Az Azori-szigetek pénztörténete

Az Azori réál, más néven az Azori Moeda Insulana ( Szigeti Pénznem ) volt a portugál Azori-szigetek hivatalos fizetőeszköze, amelyet 1931-ig használtak. A réál az Ilhas Adjacentes ( Mellékszigetek ) pénzneme volt, amely az Azori-szigetekre és Madeirára vonatkozott. A szigetek számára külön kiadott érmékből és bankjegyekből állt, sajátos felárral. Az Azori-szigetekre szánt érméket 1901-ig, a bankjegyeket pedig 1895 és 1910 között bocsátották ki. Noha Portugáliában az escudo 1911-ben váltotta fel a réált ( 1000 réál = 1 escudo ), az azori bankjegyek 1932-ig forgalomban maradtak.

Az Azori-szigetek elhelyezkedése az Európai Unióhoz ( kék ) és Portugáliához ( zöld ) képest.

Rövid történelmi háttér

Az Azori-szigetek egy kilenc vulkanikus szigetből álló portugál autonóm régió az Atlanti-óceán közepén. A szigeteket valószínűleg 1427 és 1432 között fedezték fel portugál hajósok, Diogo de Silves vagy Gonçalo Velho Cabral vezetésével, majd az 1430-as évektől kezdve portugál telepesek érkeztek, akiket később flamandok, zsidók és mórok is követtek. Az Azori-szigetek neve egyes elméletek szerint az itt élő ölyvekre ( açor ) utal, bár valójában ezek a madarak nem találhatók meg a térségben. 1580-ban, Portugália és Spanyolország perszonáluniója során az Azori-szigetek Habsburg uralom alá kerültek, és a helyiek ellenállása ellenére csak 1583-ban sikerült II. Fülöp spanyol királynak végleg elfoglalnia őket. A spanyol uralom 1640-ig tartott, amikor Portugália visszanyerte függetlenségét. A 17. és 19. század között az Azori-szigetek fontos szerepet játszottak az Atlanti-óceáni kereskedelemben, mivel itt állomásoztak a portugál és spanyol hajók, amelyek Afrikából és Amerikából Európába szállították rakományaikat, miközben brit és francia kalózok is rendszeresen támadták a térséget. Az 1820-as portugál liberális forradalom után az Azori-szigetek a liberálisok és az abszolutisták közötti harcok helyszínévé váltak, ahol a liberális uralkodó, II. Péter egyik fő bázisa volt, ahonnan hadjáratokat indított az abszolutista V. Mihály ellen, és az 1830-as évekre a liberálisok győzelmet arattak.

Lisszaboniak és katonák gyűlnek össze az utcákon, hogy üdvözöljék az száműzetésből hazatérő szocialista vezetőt, Mário Soarest, három nappal az április 25-i puccs után, amely megdöntötte a diktatúrát. Lisszabon, Portugália. ( A kép forrása: Henri Bureau/Sygma/Corbis/VCG via Getty Images )

A 19. században az Azori-szigetek gazdasága főként mezőgazdaságra épült, különösen a búza-, bor- és narancsexport volt jelentős, de az ipari forradalom és az új kereskedelmi útvonalak miatt a gazdaság hanyatlásnak indult, ami tömeges kivándorláshoz vezetett, főként az Egyesült Államokba és Brazíliába. A 20. század elején az első és második világháború alatt az Azori-szigetek katonai bázisként szolgáltak, különösen az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság számára, majd a második világháború után az USA létrehozta a Lajes légitámaszpontot, amely a hidegháború idején is fontos szerepet játszott a NATO stratégiájában. 1974-ben a Szegfűs Forradalom után Portugália demokratizálódott, és megindult az Azori-szigetek autonómiájáról szóló vita, amelynek eredményeként 1976-ban a szigetek hivatalosan autonóm régióvá váltak, saját kormányzattal és parlamenttel, miközben továbbra is Portugália részei maradtak. Portugália 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, ami jelentős infrastrukturális fejlesztéseket és gazdasági támogatást hozott az Azori-szigetek számára, így a mezőgazdaság és a halászat mellett az idegenforgalom is egyre fontosabbá vált. 2002-ben Portugália bevezette az eurót, amely az Azori-szigeteken is hivatalos fizetőeszköz lett, és a 21. században a turizmus gyors növekedésnek indult, köszönhetően a szigetek lenyűgöző természeti szépségeinek, például a vulkánoknak, gejzíreknek, bálnaleső túráknak és festői tájaknak. Az Azori-szigetek történelme szorosan összefonódik Portugália tengeri hatalmával, valamint a globális kereskedelmi és katonai stratégiákkal, és napjainkban egy virágzó autonóm régió, amely egyensúlyt keres a hagyományos mezőgazdaság, a turizmus és a fenntartható fejlődés között.

São Jorge szigetének partja Calheta mellett, Azori-szigetek ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

Azori reál

Míg Madeira saját pénzneme a 19. század végére eltűnt, az azori réál egészen 1931-ig fennmaradt. Ekkor 25%-os árfolyamon számították át a portugál valutára. A felár miatt az azori pénznem alacsonyabb értéket képviselt, mint a portugál szárazföldi valuta. A 19. század végétől egyre nagyobb nyomás nehezedett a valuták egységesítésére, hogy megkönnyítsék a kereskedelmet és megszüntessék a készpénzmozgás akadályait, amelyek elszigetelték az Azori-szigeteket. A kezdeményezést a hivatalnokok és a nagyobb kereskedők támogatták, de a helyi lakosság ellenállt, mivel az adókat 25%-kal magasabb áron kellett megfizetniük, és tartottak a 19. század első felében bekövetkezett pénzügyi válságok ismétlődésétől, amelyek romba döntötték a helyi kereskedelmet és megtakarításaikat.

Azori-szigetek, 20 Reis, 1795 ( A kép forrása: vcoins.com )

Annak ellenére, hogy a lakosság nem fogadta szívesen az átállást, a valutakülönbség problémát jelentett a kereskedelmi kapcsolatokban, és az azori gazdaság számos ágazata érdeklődött a megoldás iránt. Ezek a gazdasági nyomások összhangban álltak a Nemzeti Diktatúra ideológiai irányvonalával, amely erősen központosító és nacionalista volt, és az Azori-szigetek külön valutáját elfogadhatatlannak tartotta. Ebben az összefüggésben 1931. június 2-án kiadták az 19869-es számú törvényerejű rendeletet, amely Salazar parancsára végrehajtotta a valutaegységesítést, annak ellenére, hogy sok adófizető aggályosnak találta a tervet. Kiegészítő intézkedésként 1932. május 2-án a 21/189-es törvényerejű rendelet értelmében kompenzációt biztosítottak az adófizetők és az érintett szigeti lakosok számára, különösen azoknak, akik szerződés vagy törvény alapján elfogadták az escudo bevezetését az Azori-szigeteken. Ezt az intézkedést tiltakozás nélkül hajtották végre. Az azori különvaluta kérdése 1975-ben merült fel újra, az autonómiáért és függetlenségért folytatott mozgalmak idején, amelyek az 1974. április 25-i szegfűs forradalom után bontakoztak ki. A kezdeményezés népszerű volt, de az Európai Unióhoz való csatlakozás, a regionális gazdaság növekedése és az euró bevezetése miatt elvesztette jelentőségét. Az azori bankjegyek általában hasonlítottak a portugál réálra, de 25%-kal alacsonyabb névértékkel rendelkeztek a kontinentális egységhez képest. Az érmék több címletben is léteztek, kizárólag az Azori-szigetek számára kibocsátva, és ma numizmatikai értékük jelentős.

Azori-szigetek, 10 Reis, 1865 ( A kép forrása: katzauction.com )

A 18. század végén rézből készült 5, 10 és 20 réálos, valamint ezüst 75, 150 és 300 réálos érméket bocsátottak ki. Az ezüstpénzverést 1798-ban beszüntették. 1829-ben, az Angrai Régensség idején Mária királynő szükségpénzeket veretett Terceira szigetén, 80 réál névértékben, ágyú- vagy harangfémből öntve. 1843-tól kisebb, rézből készült 5, 10 és 20 réálos érméket bocsátottak ki, de az utóbbit 1866-ban megszüntették, míg az 5 és 10 réálos érmék 1901-ig maradtak forgalomban. 1871-ben és 1887-ben különféle külföldi érméket bélyegeztek át az Azori-szigeteken való használatra, amelyek így 1871-ben 10, 20, 40, 120, 300, 600 és 1200 réál, 1887-ben pedig 15, 120, 300, 600 és 1200 réál címletekben kerültek forgalomba.

10 000 Réis – 10 Ezer Réis, 1905 ( A kép forrása: numista.com )

A Banco de Portugal 1876-ban adott ki először papírpénzt az Azori-szigeteken. 1895-ben az Agencias dos ( nos? ) Açôres bocsátott ki 5000, 10 000, 20 000 és 50 000 réálos bankjegyeket. Az 1905 és 1910 közötti időszakban a Banco de Portugal újabb bankjegyeket adott ki 2500, 5000, 10 000, 20 000 és 50 000 réálos címletekben, „Açôres” felülbélyegzéssel.

Felhasznált forrás: wikipedia.org, Azorean real

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )