A skóciai keleti partvidéket sújtó téli viharok idén nemcsak pusztítást hoztak, hanem egy rendkívüli régészeti felfedezéshez is vezettek. A Montrose közelében fekvő Lunan-öböl homokdűnéi alól a szél és a hullámzás lecsupaszította a felszínt, és előbukkant egy ősi agyagréteg. Január végén két helyi lakos, Jenny Snedden és Ivor Campbell kutyasétáltatás közben különös, élesen kirajzolódó benyomódásokat vett észre a frissen feltárult agyagon. Emberi és állati lábnyomok voltak – olyan élesen megőrződve, mintha csak tegnap keletkeztek volna, pedig közel 2 000 évesek.
A felfedezés pillanatai
Campbell január 26-án értesítette a körzeti régészt, Bruce Mannt, aki másnapra már megszervezte a helyszínre induló szakértői csapatot az Aberdeeni Egyetemről. A kutatók tudták, hogy gyorsan kell cselekedniük: a tenger már aznap elkezdte kikezdeni a felszínt, a szél pedig 90 km/h-s lökésekkel hordta vissza a homokot az agyagra. Kate Britton professzor vezetésével a csapat azonnal munkához látott. Letisztították a lábnyomok környezetét, feltérképezték a pontos helyzetüket, majd nagy felbontású fotókkal és drónfelvételekkel 3D modelleket készítettek róluk. A nyugodtabb időszakokban a drón milliméteres pontossággal rögzítette a felszínt. Emellett gipszlenyomatokat is vettek a legjelentősebb nyomokról. A természet azonban könyörtelen volt: 48 órán belül az egész feltárt agyagréteg eltűnt, a tenger visszafoglalta a területet. A kutatók munkája szó szerint az utolsó pillanatban történt.
A 2 000 évvel ezelőtt az agyagba nyomódott lábnyom körvonalai. ( A kép forrása: University of Aberdeen )
Mit árulnak el a lábnyomok?
A laboratóriumi vizsgálatok során a lábnyomok alatti üledékből származó növénymaradványokat is elemezték. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a nyomok i. sz. 1. század környékén, a késő vaskorban keletkeztek – abban az időszakban, amikor a rómaiak terjeszkedtek Britanniában, és amikor Kelet-Skóciában még nem jelentek meg a későbbi piktek.
A lenyomatok között azonosítottak:
- vörösszarvas és őz lábnyomokat,
- más vadon élő állatok nyomait,
- valamint több mezítlábas emberi lábnyomot.
A méretük és távolságuk alapján felnőttek és valószínűleg fiatalabb személyek is áthaladtak a területen. A mai Lunan-öböl széles, homokos partszakasz, ám 2 000 éve valószínűleg mocsaras torkolatvidék volt, ahol sótűrő növények nőttek, és ahol a szarvasok legeltek. Az emberek vadászni, halászni vagy ehető parti növényeket – például sziksófűféléket – gyűjthettek itt.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Észak- és Dél-Korea hivatalosan még mindig hadban áll egymással, mivel az 1953-ban lezárult háborút csak fegyverszünet követte. Észak-Korea 1955-ben az önellátást és függetlenséget hirdető dzsucse ideológiát vezette be, de továbbra is Kína és a Szovjetunió gazdasági támogatására szorult. Az ország vezetője, Kim Ir Szen az 1960-as évektől kezdve "nagy vezérként" volt ismert, születésnapja április 15-én az ország legfontosabb ünnepévé vált, és 1970-től kötelezővé tették a róla készült jelvények viselését hivatalos eseményeken. Az ország mesterséges elszigeteltsége miatt 1965 óta nem tesznek közzé részletes gazdasági adatokat. Az 1960-as évek közepétől folytatott nagyszabású hadiipari fejlesztések miatt Észak-Korea gazdasága lelassult, és a 70-es évek végére fizetésképtelenné vált. Az észak-koreai hadsereg 1968-ban sikertelen merényletet kísérelt meg a dél-koreai elnök ellen, amelyben számos élet veszett oda. Kim Ir Szen tiszteletére országszerte több száz szobrot állítottak, és Phenjanban 1982-ben felépítették a diadalívet, amely az ő életének napjait szimbolizálja. Az 1990-es évek végén diplomáciai bonyodalmat okozott, hogy a KNDK nagykövetei a halott Kim Ir Szen aláírásával ellátott megbízóleveleket akartak átadni. Az országban 1997 óta a naptárt Kim Ir Szen születésnapjától számítják, és Kim Dzsongil főtitkárrá választásakor a párt gépkocsijainak rendszámai az ő születésnapjára utalnak. |
A Lunan-öbölben dolgozó kutatócsoport ( A kép forrása: University of Aberdeen )
Miért különleges ez a lelőhely?
Az ilyen lábnyomos agyagfelszínek rendkívül ritkák. Hasonló lelőhelyeket eddig főként Angliában dokumentáltak, például:
- a Severn-torkolatnál,
- Formby partjainál ( Merseyside ),
- és Happisburgh környékén ( Norfolk ).
Skóciában azonban eddig még soha nem találtak ehhez fogható helyszínt. A felfedezés közvetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a késő vaskorban emberek és állatok aktívan használták az Angus-partvidéket, és arra is rávilágít, milyen gyorsan változnak a tengerparti tájak.
A Lunan-öböl lelőhelyének légifelvétele ( A kép forrása: University of Aberdeen )
A jövő kutatásai és a partvidék sorsa
Bruce Mann külön kiemelte a két helyi lakos gyors reagálását: ha nem jelzik időben a felfedezést, a lábnyomok nyomtalanul eltűntek volna. A vihar, amely feltárta az agyagot, ugyanazzal a lendülettel el is pusztította. A drónfelvételek azonban nemcsak dokumentációként szolgálnak. A kutatók ezeket alapadatként fogják használni a Montrose-medence partvonalának további erózióját vizsgáló programban. A tengerszint-emelkedés és az egyre erősebb téli viharok folyamatosan alakítják a partvidéket. A környéken több, homok alatt rejtőző agyagréteg is található – ha a jövőben újra felszínre kerülnek, további ősi lábnyomok és nyomok kerülhetnek elő.
A Lunan-öbölben előkerült 2 000 éves lábnyomok ritka és lenyűgöző bepillantást engednek Skócia ősi múltjába. A felfedezés egyszerre mutatja meg a régészet törékenységét – hiszen a nyomok két nap alatt eltűntek –, és azt, milyen sokat elárulhat egyetlen vihar által feltárt felszín az emberi és állati jelenlétről. A kutatók remélik, hogy a jövőben újabb hasonló leletek kerülnek elő, mielőtt a tenger végleg elsodorja őket.
Hirdetés
