Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1887-ben néhány politikus férfiember úgy döntött, hogy poénból felkérik Susanna M. Salter-t, hogy induljon ő is a közelgő polgármester választáson. A férfiak ezzel a megmozdulással azt akarták bizonyítani, hogy a város polgárai nem fogják hagyni, hogy egy nő irányítsa őket. A tervük azonban nem jött össze, ugyanis a nő a szavazatok 2/3-t megszerezte, amivel meg is nyerte a választást.
Posted in

A svájci “spagettifa” – a BBC nagy áprilisi tréfája ( 1957 )

A svájciakat sok mindenről ismerjük: hegyeikről, csokoládéjukról, sajtjaikról és a találékonyságukról. 1957-ben azonban a britek egy egészen más dologról is „híressé” tették őket: a spagettifák betakarításáról. 1957. április 1-jén a BBC Panorama című hírműsora a megszokott komoly hírek után egy háromperces, teljesen hitelesnek tűnő riportfilmet mutatott be, amelyben a nézők azt láthatták, hogy a svájci Ticino kantonban, Lugano tópartján élő családok éppen a spagetti szüretelésével foglalatoskodnak. A riport szerint „kivételesen bőséges termés” volt abban az évben, így a parasztok boldogan szedték a tésztaszálakat az ágakról, majd kiterítették őket száradni.

Illusztráció a cikkhez ( A kép mesterséges intelligencia segítségével készült, 2025-08-23, ChatGPT )

A narrátor – nem más, mint Richard Dimbleby, a BBC egyik legelismertebb újságírója és a Panorama műsorvezetője – magyarázta, hogy a spagetti egyforma hosszát „évek kitartó növénynemesítő munkájának” köszönhetjük, akik kifejlesztették a „tökéletes spagettifát”. Hozzátette, hogy a valaha rettegett „spagettizsizsik” mára szinte teljesen eltűnt. A film végén a szüreti munkások jókedvűen ünnepelték a termést egy tál friss spagettivel és egy korsó borral.

Ez a „spagettifa-átverés” ( más néven „a svájci spagettiszüret” ) teljesen megdöbbentette a brit közvéleményt. Mivel a riport szakszerűen készült, komoly hangvételű volt, és egy köztiszteletben álló újságíró adta elő, sokan hiteles hírnek gondolták. Pedig Dimbleby a riport végén hangsúlyosan így zárta a műsort: „Most pedig jó éjszakát kívánunk ezen az április elsejei napon” – ám a nézők többsége még ekkor sem fogta fel, hogy mindez csak tréfa. Alig ért véget az adás, máris telefonok özöne zúdult a BBC-re. Tömegek érdeklődtek, hogyan lehetne saját spagettifához jutni. A BBC telefonközpontosai tréfás választ adtak: „Tegyen egy spagettiszálat egy konzerv paradicsomszószba, és reménykedjen a legjobbakban.” A londoni Svájci Nemzeti Turisztikai Iroda még ennél is tovább ment: tudományosnak hangzó magyarázattal szolgált, miszerint a spagetti svájci fajtája a Spaghetti verticalis, míg az olaszok inkább a Spaghetti horizontalist termesztik. A BBC-t később sokan kritizálták is a film komolytalansága miatt.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1887-ben néhány politikus férfiember úgy döntött, hogy poénból felkérik Susanna M. Salter-t, hogy induljon ő is a közelgő polgármester választáson. A férfiak ezzel a megmozdulással azt akarták bizonyítani, hogy a város polgárai nem fogják hagyni, hogy egy nő irányítsa őket. A tervük azonban nem jött össze, ugyanis a nő a szavazatok 2/3-t megszerezte, amivel meg is nyerte a választást.

“Spagettiszüret Svájcban”

Miért hitték el olyan sokan?

A történet különösen érdekes a mai, „álhírekkel” teli világban: hogyan lehetett ennyi embert megtéveszteni egy olyan nyilvánvalóan képtelen ötlettel?

  1. A forrás tekintélye: A BBC akkoriban rendkívüli hitelességnek örvendett. Ráadásul az Egyesült Királyságban mindössze két tévécsatorna létezett, és a Panorama heti átlagosan több mint 10 millió nézőt vonzott. Egy ilyen műsorban látott hír szinte megkérdőjelezhetetlennek számított.

  2. Az étkezési szokások és az ismerethiány: 1957-ben a britek még mindig csak éppen kezdtek kilábalni a háború utáni szűkösségből. Az élelmiszerjegyrendszer, amely kenyértől kezdve a sajton és húson át a teáig és a cukorig sok mindent korlátozott, csak 1954-ben szűnt meg teljesen. A mediterrán konyha egzotikusnak számított. Amikor az úttörő gasztroíró, Elizabeth David 1950-ben kiadta A Book of Mediterranean Food, majd 1954-ben Italian Food című szakácskönyveit, sok brit olvasó még sosem látott padlizsánt, cukkinit vagy olívaolajat. Ezeket inkább „különös, külföldi hozzávalóként” kezelték. Friss vagy szárított tésztát szinte sehol nem lehetett kapni, kivéve néhány olasz bevándorló éttermét Londonban, például Soho környékén. Csak 1955-ben nyílt meg az első nagyobb olasz étterem, a Spaghetti House, a belvárosban. 1957-ben azonban a legtöbb brit család még soha nem evett spagettit étteremben – otthon pedig, ha fogyasztottak is, leginkább konzervdobozból ismerték: spagettit paradicsomszószban.

Ezért nem is tűnt teljesen képtelenségnek, hogy Svájcban a Ticino tópartján „frissen szüretelt” spagetti terem a fákon. A „spagettifa-riport” azóta is a történelem egyik leghíresebb médiahackje és áprilisi tréfája, amelyet máig tanítanak a médiahitelességről és a kritikus gondolkodásról szóló kurzusokon. Ma mosolygunk rajta, de 1957-ben a britek számára teljesen hihető volt, hogy a „tökéletes spagetti” Svájcban terem

Hirdetés