Egy új régészeti kutatás átírja a középkori táplálkozásról és a kereszténység európai étkezési szokásokra gyakorolt hatásáról alkotott eddigi elképzeléseinket. Ellentétben azzal a régóta fennálló nézettel, hogy a kereszténység elterjedésével Európa-szerte felhagytak a lóhús fogyasztásával ( hipofágia ), egy friss, a középkori Magyarországon talált lótetemek elemzésén alapuló tanulmány kimutatta: a magyarok a kereszténység felvétele után még évszázadokig fogyasztották a lóhúst.
Kárpát-medencei magyar honfoglalás ( A kép forrása: © Magyar Oktatási Hivatal )
A kutatás, amely az Antiquity folyóiratban jelent meg, László Bartosiewicz ( Stockholmi Egyetem ) és Gál Erika ( HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont ) vezetésével zajlott. A kutatók több mint 500 lótetem maradványait vizsgálták meg 198 középkori magyar település szemétgödreiben, hogy felmérjék, milyen arányban fordultak elő a lócsontok az étkezési hulladékok között, így következtetve a lóhús fogyasztásának gyakoriságára. Az eredmények megkérdőjelezik azt az általános nézetet, miszerint a lóhús fogyasztásának visszaszorulása elsősorban vallási előírásokra vezethető vissza. A kutatók szerint a lóhús elutasítását a középkori kereszténység elterjedésével szokták összefüggésbe hozni, azonban mivel a lóhús fogyasztását nem tiltották egyértelműen, Európában jelentős területi eltérések figyelhetők meg e tekintetben. Bár néhány keresztény szöveg a lóevést tisztátalannak vagy éppenséggel „sátáninak” minősítette – barbár, nem keresztény népekkel társítva azt –, nem létezett olyan egyértelmű tilalom, mint például a zsidó vagy az iszlám vallás előírásai esetében. A hipofágiához való viszony tehát térben és időben is változott. Magyarországon a régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a lóhús még jóval az I. ( Szent ) István-féle államalapítás és keresztény térítés után is a mindennapi étrend része maradt.
Az ír királyi ceremónia tizenharmadik század eleji ábrázolása a Topographia Hibernicából, Giraldus Cambrensistől ( British Library Royal MS 13 B. VIII f. 28v; a Creative Commons CC0 1.0 licence alatt reprodukálva ).
A vidéki közösségek őrizték meg leginkább a lóhús fogyasztásának hagyományát
A kutatás különösen a vidéki társadalomban mutatta ki a lóhús továbbélő fogyasztását: egyes településeken a szemétgödrökből előkerült állatcsontok közel harmadát lócsontok tették ki. Ilyen magas arány arra utal, hogy a lóhús még a 13. században is rendszeres tápláléknak számított. A tanulmány készítői szerint a valódi fordulópontot nem vallási okok, hanem a tatárjárás ( 1241–1242 ) okozta súlyos társadalmi-gazdasági katasztrófa jelentette. A mongol invázió következtében Magyarország lakosságának 40–50%-a elpusztult, és gyakorlatilag megsemmisült a korábbi agrár- és pásztorgazdaság. A korábban bőséges lóállomány megfogyatkozott, a túlélő lovakat inkább hadászati célokra vagy szállításra használták, nem pedig élelemként.
„A lovak értékes hadizsákmánynak számítottak, és a megmaradt állomány feltehetőleg más célokra vált keresetté, mint az étkezés” – írták a szerzők.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A görények, a kutyák és a majmok voltak a legnépszerűbb házi kedvencek a Római Birodalomban. Az ókori rómaiak macskák helyett görényeket használtak egerek és patkányok vadászatára. Kutyákat használtak őrként, majmokat pedig szórakozásként. |
Tizennegyedik század előtti, Árpád-kori leletegyüttesek a mai Magyarország határain belül. Szintén látható Bajča ( Szlovákia ) és Nagyvárad ( Románia ) ( A kép forrása: a szerzők ábrája )
A tatárjárás után megváltoztak az étkezési szokások
A tatárjárást követően IV. Béla király nyugati telepeseket hívott be az elnéptelenedett területekre. Az újonnan érkezők étkezési szokásai különböztek a helyiekétől: a nomád-pásztori életmódot folytató, lóhúsra is támaszkodó őslakossággal szemben az új telepesek városiasabb szemléletűek voltak, és inkább sertést tenyésztettek, amely jobban illeszkedett az állandó földműveléshez. Ezek a demográfiai és gazdasági változások jelentősen átalakították az étkezési hagyományokat is.
A lóhúsfogyasztás Európa más részein is hosszabb ideig fennmaradt
Más európai példák is mutatják a helyzet összetettségét: például Izlandon a 12. századig elterjedt maradt a lóevés az alsóbb néprétegek körében, míg Norvégiában Olaf Tryggvason királyt a pogányok „lóevőként” gúnyolták – jól mutatva, hogy az étkezés miként vált a vallási és társadalmi identitás eszközévé. A kutatók szerint Magyarországon nem üldözték vallási alapon a lóhús fogyasztását, sokkal inkább a háborúk, a migráció és a mezőgazdasági szerkezetváltás alakította át a táplálkozási szokásokat.
Lóféle jobb combcsontjának szilánkja a török kori dombóvári Gólyavár erődjéből. Figyeljük meg a vágásnyomot a harmadlagos tompor alatt ( A kép forrása: Gál Erika, Bartosiewicz & Gál, Antiquity ( 2025 ) )
„A lóevés barbársággal való azonosítása már az ókor óta létezik” – írták a kutatók. „Ezek az ‘elidegenítő’ toposzok leginkább olyan forrásokban jelennek meg, amelyek sokszor évszázadokkal később íródtak, és inkább a múlt negatív általánosítását tükrözik, mintsem a történeti valóságot.”
A tanulmány végkövetkeztetése szerint az étkezési szokások – különösen a lóhús fogyasztása – sokkal inkább a környezeti, politikai és kulturális sajátosságokon alapultak, semmint egyértelmű vallási előírásokon.
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?