Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A középkori udvari divat gyakran minden volt, csak kényelmes és praktikus nem. Kiválóan példázzák ezt a korszakról készült képeken gyakran látható hosszú orrú cipők, amelyekben járni is alig lehetett. 1366-ban V. Károly francia király kísérletet is tett eme eszement hóbort felszámolására és betiltotta az ilyesfajta cipők gyártását, azt remélve, hogy a készletek elapadásával a divat is átalakul – utólag azonban tudjuk, hogy törekvéseit kevés siker koronázta.
Posted in

Évszázadokra feledésbe merült középkori falu nyomaira bukkantak egy németországi szántóföld alatt

A Vesztfália–Lippei Regionális Szövetség ( LWL ) régészeinek felügyelete mellett dolgozó ásatócsoport egy középkori település maradványait tárta fel Borgentreichtől délnyugatra, a Höxter járás területén. A kutatók egykori faházak nyomait, valamint a 10–11. századból származó kerámiatöredékeket találtak, de előkerült egy pince masszív kőalapozása is. A kutatók már korábban is ismerték a történeti forrásokból az „Echene” nevű települést, ám pontos helyét mindeddig nem sikerült meghatározni. Mivel a területen új szélerőművek energiaellátását szolgáló villamos vezetéket fognak lefektetni, a régészek jelenleg valamennyi régészeti jelenséget és leletet dokumentálják, illetve kiemelik.

Sikerült azonosítani az „Echene” település helyét

A szakemberek az írott forrásokból tudtak a település létezéséről, valamint arról is, hogy a középkor folyamán elnéptelenedett vagy végleg elhagyták. A Mühlenbach-pataktól északnyugatra található „Echeln” dűlőnév egyértelműen az Echene nevű településre utalt, amelyet először 944-ben említenek a források. A következő évszázadok során a település neve többször is felbukkan az oklevelekben, az utolsó említések azonban már csak a 15. századból származnak.

Déli irányból készült felvétel az ásatási területről. A háttérben, a fasor mentén húzódik a Mühlenbach-patak. ( Fotó: LWL Régészet / A.  Koch. )

„Ezt követően a település feledésbe merült egészen néhány héttel ezelőtti újrafelfedezéséig” – magyarázta Dr. Sven Spiong, az LWL bielefeldi régészeti részlegének vezetője.

Mivel a feltárt településmaradványok egészen a patak völgyéig húzódnak, a szakemberek feltételezik, hogy a település a vízfolyás túlpartján is folytatódhatott. Erre utalnak az ottani helynevek is.

Az új eredményeknek Borgentreich polgármestere, Nicolas Aisch is örül: „Ennek a középkori településnek a felfedezése ismét megmutatja, mennyi történelmi emlék rejtőzik még a lábunk alatt. Az ilyen leletek nemcsak a régészet számára bírnak óriási jelentőséggel, hanem térségünk és lakóinak identitása szempontjából is.”

A térség már jóval Borgentreich megalapítása előtt lakott volt

Spiong szerint Borgentreich megerősített városként csak a 13. század 1280-as éveiben jött létre, a környéken azonban már évszázadokkal korábban is kisebb települések álltak, amelyek története legalább a 10–11. századig visszavezethető. Az új lelőhelytől mintegy egy kilométerrel délebbre, közvetlenül a Christinenhof birtok mellett már ismert egy másik középkori település is, ahol 1987-ben kisebb régészeti feltárást végeztek. Az ott előkerült leletek alapján ez a település a 9. vagy 10. századtól egészen a 14. századig létezett, vagyis nagyrészt egy időben állhatott fenn Echenével. Nem kizárt, hogy ez a település azonos az írott forrásokból ismert, később elpusztult vagy elhagyott Broktrup falvának helyével.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Bábel tornya valóban létezett, de senki sem tudja, miért. A tudósok úgy vélik, hogy Bábel tornya nem csak egy mítosz. Legendáját összekötik az ókori Mezopotámiában lévő magas torony tempomok, az úgynevezett zikkuratok építésének hagyományával. Hogy ezeket az építményeket milyen célból hozták létre, azt máig nem tudni. A legmagasabb zikkurat Babilonban volt. Etemenankinak hívták, ami azt jelenti: "a ház, ahol az ég találkozik a földdel". A legenda szerint magassága elérte a 91 métert, de a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerkezet nem lehetett magasabb 66 méternél.

A 13. századi pince falmaradványai. Az előtérben a pince lejáratának nyomai sejlenek fel. ( Fotó: LWL Régészet / S. Spiong. )

Patakok és források mellett éltek az emberek

„A tájat legkésőbb a 10. századtól kezdve ilyen kisebb települések sokasága jellemezte, amelyek feltűnő módon mindig közvetlenül patakok közelében vagy források környezetében helyezkedtek el. Az emberek és az állatok számára nélkülözhetetlen víz, valamint a közelben fekvő termékeny földek határozták meg, hová építsék gazdaságaikat és lakóhelyeiket” – magyarázta az LWL régésze.

Házak, pincék és kutak kerültek elő

A Bartosz Adamski vezette ásatócsoport az elmúlt hetek során a település számos maradványát tárta fel. A felfedezések már most lehetővé teszik a településszerkezet első rekonstrukcióját. A legkorábbi objektumok közé a fából épült házak cölöplyukai tartoznak. A nagyobb lakóépületek rendszerint több mint húsz méter hosszúak voltak, míg a kisebb melléképületek körülbelül háromszor négy méteres alapterületűek lehettek, és eredetileg mintegy egy méter mélyen a földbe süllyesztették őket. A 11. század második felétől egyre inkább elterjedtek a favázas ( fachwerk ) házak. Ezekből mára többnyire csak a pincék maradtak fenn a talajban. A pincék falait általában fából készítették. Egyetlen kivételt talált Normen Posselt LWL-régész: egy olyan pincét, amelynek falai kőből vagy téglából voltak falazva, és amelynek bejárata az északi oldalon nyílt. A kutatók emellett két kutat is feltártak az ásatás során.

A drónfelvételen jól kivehető a pincegödör, valamint tőle jobbra a kerek munkagödörrel körülvett kút. ( Fotó: LWL Régészet / A.  Koch. )

A munka az ásatás után sem ér véget

Spiong és munkatársai számára a feltárás befejezése csak a munka egyik szakaszát jelenti. „Az ásatás kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy bepillantsunk egy vidéki település lakóinak mindennapjaiba, valamint az évszázadok során bekövetkezett változásokba.”

Ehhez azonban a bielefeldi kutatócsoportnak még számos, kerámiatöredékekkel teli ládát kell átvizsgálnia, minden egyes gödröt és objektumot pontosan datálnia kell, majd ezek alapján rekonstruálnia a település fejlődését a kezdetektől egészen az elnéptelenedéséig – legalábbis a feltárt területrész vonatkozásában.

„Csak ezt követően kaphatunk valóban részletes képet azokról az emberekről, akik évszázadokkal ezelőtt itt építették fel házaikat. Így az Echene település közössége nem merül ismét feledésbe.” – zárta gondolatait a régész.

Hirdetés