Szereted a mandulát? Még akkor is ha keserű? Mutatok egy rövid történetet, ami a “keserű manduláról” szól. Létezett ugyanis egy olyan mandula fajta, vagy legalábbis egy olyan terület, ahol a megszokottnál is keserűbb mandula termett. Ez a terület, a Larr Királyság, és Ormuz környéke volt. Innen származott a kor legkeserűbb mandulája, ami annyira keserű volt, hogy nem lehetett megenni. Éppen ezért, más funkciót szántak neki, legalábbis a híres Jean-Baptiste Tavernier ( 1605-89 ), francia kereskedő ( gyémántkereskedő ), utazó erről írt a feljegyzéseiben.
Jean Baptiste Tavernier utazásai ( 1682? MDCLXXXII )( A kép forrása: i-diamants )
J. B. Tavernier az 17. században utazott Indián keresztül, és az utazásairól szóló beszámolójában írta le a következőket: “Aprópénzként nem kagylókat használnak [a Gujerat tartományban], hanem kis mandulákat, amelyeket valahonnan Ormuz környékéről hoznak és Larr Királyságának sivatagaiban nőnek. Ha ezek héjat összetörik is, lehetetlen megenni a mandulát, mert ez olyan keserű coloquintida [colocynth]; nincs félelem, hogy a gyerekek megegyék ezt az “aprópénzt”. Néhány évben a fák nem hoznak termést, és akkor ez a fajta pénz ára nagyon megnő az országban, és a bankárok tudják, hogyan ez az érdeküket szolgálja. Ezeket a mandulákat Baden-nek hívják. Néha 35, néha 40 pecha-ért adják.“
Sajnos amúgy kb. ennyi is amit a témáról találtam. Még talán annyit, hogy egy pénztörténeti cikkben megemlítik, hogy más 9. századi szerzők is beszámoltak arról, hogy keserű mandulát, ami fogyasztásra alkalmatlan, pénzként forgattak Szudánban. Amennyiben van valós alapja a fenti történetnek, a keserű mandulát egyértelműen premonetáris valutaként kezelhetjük. Az a tény, hogy a mandulák keserűek voltak, és egyáltalán nem kívánatosak élelmiszerként, okozhatta azt, hogy más funkciót keressenek neki. Illetve az esetleges szűkössége is, amennyiben ezt a “fajta” mandulát, egyértelműen meg lehetett különböztetni más hasonló terménytől. Különböző társadalmak gyakran olyan árucikkeket kezdtek pénzként használni, amelyeknek élelmiszer értéke is volt, ( táplálkozási vagy stimuláns/depresszív ), vagy akár vallási jelentőséggel bírt, és társadalmi státuszt adott ( például só, borsszem, kagylók…stb ). Azonban nem említik, hogy ezek a mandulák rendelkeztek volna bármelyik jellemzővel ezek közül. Azonban a mandulák viszonylag tartósak ( erős hájuk miatt ), ami lehetővé tehette, hogy értéktárolóként hasznosak legyenek. A mandula pénz használata kis címletű “érmeként” volt korlátozva, nem váltak komolyabb gazdasági, és társadalmi “eszközzé”, mint más árucikkek, amely képesek voltak kisebb, vagy rövidebb ideig, valós “pénz” funkciót betölteni. Sajnos képet sem tudok mutatni erről a manduláról, amiről biztosan állíthatjuk, hogy a cikkben említett mandula. Mandulát meg már láttál, éppen ezért “csak” mandulát nem mutatok be 🙂
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
Kapcsolódó tartalom
Hirdetés
