktárgyakat, melyekkel a támogatók hozzájárulását ösztönözték.
A segélyszervezet ( WHW ) “bankjegyei”
Az első értékutalványokat 1933/34-ben és 1934/35-ben adták ki, melyek egy részét élelmiszerekre ( 1 Reichsmark értékben ) és tüzelőre ( 50 kilogramm szén ) lehetett beváltani. 1935 és 1938 között országszerte nem adtak ki új utalványokat, bár egyes régiók, mint Berlin és Sonneberg, helyi változatokat bocsátottak ki.


Az 1934/35-ös sorozat
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. |
A háború alatt, 1939/40-ben, először szerepelt a kiadványokon a “Kriegswinterhilfswerk” megnevezés. Ezek a sorozatok több variánsban jelentek meg, például egyes értékjegyek érvényességét meghosszabbították, kézi bélyegzéssel vagy nyomtatott felülnyomással. Az utalványok két szériában, I. és II. jelöléssel készültek, és a Giesecke & Devrient nyomda nyomtatta őket vízjeles papírra.


Az utolsó, 1943/44-es sorozat
A későbbi sorozatokban bonyolultabb kiadványokat vezettek be, például az 1940/41-es sorozat már tíz Reichsmark névértékű utalványokat is tartalmazott, amelyek beválthatók voltak élelmiszerre, ruházatra, tüzelőre, de kiegészítő felülnyomással bérleti díjra, gáz- és villanyszámlára is használhatók lettek.


Hollandia, Winterhulp, 1 Gulden értékutalvány, 1943/44
Az 1941/42-es sorozat esetében az osztrák kiadásokat külön “O” jelzéssel látták el, és a bécsi állami nyomdában készítették őket. Az 1943/44-es évben, a háborús kiadások növekedésével, utoljára adtak ki WHW utalványokat, noha a WHW adománybevétele jelentős volt – az első évek 358,1 millió Reichsmarkos bevétele 1944-re 1,595 milliárd Reichsmarkra emelkedett.


Lengyelország, Winterhilfswerk des Deutschen Volkes, 2 zlote 1943/44. Antiszemita záradékkal: “Ez az utalvány nem adható fizetésként zsidó boltokban”.
A WHW, bár formailag a nép segítését szolgálta, erős politikai és ideológiai eszközként működött a nemzetiszocialista vezetés számára, hogy szociális befolyását kiterjessze a lakosság körében. Ennek része volt az is, hogy a gyűjtött összegek egy részét Goebbels és a vezetés néhány tagja átcsoportosította a háborús készülődés céljaira, például a Volkswagen gyár finanszírozására. Az 1945-ös német vereség után az összes náci szervezettel együtt a WHW-t is betiltották, vagyona elkobzásra került, mivel tevékenysége erősen átitatódott az ideológiai alapú kirekesztéssel és a háborús előkészületek finanszírozásával. Mindazonáltal kijelenthető, hogy a világ egyik valaha volt leghatékonyabban működő segélyszervezete volt. Rendkívül szervezett, és megtervezett módon üzemelt, odafigyelve arra is, hogy a “kínált” tárgyak, utalványok ne kerüljenek sokba, így azokat könnyebb legyen megvenni, a lakosság szélesebb köre is képes legyen adakozni, ráadásul mesterien adagolták a propagandát is. Hazafivá váltál ha részt vettél a programban, büszkévé tették az embereket, ezért bárki úgy érezhette, hogy ha például nem is a fronton, de ilyen formán ő is a birodalom, és a nép támogatója.
Felhasznált források
moneypedia.de, Die Wertscheine des Winterhilfswerks (WHW) des Deutschen Volkes
de.wikipedia.org, Winterhilfswerk des Deutschen Volkes
Hirdetés

