Az “érme”, ami “kiugrik” a kezedből! ( delfin érmék Olbiából )

Viszonylag már régen írtunk a premonetáris kategóriába. Pedig jócskán akadna érdekesség, ezért gondoltam úgy, hogy az alábbi cikkben bemutatnám nektek az egyik személyes kedvencemet. Pár évvel ezelőtt, amikor még abszolút kezdő gyűjtő voltam, vásároltam egy aukción 3 “érmét” 🙂 mert megtetszettek, és nem voltak túl drágák ( ennyi volt a koncepció 🙂 ). Úgy néztek ki mintha delfineket ábrázolnának. Így is hívták őket, delfin pénzek. Csak valamivel később néztem jobban utánuk, ekkor tudatosult bennem, hogy “ők” valóban delfinek, mégpedig “ugró” delfinek.  Bár sok mindent nem tudunk róluk, azért nagy vonalakban ismerjük a történetüket.

Az úgynevezett “delfinpénz” Olbiából, egy ősi trák városi településről ( görög gyarmatváros, városállam ) származik a Bug folyó torkolatánál, ami a Fekete-tenger partján ( ma Ukrajna ) található. Olbia városát Hérodotosz az Inneraisenbe vezető karavánút, valamint a Samlandból Görögországba vezető borostyánkőút kapcsán említi. Olbia-t vagy más néven Pontic Olbia-t a Kr.e. 7. században alapították, az ide érkező görög telepesek. De hogyan jutottak el ide a görögök? Nem a szárazföldön keresztül érkeztek, hanem áthajóztak a Hellesponton, a modern európai és ázsiai Törökországot elválasztó szoroson, és megkezdték a Fekete-tenger partvidékének gyarmatosítását a mai Bulgária és Ukrajna területén. A Kr.e. negyedik században már számos görög város virágzott a Fekete-tenger partján. Ilyen település volt többek között Pantikapion, Chersonessos, Istros, Mesembria és Odessos. Ezek a városok többé-kevésbé normál görög stílusú érméket bocsátottak ki ezüstből, és bronzból.

A delfinpénzeket, mint premonetáris valutákat ( nevezzük így őket ) a Kr.e. 5.-4. század körüli időszakban öntötték bronzból ( valahol Kr.e. 3.-1. századra teszik ), és érdekes átmeneti formát képviselnek a szabványos pénzverés és más bronzformájú “pénzverés” fejlődésén belül. 200 évvel régebbiek, mint a legkorábbi római öntvény pénzek, és körülbelül 100 évvel korábban készültek a legkorábbi szicíliai bronzérméknél. Olbiában, a mai Odesszától nem messze ( nem tévesztendő össze a fenti felsorolásban említett ókori Odesszosszal ) eleinte úgynevezett nyíl protopénzt ( a premonetáris kifejezés egyfajta szinonimája ) használtak. Az érmék nyíl alakú formáját azonban meglehetősen gyorsan felváltották ezek a bronzdelfinek, amelyek delfineket formáznak, feltehetően éppen a vízből “kiugró” delfineket. Ennek egyik okaként azt találták a kutatók, hogy párhuzamosan fejlődött a pénzverés technikája, művészibb “alkotásokat” is el tudtak készíteni, illetve az egyre erősödő Apollón isten ? ( Apollo Delphinios ? ) iránti tiszteletet fejezték ki velük. Mindkettőt ( nyíl, és delfin forma ) nemcsak pénzforgalomban használták fel, hanem Apollón isten tiszteletére szolgáló templomi felajánlásokként is. Továbbá egy legenda szerint a krétai tengerészeket, akik viharba keveredtek, a delfin alakú Apollón vezette biztonságba, és Delphiben partra szállva a papjai lettek. A történetbe valahogy “belekeveredik” Poszeidón isten is, de nézzétek el nekem azt, hogy ebbe most nem mennék bele részletesen. Már így is eléggé összezavarodtam a delfinpénz, és “Isten” kapcsolat kérdésben.

A Delphinion ( ókori görög: Δελφίνιον ), mely az ókori Görögországban található, Apollo Delphinios temploma volt ( “Apollo of the womb”) ismert nevén “Delphoi Apollója” vagy “Püthiai Apolló”), Delphi fő istenéé, akit a kikötők és hajók védelmezőjeként tiszteltek.

Egyszerűbb magyarázat, és valószínűbb is az, hogy az emberek, készítők pusztán csak utánozták a látottakat, hisz nagy számban éltek delfinek a Fekete-tengerben és élnek ma is!  Ráadásul a tengerészek és a halászok számára a delfinek jó előjelet jelentettek, és a tenger királyaiként a bölcsesség, a szépség, az intelligencia, az erő, a jótékonyság, az életöröm, a harmónia, a szabadság, az öröm, a hűség, a szerelem és a zene szinonimájaként tekintettek rájuk. A történészek szerint az olbiai delfinérmék kibocsátása viszonylag rövid életű volt – körülbelül 150 évig ( kicsit tovább használták őket ) tartott. Ezeket végül hagyományos ( kerek ) formájú  érmékkel helyettesítették. Egy delfinérme súlya 2,00 g és 4,23 gramm között van, ami az athéni drachmák súlyegységének felelt meg, és kb. 25-32 mm hosszúak. Néhány kis delfinek hátoldalán az APIXO felirat található. Azt, hogy ezek a betűjelek mit jelentenek, pontosan nem ismert. A jelentéssel kapcsolatban csak feltételezésekkel, verziókkal találkozhatunk. Több hipotézis létezik: vagy az olbiai polisz egy ismeretlen városának ( amely a kibocsátó pénzverdére utalhat ), vagy akár egy szkíta uralkodónak a neve ( Olbiában a görögök és a szkíták ( szarmaták ) együtt éltek, amely valójában a szkíták földjének számított ). De lehet a fordítás, és rövidítés jelentésével is “játszani”. Az APIXO felirat elképzelhető, hogy a “nyílhegy” görög szavainak első betűiből áll össze. ( APDIE ) és hal ( IXOYZ ).

A szkíták – régi magyar nevén: szittyák – nevet Magyarországon tágabb és szűkebb értelemben is használják. A történettudomány szűkebb értelmű, pontosabb meghatározása szerint a szkíta szövetség kötelékébe tartozó, szkíta nyelvet beszélő ókori kelet-európai és közép-ázsiai etnikai csoportok elnevezése, akik az i. e. 7. és 3. század között éltek a mai Ukrajna és Dél-Oroszország egyes részein.- wikipedia.org

Ezeknek az “érméknek” az értékét, jellemzően az határozza meg, hogy mennyire hasonlítanak egy delfinhez 🙂 Ha a kialakításon találunk “szemet”, vagy “uszonyokat” is, akkor az értékesebbnek számít. Ugyanis a legtöbb darab bár könnyen beazonosítható, “hiányos” állapotba maradt fenn ( vagy csak eleve így készültek ) Amennyiben az említett írás is látható, akkor az még érdekesebbé, és értékesebbé teszi őket. Íme példa egyszerűbb darabokra. Ebből a delfinpénz “lot”-ból  25 dollárét, vagyis 23 euróért lehet választani egy darabot.

( A kép forrása: dirtyoldcoins.com )

Íme pedig egy értékesebb darab. Azt hiszem szemmel is könnyen látható a különbség. Ezt a darabot 500 euróért árulták, és el is kelt ennyiért.

( A kép forrása: vcoins.com )

Az igazán értékes darabok esetében, pedig “farok uszony” is látható. Feltételezhetően ezek a kialakítások azért ritkák, mert az alkalmazott öntési módszer a franciaországi kelták szabványos módszere lehetett.  Ez esetben pedig a  delfinek egy farokkal “összekapcsolt” fa mintában voltak, és ezeket a farkokat sietve levágták, hogy befejezzék az öntési műveletet, és hozzáláthassanak a következő darabokhoz. Sok prémium példán egy nagy “folt” található a farok végén, amely valójában a szár vagy a söntésfa része. Úgy tűnik, hogy egyes darabokat pedig egyesével öntöttek, mivel a farok meglehetősen jól elkülönülő és jól formált, ami az öntés egy második módszerére utalhat. Egy dologban egészen biztos lehetsz, ha bekerül a gyűjteményedbe egy ilyen darab. Legyen az jobb, vagy rosszabb példány, csak neked lesz olyan. Ezekből az “érmékből” nincs két teljesen egyforma darab, csak hasonló. Ettől is lettek sok gyűjtő számára még vonzóbbak ezek a csodálatos történelmi emlékek.