Súlyos titkokat árult el, a Vatikáni Apostoli Könyvtárat 45 éve őrző püspök!: „Ez az első alkalom, és ez lesz az utolsó is!”

Az Apostoli Könyvtár hosszú ideje misztériummal övezett intézmény volt, de mostanra ezzel kapcsolatban, “enyhülés” tapasztalható. Nemrégiben kikerült a “titkos” jelző  a nevéből, amely így lehetővé tette olyan vitatott pápák életének kutatását is, mint XII. Pius, aki irányította a Vatikánt a második világháború idején.

Sergio Pagano püspök, aki 45 éven át vezette a Vatikáni Apostoli Könyvtárat, most, hogy nyugdíjba vonul a második félévben, először szólalt meg az intézménnyel kapcsolatban. Nemrégiben megjelent egy majdnem könyv hosszúságú ( „Secretum” ), a Pagano prefektussal készített interjú, amely egy olasz újságíróval készített egy éven át tartó beszélgetéssorozatot foglal össze. Ebben olyan eddig nem ismert háttértörténeteket osztott meg a könyvtárról és a pápaság intézményéről, amelyek először látnak napvilágot. Az Apostoli Könyvtárat, mely a pápaság legféltettebb dokumentumait őrzi már a VIII. század óta, először 1881-ben nyitotta meg XIII. Leo pápa a kutatók előtt. Az iratokat ma már két emelet mélységben elhelyezkedő, tűzbiztos, megerősített betonbunkerben 85 kilométer hosszúságú polcrendszeren őrzik.

Sergio Pagano püspök ( A kép forrása: AP fotó/ Domenico Stinellis )

Pagano felelőssége volt, hogy lépést tartsanak a korral, ezért egy hatalmas tévéképernyőt állított fel a szobájában, amelyen keresztül zárt láncú videórendszeren figyelte a kutatókat, hogy ne tűnjön el semmiféle dokumentum. Egyik ilyen népszerű kutatási terület volt XII. Piusz korszakának vizsgálata. Ferenc pápa már 2020-ban ( 2020. március 2-tól )- korábban, mint ahogyan várták – engedélyezte ezt a kutatást. Íme néhány érdekesség:

XII. Piusz, „Hitler pápájának” vitatott tevékenysége

XII. Piuszt 1939-ben választották pápának, és 1958-ban hunyt el. Az általa a második világháború idején folytatott politikát a Vatikán hosszú ideig védelmezte, azt állítva, hogy a pápa csendes diplomáciát folytatott. Az indoklás szerint ezzel több életet akart megmenteni, mivel attól tartott, hogy nyílt bírálatával felbőszíti a nácikat, és ezáltal veszélyezteti a Vatikánt fizikai támadásokkal.  Pagano püspök azonban másképp vélekedik erről, mert mint mondta az interjúban: “azt értem, hogy a háború alatt a pápa nem tudott és nem akart beszélni. De a háború után azért elvártam volna, hogy a gázkamrákban elpusztult milliókért megszólaljon.” Pagano püspök úgy véli, hogy XII. Piusz hallgatását a háború után az is befolyásolta, hogy aggasztotta a tervezett zsidó állam megalakulása. A Vatikán hagyományosan mindig is támogatta a Palesztinában élőket, és aggodalmát fejezte ki a Szentföldön lévő keresztény vallási helyek sorsa miatt, ha ezek az területek az újonnan megalakuló Izrael ellenőrzése alá kerülnek. Pagano püspök szerint a holokauszttal kapcsolatos bármilyen megszólalás a háború után úgy lett volna értelmezhető, hogy a pápa politikailag támogatja az új állam létrejöttét.

VIII. Henrik, és Boleyn Anna, Napóleon átverése

Az interjú során a visszavonuló főpap részletesen beszélt a XI. Piuszt megválasztó 1922-es konklávé izgalmas körülményeiről. A hosszú és kimerítő pápaválasztás 14 fordulóban zajlott, és a patthelyzetet egy kevésbé esélyes, ám széleskörű támogatással rendelkező jelölt kiválasztásával sikerült feloldani. A választás megtartásához a Vatikán sürgős táviratokat küldött szerte a világba, hogy pénzügyi támogatást szerezzen. Végül az amerikai katolikus egyház vagyonából küldött 200 ezer dollár tette lehetővé a konklávé összehívását, mivel az előző pápa, XV. Benedek gyakorlatilag üres kincstárat hagyott maga után. A könyvtár vezetője megmutatta azt a 1530-ban írt dokumentumot is, amelyben a brit nemesek VII. Kelemen pápától kérték, hogy bontsa fel VIII. Henrik házasságát, így lehetővé téve számára, hogy elvegye szerelmét, Boleyn Annát. A pápa elutasította a kérést, aminek következtében Henrik megszakította kapcsolatát a katolikus egyházzal, és létrehozta az anglikán egyházat. Amikor Napóleon 1810-ben elfoglalta a Vatikáni Könyvtárat, és a dokumentumok jelentős részét Párizsba szállíttatta, az akkori könyvtárvezető gondosan összetekerte a majdnem 300 éves iratot, majd elrejtette a könyvtár egyik fiókos székében, így a franciák hiába kutatták, nem találták meg.