Mi is az az elektrum, és miért készítettek belőle érméket az ókori népek? ( És miért hagyták abba? )

Az elektrum a természetben is előforduló arany–ezüst ötvözet. Azok, akik a ’80-as évek elején a Dungeons and Dragons szerepjátékon nőttek fel, valószínűleg már találkoztak a nevével – az elektrumérme ugyanis a játékos kézikönyvben is szerepelt, értéke a fele volt egy aranyérmének. A szó hangzása alapján sokan az elektromossággal hozzák összefüggésbe – és nem is alaptalanul. Mindkét kifejezés az ógörög „elektron” szóból ered, ami borostyánt jelent. Az ötvözet a borostyánhoz hasonló sárgás színéről kapta a nevét, míg az elektromosságot arról a jelenségről nevezték el, hogy a borostyán súrlódás hatására statikus töltést vesz fel, és apró tárgyakat képes magához vonzani.

Az ókorban bányászott arany nagy része elektrum formájában fordult elő, különböző arányú arany–ezüst keverékként. Természetes, szinte tiszta arany is előfordult – főleg aranyrögök formájában –, de ritkábban. A felszínen lévő aranytelepeket az erózió idővel lepusztította, és a nehezebb, kémiailag kevésbé reakcióképes arany a folyómedrekben rakódott le, miközben az ezüst és más ásványok korrodálódtak vagy elmosódtak. Mindezek ellenére az ókori emberek számára az arany leggyakrabban elektrum formájában volt hozzáférhető, és jóval az érmek megjelenése előtt használták kereskedelemre és értéktárolásra. Az érmék eredetének pontos helye és ideje vitatott, de az egyik legkorábbi ismert pénzverő állam Lüdia királysága volt, a mai Nyugat-Törökország területén. Hérodotosz történetíró szerint a lüdök voltak az elsők, akik arany- és ezüstérméket használtak – bár nem világos, hogy ez alatt ténylegesen tiszta aranyat és ezüstöt értett, vagy inkább az ezekből álló nemesfém ötvözeteket, például az elektrumot. A legkorábbi ismert lüd érmék elektrumból készültek, és i. e. 600 előtt verhették őket. Ezeken még nem szerepeltek sem dátumok, sem uralkodói portrék, így korukat csak feltételezni lehet. Általában állatalakokat ábrázoltak az előlapon, míg a hátlapon kalapácsütésnyomok ( ún. „punch markok” ) láthatók.

Érme: Lüdiai Királyság, Uralkodó: Alyattész ( Alyattes ), Címlet: Hekte ( ⅙ sztatér ), Korszak: i. e. 610–560, Verés helye: Szardeisz ( Sardes ), Anyag: Elektrum ( természetes arany–ezüst ötvözet ), Ritkaság: Nagyon ritka ( very rare ).  Ez az érme a Lüdiai Királyság területéről származik, amelyet az ókori pénzverés bölcsőjének tekintenek. Alyattész király uralkodása alatt ( Kr. e. 7–6. század fordulóján ) verették az első ismert elektrumérméket. A hekte egy hatod sztatér értékű érme volt, és általában elektrumból, azaz arany–ezüst ötvözetből készült. Az ilyen korai lüd érmék nyomott állatalakos motívumokat viseltek az előlapon (gyakran oroszlánt, a királyi hatalom jelképét), míg hátoldalukon kalapácsütésnyomok ( „punch marks” ) láthatók. Mivel ezek az érmék nem viseltek sem feliratot, sem évszámot, az azonosításukat az ikonográfiai stílus és a leletkörnyezet alapján végzik. Alyattész uralkodása idején vert elektrumérmék különösen fontosak a numizmatika történetében, mivel ezek a világ legkorábbi, államilag kibocsátott pénzei közé tartoznak. ( A kép forrása: vcoins.com )

Az érmék használatának egyik legfőbb előnye az volt, hogy a fémet nem kellett minden alkalommal lemérni: az uralkodó pecsétje garantálta az állandó súlyt és finomságot. Az elektrumérmék azonban különös problémát jelentettek, mivel az ötvözet arany–ezüst arányát a kor emberei nem tudták pontosan megállapítani. Az arany értéke a modern korban körülbelül 80:1 arányban haladja meg az ezüstét, de az ókorban ez az arány sokkal kisebb volt, és helyről helyre, korszakról korszakra változott, az egyes fémek elérhetőségétől függően. Egy tipikus ókori értékarány körülbelül 10:1 lehetett. Az elektrumérmék értéke tehát nagymértékben függött az aranytartalmuktól – emiatt nehézkes lehetett a kereskedelem, különösen, ha az idegen kereskedők nem tudták megállapítani az érmék tényleges értékét. Ha a lüdök az elektrumérméiket természetes lelőhelyről származó elektrumból verték, akkor 70–90% aranytartalom lenne várható. A legkorábbi ismert érmék azonban mindössze kb. fele-fele arany–ezüst arányt mutatnak. Ez talán az egyik legkorábbi ismert példája a pénzrontásnak, amikor a verők szándékosan növelték az ezüst arányát, hogy nagyobb nyereségre tegyenek szert ( seigniorage ) a fejlettebb finomítási technológiák bevezetésével. Végül, i. e. 570 körül megjelentek a túlnyomórészt ezüstből készült érmék, majd az arany- és ezüstérmék fokozatosan felváltották az elektrum használatát a következő két évszázad során.

Felhasznált forrás: coinfaq974389709.wordpress.com, What is electrum, and why did ancient peoples make coins out of it? ( And why did they stop? )