Amikor a király több pénzt akart verni kevesebb nemesfém felhasználásával, a csalás azonban kiderült, mert az érmék „orráról” lekopott a réteg, és előbukkant a réz! ( A „Rézorrú” érmék rövid története )

VIII. Henrik Anglia egyik legismertebb, ugyanakkor legvitatottabb uralkodója volt – és ez nemcsak magánéletére, hanem pénzérméire is igaz. A király fényűző udvari életmódja, valamint a Franciaország és Skócia elleni háborúk fenntartása súlyos terhet rótt az angol kincstárra. Az ország pénzügyi helyzete annyira megromlott, hogy 1544-ben Henrik kénytelen volt bevezetni egy kétséges gazdasági intézkedést, amelyet „Nagy Pénzrontásnak” ( The Great Debasement ) neveztek el. A király célja egyszerű volt: több pénzt akart előállítani kevesebb nemesfém felhasználásával. A következmények azonban messzebbre hatottak, mint azt bárki gondolta volna – nemcsak Anglia pénzügyi hitelét, de a korona tekintélyét is romba döntötték.

VIII. Henrik 1542-ben ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

A rendelet értelmében az arany- és ezüstérmék nemesfémtartalmát fokozatosan csökkentették, helyüket pedig olcsóbb alapfémekkel – főként rézzel – helyettesítették. Ez rövid távon valóban megtakarítást eredményezett a kincstár számára, hiszen kevesebb ezüst kellett az érmékhez, de a pénz értéke hamar lelepleződött. 1544 májusában az új érmék forgalomba kerültek, de már júliusra a külföldi kereskedők észrevették, hogy az ezüst groatok ( négypennys érmék ) kevesebbet érnek a névértéküknél. A tiszta, nem rontott pénzeket az emberek elkezdték felhalmozni, így azok kikerültek a forgalomból, ami tovább súlyosbította a gazdasági zűrzavart. A brit kereskedők elveszítették hitelességüket, a korona pedig megbízhatatlanná vált a külföld szemében. A király „tesztonjain” ( nagy ezüstpénzein ) az ezüst bevonat különösen Henrik kiemelkedő orrán kopott le először, s a réz színe átütött a felszínen – innen származik a gúnyos „Rézorrú Henrik” ( Old Coppernose ) becenév. A „Rézorrú” érmék ma is megtalálhatók a Brit Királyi Pénzverde archívumában, és szimbolikusan emlékeztetnek arra, hogyan válhat egy birodalom gazdasági machinációja önmaga paródiájává.

VIII. Henrik ezüst „testoon”-ja ( 33 mm, 7,81 g), 1544–1547 között verték a londoni pénzverdében, a király harmadik pénzkibocsátási időszakában. Az érmén a koronás, szembenéző királyportré látható („Jacob 2” típus), hátlapján koronás rózsa, két oldalán a koronás H és R betűkkel. Kisebb felületi lerakódásokkal, de jól verve és enyhe ezüstfénnyel – ritka és kimagaslóan szép példány ebből a jellegzetes típusból. Származás: Clonterbrook Trust ( 1974 ), R.C. Lockett ( 1960 ), A.H. Coles és F.G. Hilton Price gyűjteményei. ( A kép forrása: arsclassicacoins.com )

A „Nagy Pénzrontás” után Anglia pénzrendszere mély válságba került. Amikor I. Erzsébet 1558-ban trónra lépett, az angol pénz annyira hiteltelenné vált, hogy az uralkodó első intézkedései között szerepelt a pénzreform. 1560-ban megkezdődött a silány minőségű érmék bevonása a forgalomból. Ezeket beolvasztották, és új, pontos nemesfémtartalmú pénzeket vertek helyettük. A következő évben, 1561-ben megindultak a kísérletek a gépi pénzverés bevezetésére is – ez hatékonyabb és egységesebb érméket eredményezett, sőt a korona mintegy 50 000 fontnyi haszonra tett szert az átszervezés során. Az új pénzrendszer visszaállította a korona hitelét, a kereskedelem újra fellendült, és Anglia gazdasága fokozatosan megerősödött. Ugyanakkor a Nagy Pénzrontás maradandó sebet hagyott az angol gazdasági kultúrában: a kereskedők még évtizedekig magukkal hordtak mérlegeket és súlyokat, hogy minden pénzérmét külön ellenőrizhessenek. A történet tanulsága, hogy a rövid távú haszonért hozott gazdasági döntések gyakran hosszú távú bizalomvesztést eredményeznek – még egy királyi aranykorban is.

Felhasznált forrás: historyhit.com, ‘Old Coppernose’: Henry VIII and the Great Debasement