Az alaszkai aranyláz idején az aranypor egyes régiókban fizetőeszközzé vált. Mivel nem létezett elegendő ezüst és más aprópénz, kis aranyporos csomagokat, tasakokat használtak fizetőeszközként. Ezeket a csomagokat gyógyszerporhoz hasonló írópapírba zárták, és fix súlyú aranyport tartalmaztak, melyek értékét a csomagok külső oldalára írták. A csomagok népszerű címletekben, például egydolláros vagy kétdolláros címletekben készültek, és egyes tasakok akár két évig is forgalomban maradtak.
Az aranypor valutaként való használata rávilágít arra, hogyan azonosítanak a társadalmak csereeszközt, amikor más lehetőség nem áll rendelkezésre. Az aranypor pénzként való használata hosszú múltra tekint vissza. A X. században a japánok aranyporos zacskókat kezdtek keringetni, majd később kis papírcsomagokba csomagolták az aranyport. Az egységek ryo, bu és shu voltak, és az aranyporos zsákok körülbelül 10 ryo-nak feleltek meg. Amikor a japánok rájöttek, hogy az aranypor szivárog a zacskók nyitott végéből, elkezdték aranyrudakká olvasztani. A tizenkilencedik században Tibet népe szintén súly szerint használta az aranyport valutaként.
A kép forrása: David Gray/Bloomberg News
A tizenkilencedik század egy részében Ghánában az aranypor volt gyakorlatilag az egyetlen “fémpénz”. Egy farting értékű aranyat fel lehetett meríteni egy kés hegyére, és egy uncia aranypor három-négy angol fontnak felelt meg. A kormány aranyporban kapott adót, és speciális mérlegeket használt, amelyek előnyt biztosítottak neki. A tizennyolcadik és tizenkilencedik században az Indonéz-szigetcsoportban és környékén lévő szigeteken az aranypor pénzként keringett. Már a tizenhatodik században is fizetőeszközként működött a Fülöp-szigeteken. Sziám aranytermelő körzetei a huszadik században aranyport használtak fizetőeszközként. A tizenkilencedik századi Sziámban egy 10 centiméter hosszú és hüvelykujj átmérőjű aranyporcsővel lehetett bivalyt vásárolni. Egyes maláj törzsek egyenletes súlyú aranyport csomagoltak szövetdarabokba, és ezeket “érmékként” terjesztették.
Érdekesség: Az alábbiakban nézzük meg röviden összefoglalva, hogy hogyan is nézett ki az aranyporral történő üzlet Afrikában. A tizenkilencedik századig az Akanok ( egy kwa csoport, amely elsősorban a mai Ghánában, valamint Elefántcsontpart és Togo egyes részein él Nyugat- Afrikában ) aranyporszemeket és tárgyakat, például cowrie-kagylókat használtak csereeszközként. Az árakat nem árcédulákkal, hanem sárgaréz súlyok és mérlegek segítségével határozták meg. Ezt a rendszert az iszlám észak-afrikai tevekaravánok révén vették át, amelyek Djenne és Timbuktu kereskedelmi központjaiban üzleteltek.
Akan skála felszerelés: A vásárlók és eladók saját súlyzózsákjukat hozták a tranzakciókhoz, amelyek tartalmaztak mérleget, kanalat és különböző méretű bronzsúlyokat. A vevő fémdobozban kis mennyiségű aranyport is hozott, gondosan becsomagolva.
Tárgyalás: Mivel az árakat nem rögzítették előre, ajánlatok és ellenajánlatok során alakultak ki. Az eladó nehéz sárgaréz súllyal kezdett, a vevő kisebbel válaszolt, és alkudoztak, amíg megegyeztek egy súlyban, amely meghatározta a fizetendő aranypor mennyiségét.
Mérés: A vevő kis mennyiségű aranyport mért ki a mérlegre, és addig igazította, amíg a súly egyensúlyba került. Az eladó ezután saját mérlegeivel ellenőrizte az aranypor mennyiségét, hogy biztos legyen a korrekt ügyletben.
Akan súlyok: Az akan fémkovácsok évszázadokon át körülbelül négymillió súlyt készítettek. Ezek a súlyok kicsik, tartósak és hordozhatók voltak, és többféle súlyt képviseltek. A súlyokat geometriai formák vagy ismert alakok, például állatok, tárgyak vagy emberek formájában készítették. A kívülállók számára zavaró lehet, hogy a súlyok megjelenése nem árul el semmit a súlyukról, és hasonló kinézetű súlyok különböző nehézségűek lehetnek.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között.
Az aranysúlyoknak két stíluskorszaka van: Korai időszak – Kr.u. 1400 – Kr.u. 1720; Késői időszak – i.sz. 1700 – 1900 korszakok átfedésével. Egyértelmű különbség van a korai és a késői időszakok között. A geometriai súlyok a legrégebbiek, i.sz. 1400-ból származnak, míg a figurális súlyok, amelyek emberek, állatok, épületek stb. ábrázolásával készültek, i.sz. 1600 körül jelentek meg.
Emberi ábrázolások, amik szintén súlyként funkcionáltak. További érdekességként megjegyezném, hogy az akanok nem voltak túl prűdek, ide nem teszem fel, de ha rákerestek a neten, az akan súlyokra, viszonylag sokféle intim ábrázolást, “mintát” találhattok. Akár férfi, férfival, vagy nő, nővel szobrokat is 🙂 ( A kép forrása: catawiki.com )
Közmondások: Sok akan súlyt közmondásokhoz kötnek. Az akanok gyakran használnak közmondásokat, hogy finoman közöljenek gondolatokat vagy érzéseket.
Afrika további példákat is mutatott az aranypor pénzként való használatára. A spanyol szaharai Arguinban, Afrika nyugati partján egy ősi arab súlyegység, a mitkhal maradt fenn az aranypor súlyegységeként. A mitkhal pénzbeli elszámolási egység volt, bár az aranypor jelentős mértékben nem keringett pénzként. Egy ideig az aranypor súly szerinti használata volt a kedvelt csereeszköz Elefántcsontparton is. Az aranypor, vagy aranypelyhek használata azonban még napjainkban sem teljesen elfeledett lehetőség. Venezuelában, nem is olyan régen, a hiperinfláció elértéktelenítette a nemzeti valutát, így az emberek kénytelenek voltak más fizetési módokat keresni. Aranypelyheket kezdtek csomagolni az elértéktelenedett bolívár bankjegyekbe, és ezt kezdték használni egymás között…. és működött 🙂 Erről itt írtunk részletesebben: Venezuelában “aranypelyhekkel” fizetnek az emberek, hogy megvédjék magukat a hiperinflációtól!
Felhasznált források
encyclopedia-of-money.blogspot.com, Gold Dust
smithsonianeducation.org, Using Gold-Dust as Money
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?