Az önálló Litvánia első pénzneme, amely végül wc-papírként végezte! ( A Talonas története )

A Szovjetunió összeomlását követően a balti államok, köztük Litvánia is, nemcsak politikai, hanem gazdasági függetlenségük megteremtésével néztek szembe. Az 1990-es évek eleje viharos időszak volt a fiatal demokráciák számára, ahol az infláció, a pénzhiány és a gazdasági instabilitás mindennapos kihívásokat jelentett. Litvánia számára a Talonas, ez az átmeneti és sokszor vitatott valuta, fontos szerepet játszott a szovjet rubelről való leválásban és az önálló gazdaság kiépítésében. Bár a Talonas bevezetése nem volt mentes a problémáktól, és az emberek gyakran gúnynevekkel illették a bankjegyeket, ez a fizetőeszköz mégis történelmi jelentőséggel bír. Egy olyan korszak szimbólumává vált, amikor Litvánia népe nemcsak politikai, hanem gazdasági szabadságáért is küzdött. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan szolgált a Talonas ideiglenes valutaként, miként birkózott meg az ország az inflációval és a pénzhiánnyal, és hogyan készítette elő a terepet a Litas bevezetéséhez.

Az első sorozat

1991. augusztus 5-én, válaszul az inflációval kapcsolatos lakossági panaszokra, a litván kormány bevezette a Talonast, amelyet kiegészítő fizetőeszközként használtak a rubelben fizetett bérek mellé. Ez egy gyors és váratlan reform volt, amelyet Gediminas Vagnorius, Litvánia miniszterelnöke vezetett be. Kezdetben a Talonas nagyon hasonlított az élelmiszerjegyekhez: minden személy fizetésének 20%-át Talonasban kapta meg, legfeljebb 200 Talonas erejéig. Ahhoz, hogy valaki élelmiszeren kívül más árut vásárolhasson, az árát egyszer rubelben, majd újra Talonasban kellett megfizetnie ( például, ha egy termék 50 rubelbe került, akkor 50 rubelt és 50 Talonast kellett fizetni érte ). Ezt azért vezették be, hogy megakadályozzák, hogy más szovjet államokból származó külföldiek árucikkeket vigyenek ki az országból – mivel ők csak rubellel rendelkeztek, nem tudtak árut vásárolni.

Litvánia, 100 Talonas, 1991 ( A kép forrása: katzauction.com )

Ezt a rendszert széles körben kritizálták. Elsősorban azért, mert semmilyen módon nem kezelte az árucikkek hiányának valódi okait, azaz nem ösztönözte a kínálat növelését; csupán a keresletet korlátozta. Ezenkívül a drága árucikkek ( például háztartási gépek ) iránti kereslet meredeken visszaesett, mert az embereknek hosszú időre volt szükségük ahhoz, hogy elegendő Talonast gyűjtsenek ezek megvásárlásához. Ez szűk keresztmetszeteket okozott az ellátási láncban, és tovább súlyosbította a már amúgy is problémás termelést. Ráadásul a rendszer nem akadályozta meg a rubel hiperinflációját, mivel a Talonas nem volt önálló valuta; egy kiegészítő fizetőeszköz volt, amely rögzített árfolyamon kapcsolódott a rubelhez. A rendszer arra próbálta ösztönözni a litvánokat, hogy bérük 80%-át megtakarítsák. Az emberek azonban felhalmozták rubeljeiket, és nem tudták, mire költhetnék el. Ez az olyan áruk inflációjához vezetett, amelyekhez nem volt szükség Talonasra ( például élelmiszerek vagy a feketepiacon kapható áruk ). 1991-ben 0,10, 0,20, 0,50, 1, 3, 5, 10, 25, 50 és 100 talonás bankjegyeket bocsátottak ki

Második sorozat

1992 nyarán mindenki azt várta, hogy a Talonast hamarosan felváltja majd a végleges valuta, a Litas. Litvániában kétségbeejtően hiányzott a készpénz ( néhány munkást árucikkekkel fizettek ki készpénz helyett ), miközben Oroszország szigorította monetáris politikáját. Ezenkívül a Litas érméit és bankjegyeit már legyártották és Litvániába szállították külföldről. Ennek ellenére 1992. május 1-jén úgy döntöttek, hogy a Talonast ismét önálló, ideiglenes valutaként vezetik be, amely párhuzamosan forog a rubellel, az infláció kezelésének reményében. Így egy kettős valuta rendszer jött létre. 1992. október 1-jén a rubelt teljesen kivonták a forgalomból, és helyette a Talonas lett az egyetlen hivatalos fizetőeszköz. Litvánia volt az utolsó a balti államok közül, amely szakított a rubellel. Az önként vállalt határidőket a Litas bevezetésére folyamatosan elhalasztották, világos magyarázat nélkül. 1992-ben 1, 10, 50, 100, 200 és 500 talonas címletű bankjegyeket bocsátottak ki, amelyeket 1993-ban a 200 és 500 talonas címletek új formatervezésű változatai követtek.

Litvánia, 500 Talonas, 1992 ( A kép forrása: katzauction.com )

Talonas, mint “wc-papír” 

A talonákat csak papírpénzként adták ki. A Talonast a népnyelv “Vagnorkės”-nek vagy “Vagnoriukai”-nak nevezte Gediminas Vagnorius után, illetve “állatkerti jegyeknek”, mivel a bankjegyeken Litvánia őshonos állatai szerepeltek. A valuta azonban nem nyerte el a közvélemény bizalmát és tiszteletét. A bankjegyek kisméretűek voltak, és rossz minőségű papírra nyomtatták őket, ezért az emberek vonakodtak használni. Ennek ellenére a Talonas betöltötte a célját: abban az időben Oroszországban az infláció nagyobb volt, mint Litvániában. Az infláció 1992-ben folyamatosan emelkedett, mivel az energiaköltségek megugrottak: Oroszország az olaj és a benzin árát a világpiaci szintre emelte, és kemény valutában követelte meg a fizetést. 1993. június 25-én bevezették a Litas-t, amelyet 1 Litas = 100 Talonas árfolyamon váltottak be. A talonok 1993. július 20-ig voltak forgalomban. A litván jegybank ezután elkezdte megsemmisíteni őket. Az értéktelen Talonas bankjegyeket ( körülbelül 30 tonna ) a Grigiškės papírgyárban vécépapírrá alakították át. A Talonas ugyan nem volt túl népszerű, de szerepe jelentős volt a litván gazdasági önállóság elérésében és az infláció mérséklésében, amíg végül felváltotta a Litas. A Litas végül jóval tovább volt forgalomban, amíg 2015. január 1-jén az euró váltotta fel ( 3,4528 litas : 1 euró árfolyamon ).

  A Talonas megsemmisítése, ( a wc-papír készítés ), Grigiškės papírgyár, 1995

Felhasznált forrás: wikipedia.org, Lithuanian talonas

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )