Románia egyik legjelentősebb numizmatikai ritkasága! ( 20 Lei, 1868 )

Egy igen ritka érmét szeretnék bemutatni nektek. A cikk aktualitását az adja még, hogy éppen liciten van egy darab, 2024. január 8.-ig lehet ajánlatot tenni rá. Jelenleg az egyetlen NGC minősítéssel rendelkező példányról beszélünk. Az aukciósház ( Heritage Auctions ) is megjegyzi, hogy Románia egyik legjelentősebb numizmatikai ritkasága kerül eladásra, hasonló alkalom legutoljára 2014-ben volt. Az érme jelenleg ( 2024. január 2. 19.30 ) egy 185 ezer dolláros, vagyis körülbelül 64,5 millió Ft-os érvényes ajánlattal rendelkezik.

Frissítés ( 2024 Január 14. ): A cikk eredeti címe, ez volt: Ritka pillanat!! Aukción Románia egyik legjelentősebb numizmatikai ritkasága! Úgy döntöttem azonban, hogy amikor vége az aukciónak módosítom ezt, és friss információként közlöm a végső licitet is. Az utolsó, nyertes licit 336 ezer dollár lett, ami azt jelenti, hogy valaki, jutalékkal együtt 420 ezer dollárt hajlandó fizetni ezért az érméért. Ez körülbelül 145 millió Ft. Ezzel nagy valószínűséggel nem lesz az év legdrágábban eladott érméje ( azért sok van még vissza az évből 🙂 ) de biztosan ráfér majd egy összesített listára.

Amint láthatjátok egy valóban rendkívüli ritkaságról beszélhetünk, de miért is? Miért ilyen ritka, és értékes?

Carol I gold Proof Pattern 20 Lei 1868 PR62 Ultra Cameo NGC, KM-Pn12, cf. Stamb-10.1.1. ( without the ‘c’ mintmark in exergue ). Plain edge. ( A kép forrása: coins.ha.com, Heritage Auctions,  2024 January 8 NYINC Platinum Session World & Ancient Coins Signature® Auction – New York #3113 )

Románia történelme a Havasalföldön és Moldvában kialakuló fejedelemségekkel kezdődött. A 14. században a Magyar Királysággal álltak hűbéri viszonyban, majd miután kivívták önállóságukat, egészen a 16. századik függetlenek tudtak maradni. Ekkor érkezett meg a területre az Oszmán Birodalom akik bár fennhatóságuk alá vonták a két fejedelemséget,  belső autonómiát biztosítottak nekik.  A 19. század második felében számos nemzetközi esemény, például a krími háború, jelentős hatást gyakorolt Havasalföld és Moldva területére az Oszmán Birodalom keretein belül. Ennek eredményeként a két terület nagyobb fokú autonómiához jutott. A 1859-es évben a két terület nemzetgyűlése közösen választotta meg Alexandru Ioan Cuzát fejedelemmé. Ennek következtében 1862-ben létrejött a Románia, amely Havasalföld és Moldva egyesítésével hozta létre autonóm státuszát az Oszmán Birodalmon belül. A román parlament 1866-ban Hohenzollern Károly porosz herceget választotta fejedelemmé. Románia 1877-ben az orosz–török háborúban részt véve csatlakozott Oroszország oldalán. A török csapatok veresége után, 1877. május 10-én, a parlament egy kiáltványban kinyilvánította az ország állami függetlenségét, amelyet a San Stefanó-i béke révén az európai nagyhatalmak elismertek. 1881-ben a fejedelem I. Károly néven lett az ország első királya, és a román alkotmány korlátozott jogkörrel ruházta fel. Uralkodása 1914-ig tartott.

Ezzel el is érkeztünk az említett érméhez. I. Károly még fejedelemmé választásakor, nagy titokban rendelte meg külföldről ( Párizsban vagy Berlinben verték őket ) a fenti érmét ( érméket ), hogy ezzel is kinyilvánítsa Románia monetáris szuverenitását és függetlenségét. De az is elképzelhető, hogy a darabokat a bukaresti Állami Pénzverdében verték. Az egyik oldalon I. Károly portréja látható, körülötte pedig egy erőteljes “üzenet” ami nem csak a románoknak, hanem a törököknek is szólt. CAROL I DOMNULU ROMÂNILORU vagyis “I. Károly, a románok uralkodója” vagy fordíthatjuk így is “A románok ura”. A másik oldalon a címlet olvasható, 20 lei, és az évszám, 1868. Az érme aranyból ( .900 ) készült. Mivel ez az Oszmán Birodalom akarata ellenére történt, és ekkor még erőteljes volt a birodalom befolyása, ez nagyon nem tetszett a törököknek. Illetve nem nézte jó szemmel ezt a kiírást az Osztrák–Magyar Monarchia kormánya sem, mivel az akkori “Románián” kívül, legalább 1,5 millió román élt más országok, köztük a Monarchia területén is. Ezt az írást ( románok ura, vagyis értelmezhető úgy is, hogy minden román ura ), ezekre a  területekre vonatkozó igénynek tekintették. Hasonlóan vélekedett erről az Orosz Birodalom is, akinek szintén voltak még birtokában románok lakta területek. A nagy nyomás hatására végül a román kormány leállította a pénzverést, és csak 100 próbaérmét hozott be az országba. Állítólag Károly körülbelül 50 darabot elrejtett a Peles-kastélyban, egy “időkapszulában”. A többit pedig kormányfőinek és személyes barátainak adta.

A következő 1870-ben kibocsátott  érméken ( 1 ezüst lej és 20 arany lej ) I. Károly portréja körül, már a DOMNUL ROMANIEI ( romániai herceg) írás szerepel. Törökország ismét tiltakozott. A képmás jelenlétét Románia függetlenségi törekvéseinek szimbólumaként értékelték továbbra is. A török ​​tiltakozások nyomán az 1872 és 1876 között kiadott ezüstpénzekről, I. Károly képmását Románia címere vagy koronája váltotta fel. Az 1918-as Nagyunió után a REGELE ROMANILOR – ROMÁNOK KIRÁLYA – címet a román király visszavette, amikor Besszarábia, Bukovina, Erdély és Bánát ismét csatlakozott a régi királysághoz. Ez a cím az érméken, egészen Románia köztársasággá válásáig ( 1947 ) szerepelt, aminek a szovjet megszállás vetett véget.

Az érmék végül is forgalmi érmének készültek, de tényleges forgalomba nem kerültek. Ezért is, és különleges történetük miatt is szokás mintaérmének hívni őket. Összesen 100 -200 darabot vertek le belőlük. A pontos szám sem ismert. 2005-ben a Román Nemzeti Bank kibocsátotta az 1868-as 20 lejes érme arany másolatát ( ebből sincs sok, mindössze 250 darab ). A replika és az eredeti érme szinte teljesen egyforma, az egyetlen különbség közöttük a kép alatti R betű, amely arra figyelmeztet, hogy az adott érme csak másolat. Amint azt a fenti rövid kis történetből láthatjátok, megfelelő, nemzeti ( román) jelentőséggel bíró történelmi narratíva kapcsolódik az 1868-as 20 lei érméhez, ráadásul kevés darabszám készült, amiből a ténylegesen fellelhető szám nagyon kevés. Ez teszi a világ egyik legkeresettebb érméjévé, igazi numizmatikai ritkasággá. Nem lennék meglepődve, ha román gyűjtők, vagy akár múzeumok licitálnának a fenti darabra.