A brit pénztörténet egyik legérdekesebb és leghosszabb életű címlete a farthing volt, amely értékét tekintve egy penny negyedét, vagyis a font sterling 1/960 részét jelentette. Neve az óangol fēorðing szóból származik, jelentése „negyedrész”, ami pontosan tükrözi funkcióját: a mindennapi aprópénz-forgalom legalacsonyabb szintjét képviselte. Bár a legtöbben a 18–20. századi réz- és bronzérmékkel azonosítják, története valójában a középkorig nyúlik vissza, és több mint hatszáz éven át kísérte a brit gazdaság fejlődését.
A farthing középkori eredete
A farthing kezdetben apró ezüstpénz volt a 13. században. A korai angol pénzrendszerben sokáig csak a penny létezett, ezért kisebb összegek fizetéséhez a pénzérméket egyszerűen félbe vagy negyedbe vágták. I. Edward 1279-es pénzreformja vetett véget ennek a gyakorlatnak: ekkor jelent meg hivatalos címletként a félpenny és a farthing. A középkori darabok előlapján a király arcképe szerepelt latin körirattal, hátlapjukat pedig keresztmotívum és pontdíszítés tagolta. A pénzverés azonban nem volt folyamatos: egyes uralkodók idején alig készültek ilyen érmék, majd a 16. század közepén a gyártás átmenetileg meg is szűnt.
Edward I ezüst farthing, Londoni verde, 10. osztály ( 1272–1307 ) I. Edward uralkodása alatt vert ezüst farthing a londoni pénzverdéből. Előlapján gyöngykörben előre néző, koronás királyportré látható, köriratban kereszt jelű kezdőveretjellel és a „+EDWARDVS REX” felirattal. Hátlapján hosszú szárú kereszt ( long cross pattée ) jelenik meg, a belső szögekben hármas pontdíszítéssel, köriratban a „CIVITAS LONDON” felirattal. Súlya 0,37 g. A latin rövidítés jelentése az előlapon: „Edward király”, a hátlapon pedig: „London városa”. Az érme sötét patinájú, helyenként kissé gyengébb veretű, de összességében határozott, nagyon szép állapotú példány. ( A kép forrása: sovr.co.uk )
Anyag- és formaváltozások a kora újkorban
A 17. század elején a farthing visszatért, immár rézből készítve. A pénzérme kinézete többször megváltozott: megjelent rajta a korona, a jogarok, majd a hárfa motívuma is. Jelentős fordulatot hozott 1672, amikor II. Károly uralkodása alatt először ábrázolták Britanniát brit pénzen — egy allegorikus nőalakot, amely később évszázadokra meghatározta az érme arculatát. A 17. század végén kísérlet történt ónból készült farthingek bevezetésére a cornwalli ónipar támogatása érdekében, ám ezek nem bizonyultak tartósnak, így a rézérmék hamar visszatértek. A réz farthing egészen a 19. század közepéig forgalomban maradt.
Nagy-Britannia 1 farthing, 1827. 1827-ben vert réz farthing, amely IV. György uralkodásának utolsó évében készült. Az érme előlapján a király balra néző portréja látható klasszicizáló stílusban, köriratban latin titulussal, amely az uralkodót Nagy-Britannia királyaként és a hit védelmezőjeként nevezi meg. A hátlapon a hagyományos Britannia-ábrázolás szerepel: a sisakos nőalak ülő helyzetben, kezében háromágú szigonnyal, pajzsára támaszkodva. A kompozíció a brit tengeri hatalmat és állami stabilitást szimbolizálja, és a 17. század végétől a brit réz aprópénzek egyik legjellegzetesebb motívuma volt. Az érme rézből készült, kis mérete ellenére fontos szerepet töltött be a mindennapi fizetésekben, hiszen értéke egy penny negyedének felelt meg. Az 1820-as évek farthingjei már egységesebb, iparosodó pénzverési technológiával készültek, ami pontosabb súlyt és részletgazdagabb kivitelezést eredményezett. ( A kép forrása: katzauction.com )
A modern farthing megszületése
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az ébresztőórák előtt voltak „kopogtatók”. Az 1970-es évekig felbérelhettél, úgynevezett kopogtatót, hogy megkopogtassa az ablakot, és reggel felébresszen. Hosszú botokat, csörgőket, puha kalapácsokat vagy borsólövőket használtak a "munka" elvégzéséhez. A szabály szerint addig nem hagyhatták el az ügyfél ablakát, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy fel nem ébredt. A fizetésük kevés volt, csak az eredeti munkájuk kiegészítésére volt elég. Általában időseb férfiak vagy nők végezték ezt a munkát, de volt rá példa, hogy járőröző rendőrök is így egészítették ki a keresetüket. |
A modern korszak 1860-ban kezdődött, amikor a brit aprópénzeket — köztük a farthinget — kisebb méretűre alakították és bronzból kezdték verni, mivel ez az ötvözet ellenállóbbnak bizonyult. A hátlapon továbbra is Britannia ült háromágú szigonnyal, háttérben világítótoronnyal és hajóval, ami a brit tengeri hatalmat jelképezte. Az érme előlapján mindig az aktuális uralkodó portréja jelent meg. Viktória királynő hosszú uralkodása alatt két különböző portrétípus is készült, később pedig VII. Edward, V. György és VI. György arcképe díszítette a pénzt. A latin feliratok hangsúlyozták az uralkodó isteni kegyelemből való hatalmát és a „hit védelmezője” címet.
A híres ökörszem és a farthing utolsó évtizedei
1937-ben jelentős arculati változás történt: a Britannia-ábrázolást egy apró madár, az ökörszem ( wren ) váltotta fel, amely Nagy-Britannia egyik legkisebb madara. A választás szimbolikus volt — a birodalom legkisebb értékű érméjén egy rendkívül kicsiny, mégis élénk madár jelent meg. Érdekesség, hogy VIII. Edward számára is készült egy mintaveretű farthing, ám abdikációja miatt soha nem került forgalomba. A madaras hátlap viszont megmaradt, és VI. György, majd II. Erzsébet uralkodása alatt is ezt használták egészen az utolsó, 1956-os veretig.
1 farthing – II. Erzsébet, első portré ( „BRITT:OMN” felirattal ). Ez a farthing II. Erzsébet uralkodásának korai időszakában, 1953-tól készült, és az uralkodó első, úgynevezett koronázási portréját viseli. Az előlapot Mary Gillick alkotta meg: a fiatal királynő babérkoszorús, jobbra néző mellképe látható, egyszerű, modern stílusban, amely tudatosan szakított a korábbi, erősen díszített királyportrékkal. A köriratban szereplő latin felirat — ELIZABETH II DEI GRA BRITT:OMN REGINA F D — jelentése: „II. Erzsébet, Isten kegyelméből minden brit királynője, a hit védelmezője”. A „BRITT:OMN” rövidítés a Britanniarum Omnium („az összes brit [ nép ]”) kifejezésre utal, amely a birodalmi hagyományok továbbélését tükrözi a pénzverésben. A hátlapon az 1937-ben bevezetett ökörszem ( wren ) madár ábrázolása szerepel, amely Nagy-Britannia egyik legkisebb madara. A motívum szimbolikusan jól illett a farthinghez, hiszen ez volt a brit pénzrendszer legkisebb értékű, még széles körben használt érméje. A bronzból készült érme a farthing-sorozat utolsó korszakát képviseli; az ilyen típusú darabokat 1956-ig verték, majd a címlet 1961-ben megszűnt törvényes fizetőeszköz lenni az Egyesült Királyságban. ( A kép forrása: numista.com )
A mindennapi élet pénze
A régi brit pénzrendszer bonyolultságát jól mutatja, hogy egy fontban 960 farthing volt. Az árakat gyakran tört értékekkel adták meg, például „két penny és egy farthing”, ami pszichológiai árképzésre is alkalmas volt — hasonlóan a modern 0,99-es árakhoz. A farthing vásárlóereje az idő múlásával fokozatosan csökkent. A 20. század közepére már alig lehetett vele bármit vásárolni, így használata egyre ritkábbá vált.
A farthing 1961. január 1-jén megszűnt törvényes fizetőeszköz lenni az Egyesült Királyságban, bár egyes tengerentúli területeken még évekkel később is érvényben maradt. Több mint hatszáz éves története során végigkísérte Anglia és később Nagy-Britannia gazdasági, politikai és társadalmi változásait — a középkori ezüstpénztől az ipari korszak bronzérméjéig. Bár értéke csekély volt, jelentősége annál nagyobb: a farthing a hétköznapi emberek pénze volt, amely a mindennapi kereskedelem, a kis vásárlások és a hétköznapi élet apró mozzanatainak emlékét őrzi. Ma már elsősorban numizmatikai érdekességként él tovább, de története jól mutatja, miként változik a pénz szerepe a gazdaság és a társadalom fejlődésével.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
