Hirdetés


A II. világháború egyik legvéresebb csatáját krokodilok ellen vívták! ( A világtörténelem legnagyobb krokodiltámadása )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 3 perc

A második világháború során, a harcok elértek mindenhová. Az északi hidegebb, a forró sivatagi, és a párás dzsungelekkel borított területekre is. Az alábbi “szörnyű” történet a Ramree-sziget ( Burma ( a jelenlegi Mianmar ) nyugati partjainál található ) félsziget szerű mocsaras, mangrove-val borított részén kezdődött, és végződött is. A történet maga, a mai napig vita tárgya, a róla fennmaradt információk kizárólag elmondásokon, nem hivatalos feljegyzéseken alapulnak. 

Bordás krokodil ( A kép forrása: pixnio.com )


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Bábel tornya valóban létezett, de senki sem tudja, miért. A tudósok úgy vélik, hogy Bábel tornya nem csak egy mítosz. Legendáját összekötik az ókori Mezopotámiában lévő magas torony tempomok, az úgynevezett zikkuratok építésének hagyományával. Hogy ezeket az építményeket milyen célból hozták létre, azt máig nem tudni. A legmagasabb zikkurat Babilonban volt. Etemenankinak hívták, ami azt jelenti: "a ház, ahol az ég találkozik a földdel". A legenda szerint magassága elérte a 91 métert, de a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerkezet nem lehetett magasabb 66 méternél.

1945 januárjában a 71., 4. és 36. indiai gyalogdandárból, valamint királyi tengerészgyalogosokból álló közös haderő szállt partra Ramree különböző pontjain, mivel egy légi támaszpontot terveztek kialakítani a szigeten, hogy onnan könnyebben tudjanak támadásokat indítani a szárazföld felé. A terv végrehajtását azonban a szigetet védő japán katonák mindenáron meg akarta akadályozni. A brit támadás 1945. január 14-én kezdődött, azonban a japánok kitartó védelmükkel mintegy hat hétig tartották a szigetet. Patthelyzetet alakult ki, amelyet végül egy jól sikerült manőver oldott fel, amivel sikerült egy 1000 fős japánt zászlóaljat  elvágni a főseregtől. A britek leálltak a támadásokkal, és megadásra szólították fel a japánokat. Ugyebár a történelemből tudjuk, hogy erre nagyon kevés példa volt (  a japán magatartási kódex tiltotta a fogságba esést ), ez történt ez esetben is. A japánok “természetesen” nem adták meg magukat, de nem is indítottak ellentámadást, vagy “öngyilkos” banzájrohamot sem. Inkább visszavonulás mellett döntöttek. Lehet, hogy a karmájuk ekkor fordult ellenük, hisz a visszavonulásukat, a japán háborús mentalitásokat figyelembe véve, akár menekülésnek is lehetne tekinteni (  a japán magatartási kódex ezt is tiltja ). Egy biztos, patakokon, folyókon ( arra felé volt bőven ) mocsáron, sűrű dzsungelen való áthatolás, elviselve a szúnyogok, piócák, mérges kígyók, pókok és más kártevők támadásait, megeshet, hogy szintén öngyilkosságnak is tekinthető.

Ahogy azt sejteni lehetett, sorra hullani is kezdtek a japánok. Ráadásul január 26.-ra sikerült teljesen bekeríteni őket, szóval elviekben úgysem tudtak volna elmenekülni. A britek több esetben felkínálták nekik a megadás lehetőségét, de a japánok ezzel továbbra sem éltek. Pár hétig “csend” lett, egyesek szerint, túl nagy csend… Még nem említettünk szót, a mocsár egy másik lakójáról, lakóiról, akik végül szintén a japánok útjába kerültek. Ők pedig a bordás krokodilok voltak. A bordás krokodil jelenleg a világ legnagyobb és legveszélyesebb élő hüllője. Átlagos hossza 2,5 és 5 méter között mozog, de a legnagyobb példányok akár a 6 méterre is nőhetnek, tömegük akár 1 tonnás is lehet. Mivel kiváló úszó, kimerészkedik a tengerekre is vadászni ( tengeri krokodilnak is hívják ), majd visszaúszik a legkedveltebb élőhelyére, ami nem más mint a folyótorkolatok vidéke és a partvidéki mangrovemocsarak. A bordás krokodil ragadozó, egyáltalán nem nevezhető vegánnak 🙂 Erről a fajról határozottan elmondható az is, hogy gondolkodás nélkül rátámad az emberre, főleg akkor ha bemerészkednek a territóriumába. Nos, akkor pontosan ez is történt, a japánok belesétáltak egy hatalmas krokodilok lakta területbe, és a pár hetes “csend” után, elkezdődött a mészárlás… A britek később arról meséltek, hogy lövéseket, és a japánok rémült sikolyait hallották, azonban a lövések nem feléjük irányultak, és nem is értették először mi történik. Olyan volt, mintha a japánok helyettük, valaki mással harcolnának. De egyikük, a természettudós és a Kanadai Királyi Haditengerészet hadnagya, aki részt vett a csatában, Bruce Stanley Wright volt az, aki biztosra vette, hogy éppen krokodilok mészárolják a rémült japánok jó részét. A „Profile of Wild Life Near and Far” című könyvében az alábbiakat jegyezte fel: „Az az este [1945. február 19-e] volt a legszörnyűbb, amit a motorcsónakosok bármely tagja valaha is tapasztalt. A krokodilok, felzavarva a harcok hangjától és a vér illatától, a mangrove növényekhez gyűltek és szemüket a víz felett tartva keresték következő prédájukat. Ahogy megjött az apály, a krokodilok rámozdultak a sárba ragadt halott, sebesült és még ép emberekre… A géppuskák szaggatott lövései a sötét mocsárban, megszakítva a hatalmas hüllők állkapcsaiban vergődő emberek sikolyai által és a krokodilok elmosódott, vészjósló hangja a pokol kakofóniájává állt össze… Hajnalban a keselyűk takarították el mindazt, amit a krokodilok meghagytak. A Ramree-mocsarakba behatolt körülbelül ezer japán katonából mindössze húszat találtak élve.”

Hányan élték túl? Hányan haltak meg? Valóban megtörtént?

Az áldozatok pontos száma az egyik legvitatottabb része a történetnek. Az 1000-ből közel mindenki ( 20 feltételezett túlélő ) túlságosan eltúlzott, legalábbis sok történész gondolja így. Egy másik “fennmaradt” szám, 480-500 túlélőt határoz meg. Igazából mindkét szám félelmetes. A mészárlás valóban horrorba illő lehetett, nem véletlenül került be az eset a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a világtörténelem legnagyobb krokodiltámadása. A másik vita azzal kapcsolatban van, hogy ez egyáltalán megtörtént-e? Igen nagy valószínűséggel meg, mivel nem csak a fentebb említett Wright jegyezte fel, hanem japán túlélők is  meséltek krokodiltámadásokról. Így azt biztosan állíthatjuk, hogy krokodiltámadások is tizedelték a japánokat, de az is bizonyos, hogy maga a “dzsungel” is sok katonával végzett. Illetve az is bizonyos, hogy a tengeri krokodilok legnagyobb koncentrációja a világon, a Ramree mocsaraiban és mangrove-állományában található. További érdekesség, hogy erről az esetről mind a brit, és mind a japán hadvezetés hallgatott, mintha meg sem történt volna. Bár lehet azért, mert meg sem történt….

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések