A bajai „kolduspénz” – egy hatékony módszer a koldulás visszaszorítására ( egy elgondolás, amely ma is hasznos lehetne )

Baján évszázados hagyománya van a szegénygondozásnak, és az 1930-as években az elsők között vezették be az országban az Egri Norma rendszerét. A koldulás ( a “tolakodó” koldusok ) visszaszorítása érdekében itt alkalmazták először a „kolduspénz” rendszert is, amelyet a város üzleteiben osztottak szét.

Ezeket az “tokeneket” kizárólag meghatározott helyeken, például a Szeretetházban lehetett élelemre vagy más alapvető szükségleti cikkekre beváltani. Baja város polgármesteri hivatala összesen 9 059 darab 2 fillérest és 3 924 darab 10 fillérest készíttetett. A korszak numizmatikai vonatkozásaival részletesen foglalkozott Becherer Károly bajai numizmatikus, aki az „Az Érem” című folyóirat 1988-as 2. számában közölt róla tanulmányt.

A bajai “kolduspénz” előlapja ( A kép forrása: darabanth.hu, 485 árverés, katalógusszám: 30364. )

Korabeli említés: Baja-Bácska – 3. évf. 226. sz. ( 1935 október 4. )

Baja-Bácska – 3. évf. 226. sz. (1935 október 4.)-1 oldal

Baja-Bácska – 3. évf. 226. sz. (1935 október 4.)-2es oldal

Részlet a 2. oldalon található cikkből ( Baja város szegényügye a polgármesteri jelentés tükrében. A Bajai Posztó- és Takarcgyár megmozdulása. ) “A koldulás megszüntetése céljá ból forgalomba hozott kolduspénzzei szép eredményt értünk el, mert amióta a közönség túlnyomó része a házaló koldusoknak ezzel az érmével adakozik, feltűnően megfogyatkozott a sokszor erőszakosan fellepő, tulnyomórészben züllött, vidéki kéregetők száma.“

Baja-Bácska – 3. évf. 226. sz. (1935 október 4.)-3as oldal

Baja-Bácska – 3. évf. 226. sz. (1935 október 4.)-4es oldal

A bajai “kolduspénz” hátlapja ( A kép forrása: darabanth.hu, 485 árverés, katalógusszám: 30364. )

Az Egri Norma a két világháború közötti Magyarország egyik legjelentősebb szegénygondozási rendszere volt, amelyet Oslay József Osvald, az egri ferences rendház elöljárója dolgozott ki 1927-ben. A rendszer célja az volt, hogy a városi, hatósági, társadalmi és vallási összefogás révén biztosítsa a rászorulók testi és lelki gondozását. Ez a megközelítés nem csupán az alapvető ellátásra korlátozódott, hanem magában foglalta a betegségükben ápolásra szorulók támogatását, az utolsó óráikban nyújtott felekezeti vigaszt, a tisztességes temetést és a sírok gondozását is. Oslay úgy vélte, hogy a szegénygondozás csakis széles körű összefogással lehet hatékony, ezért a rendszert három fő pillérre építette. Az első a Szegényügyi Bizottság és a Szegényügyi Hivatal létrehozása volt, amelyek az adminisztratív és szervezési feladatokat látták el. A második az Adománygyűjtő Hölgybizottság, amely a források biztosításáért felelt, míg a harmadik a Ferences Szegénygondozó Nővérek kongregációja volt, amelyet Oslay 1927-ben alapított. A nővérek feladata az aktív karitatív tevékenység, a közvetlen gondozás és a rászorulók lelki támogatása volt. Az új szerzetesi közösség megalapítását Oslay 1927. november 22-én jelentette be, ekkor hat nővér döntött úgy, hogy életét a szegények szolgálatának szenteli. Az Egri Norma 1936-ban országos szintre emelkedett és Magyar Norma néven vált ismertté. A rendszer egészen 1950-ig működött, amikor az államosítás következtében megszüntették. Az Egri Norma nemcsak egy szociális segélyezési forma volt, hanem egy átfogó, mélyen humanista és vallási alapokra épülő szegénygondozási szemlélet, amely az emberi méltóságot és a közösségi összefogást helyezte középpontba.