Kr. e. 491-ben a Perzsa Birodalom követei „földet és vizet” követeltek a görög városállamoktól, a behódolás ősi jelképeként. A legtöbb polisz engedett a felszólításnak, Athén és Spárta azonban nyíltan szembeszállt a perzsa akarattal. Spártában a válasz különösen drámai volt: a követeket egy kútba vetették, azzal az üzenettel, hogy onnan vegyék el, amit kértek. Ez a tett azonban nem pusztán politikai provokáció volt, hanem az ókori világ szemében súlyos vallási vétség is. Hérodotosz elbeszélése alapján az események messze túlmutattak egy egyszeri diplomáciai incidensen, és hosszú évekre árnyékot vetettek a spártai közösség sorsára.
Az ókori Mediterráneumban a diplomácia nem jogi kódexeken, hanem mélyen gyökerező vallási és erkölcsi normákon alapult. A hírnökök és követek személye szentnek számított, mivel az istenek oltalma alatt álltak. Megsértésük nem egyszerűen politikai tett volt, hanem szentségtörés, amely az egész közösségre balsorsot vonhatott. Hérodotosz világosan érzékelteti, hogy a perzsa követek spártai meggyilkolása nemcsak a külvilágot sokkolta, hanem magukat a lacedaemóniakat is mélyen megrendítette.
A lacedaemóniak Spárta polgárai voltak. A megnevezés Lakóniából ( Lakedaimónból ), Spárta földrajzi–mitikus nevéből származik. Röviden: minden spártai lacedaemóni, de a hangsúly nemcsak a városon, hanem a teljes spártai államon és annak sajátos társadalmi–katonai rendjén van. Hérodotosz gyakran használja ezt az elnevezést, amikor Spártáról mint politikai és vallási közösségről beszél, nem pusztán mint városról.
A perzsa „föld és víz” követelése a teljes behódolás szimbolikus aktusa volt. A görög poliszok többsége elfogadta a perzsák feltételeit, ám amikor Dáriusz követei ezzel a felszólítással érkeztek Spártába, a válasz brutális és szándékosan megalázó volt: a hírnököket egy kútba vetették ( Athénban egy szakadékba – a Wikipédia fordítva írja, Athénban dobták a követeket kútba, Spártában pedig szakadékba ), arra utasítva őket, hogy onnan szerezzenek földet és vizet uruk számára. Hérodotosz szerint ez a tett olyan mértékben sértette meg az isteni rendet, hogy a spártaiak éveken át tapasztalt balsorsukat közvetlenül erre vezették vissza. Az athéniakat láthatóan kevésbé aggasztotta az isteni megtorlás gondolata a hivatalos követek meggyilkolásáért, de Spártában a kedvezőtlen áldozati jelek, a jóslatok hallgatása és a közösségi nyugtalanság mind azt erősítették bennük, hogy megszegték a xeniát, a vendégbarátság és a követvédelem szent törvényét.
A 300 ( 2006 ) című filmben Leonidas király megöli a perzsa követet és kíséretét, majd egy hatalmas gödörbe taszítja őket Spárta közepén. Ez a város nyilvános kútja, vagyis Leonidas ezzel gyakorlatilag beszennyezi saját népe elsődleges ivóvízforrását? 🙂 A 300 ( 2006 ) jelenete nem hiteles, hanem Frank Miller képregényének filmes túlzása. A film egyetlen, ikonikus pillanatba sűríti a történetet, és Leonidászhoz köti azt, ami a források szerint a spártai közösség felelőssége volt. Ugyanis nem Leonidász dobta kútba a perzsa követeket. Hérodotosz szerint a követeket a spártaiak ölték meg Kr. e. 491-ben, jóval Leonidász fellépése és a thermopülai csata előtt. Az esemény kollektív döntés és cselekedet volt, nem egyetlen király drámai gesztusa.
A bűn súlyát jól mutatja, hogy Spártában rendszeres népgyűléseken vitatták meg, miként lehetne kiengesztelni az isteneket. Végül két előkelő származású és nagy tekintélyű férfi, Szperthiasz és Bulisz önként vállalta a legnagyobb áldozatot: életüket ajánlották fel a meggyilkolt perzsa követekért. Küldetésük célja nem politikai alku volt, hanem vallási engesztelés, annak demonstrálása, hogy Spárta kész jóvátenni bűnét az isteni és emberi rend előtt. Amikor a két spártai Xerxész elé járult Szuszában, már a megjelenésük is konfliktust hordozott. Megtagadták a király előtti leborulást, hangsúlyozva, hogy szabad emberekként nem hajolnak meg halandó előtt. Ezt követően világosan megfogalmazták küldetésük lényegét:
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| IX. Gergely pápa a macskákat az ördögimádathoz társította. Ezután egész Európában tömegesen irtották ezeket az állatokat. A macskák hiánya aztán magával vonta a patkányok tömeges elszaporodását, amelyek nagyban hozzájárultak a pestis elterjedéséhez. A 14. századi nagy pestisjárványban a becslések szerint Európa lakosságának 30-60% meghalt, kb. 75-200 millió ember. |
„A lacedaemóniak küldtek minket, ó, a médek királya, hogy megtoroljuk a hírnökeid megölését Spártában, hogy engesztelést tegyünk a halálukért”, és még sok minden mást is elmondtak, ami a spártaiak bűnbánatát és elszántságát fejezte ki. – idézet innen Hérodotosz “Históriák” ( 7.133-138 ) című művéből, A. D. Godley fordítása, 1920
Xerxész válasza Hérodotosz elbeszélésének egyik legfontosabb erkölcsi pillanata. A perzsa király nemcsak elutasította a kivégzést, hanem tudatosan erkölcsi fölénybe is helyezte magát:
„Ti – mondta – romba döntöttetek minden emberi törvényt azzal, hogy megöltétek a hírnököket, de én nem fogom megtenni azt, amiért titeket hibáztatlak, és nem foglak megölni, hogy a lacedaemóniakat megszabadítsam ettől a bűntől.” – idézet innen Hérodotosz “Históriák” ( 7.133-138 ) című művéből, A. D. Godley fordítása, 1920
Ez a gesztus egyszerre volt politikai üzenet és vallási állásfoglalás. Xerxész nyilvánvalóvá tette, hogy nem hajlandó ugyanarra az istentelen cselekedetre, amelyért Spártát elítélte, ugyanakkor a bűn terhét sem vette le a város válláról. A spártai papok mindazonáltal elegendőnek tartották ezt az engesztelést ahhoz, hogy az áldozati jelek újra kedvezővé váljanak. Xerxész ráadásul szándékosan nem küldött több követet Athénba és Spártába. Hérodotosz szerint nem akarta kitenni újabb követeit szentségtörésnek, és nem kívánta megismételni azt a vallási bűnt, amelyet a görögök elkövettek. Emellett erkölcsi fölényét is így hangsúlyozta. Hérodotosz azonban hangsúlyozza, hogy a tett következményei nem múltak el nyomtalanul. Talthübiosz, a hírnökök isteni patrónusának haragja nem szűnt meg teljesen, és évekkel, sőt nemzedékekkel később is visszhangzott. Szperthiasz és Bulisz fiainak tragikus sorsa, akik egy későbbi diplomáciai küldetés során estek áldozatul, a történetíró számára egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy az isteni igazságszolgáltatás lassú, de elkerülhetetlen. A spártai követgyilkosság így nem elszigetelt botlásként, hanem hosszú távon ható, vallási és erkölcsi következményekkel járó vétségként jelenik meg Hérodotosz elbeszélésében.
A spártai követgyilkosság története jól mutatja, mennyire szorosan fonódott össze az ókorban a politika, a vallás és az erkölcs. Egyetlen, indulattól vezérelt döntés nemcsak az adott pillanatban váltott ki megrökönyödést, hanem évtizedeken átívelő következményeket is magával hozott. Hérodotosz elbeszélése egy olyan világba enged betekintést, ahol a háború mellett a becsület, az isteni rend és a diplomácia íratlan szabályai is meghatározó erővel bírtak. A spártaiak példája pedig intő tanulság: az istenek megsértésének vélt terhét még a legerősebb közösség sem vethette le könnyen.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
