Orosz fogoly a vasajtó mögött! ( 8 évig maradt életben, egyedül a sötétben )

Az első világháború egyik legnagyobb magyar csatájának a színhelye évekkel a háború után egy hátborzongató titkot rejtett magában. Az akkoriban súlyosan megsérült erődöt, mely a XIII. számú San Rideau erőd ( A Przemyśl-védelmi komplexum külső erődgyűrűjéhez tartozó erőd ) volt, 1923-ban bontásra ítélte a lengyel kormány. Azonban a bontás közben a munkások egy rémisztő felfedezésre bukkantak.

Egy vasajtó mögött, mely valószínűleg rég elfeledett zugokat rejtegetett, egy csontsovány, őszhajú embert találtak. A zajra azonnal összekuporodott, mintha valami rettegés tört volna rá. A férfit megpróbálták megnyugtatni, majd kivitték a szobából. Közben a közeli helyiségben találtak egy holttestet is… A történetet először a “Naokoło Świat” havi folyóirat 5. számában ( 1926 ) írták le Wanda Kohutnicka cikkében. “XIII. erőd” ( a cikk neve hibás volt, mert a benne leírt események a XIII. erődöt érintik ). A cikk leír egy interjút, amelyet 1923-ban készítettek az események egyik szemtanújával.

Felrobbant páncélozott tarack tornyok a XIII “San Rideau” erőd tetején.

Az erőd lebontásán dolgozó munkások egy csoportja egy vasajtós fülkéhez érkezett, amely nem szerepelt a terveken. A rendőrök átvizsgálták a vasajtó mögötti helyiséget, ahol a férfit találták, és kiderült, hogy ez az erőd élelemraktára volt. Majd találtak egy ládába elrejtett naplót, melyből kiderült, hogy a férfinak társa is volt, és mindketten orosz hadifoglyok voltak. A napló egy fiatal nő fényképét is tartalmazta, cirill betűkkel írt jókívánságokkal, és egy dátummal,  Isten oltalmazz  és téged szerelmemet (…) mindenhol veled, mindig a tiéd – 1914. július 25. A naplóból kiderült, hogy a két orosz fogoly épp az élelemraktár kiürítésén dolgozott, amikor 1915-ben az erőd idő előtt felrobbant, maga alá temetve a két foglyot is. A férfi, akit életben találtak, valószínűleg azóta élt ott ( 8 éve ), reménykedve a túlélésben, s az évek során összeomlott világának egyetlen biztos pontjának tekintve az elhunyt társa emlékét és a fiatal nő képét a naplóban. Ez a megdöbbentő felfedezés egy új fejezetet nyitott az erőd történetében, egy olyan rejtett részletet avatva be a háború és az utána következő évek borzalmairól, melyet senki sem sejtett volna. Az életben maradt katona társa, Novikov százados, aznap amikor az erőd idő előtt összeomlott, és mindkettejüket maga alá temette, hősiesen küzdött az életben maradásért. Azonban néhány évvel később tragikus véget ért, öngyilkosságot követett el egy vasdarab segítségével ( elvágta a saját torkát ). – derült ki a naplóból. Ez a sorsfordító esemény csak tovább növelte az erőd rejtélyeit és hátborzongató történetét, maga után hagyva egy felettébb megrázó emléket a háború és az azt követő évek borzalmairól. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a helyiségbe csak egy vasajtón keresztül lehetett bejutni, mely az erőd 1915-ös felrobbantásakor beomlott. Ebben az időszakban két orosz fogoly tartózkodott bent, akikről valószínűleg megfeledkeztek, amikor az erőd megadására készültek. A kedvező körülményeknek köszönhetően – élelmiszer-, alkohol- és vízkészlet volt a szobában – az egyik fogoly számára sikerült nyolc évig életben maradnia. További részletek a naplóból:

“Megpróbálunk minden lehetséges eszközzel kijutni, de sajnos a gyerekes csákányaink nem bírnak az erős betonfalakkal és a vasajtóval. Reménykedünk, hogy még emlékeznek ránk, hogy itt voltunk és hamarsoan értünk jönnek.”

 

“Novikov százados megitta az összes rumot, már csak vizünk maradt. Arról álmodtam előző este, hogy otthon vagyok a szülőfalumban, anyámmal és a testvéreimmel. Meleg napsütéses időben, friss virágok illatával a levegőben, Anyám azt mondta, hogy nem felejtett el engem és még mindig szeret.”

Hirdetés

 

“Novikov nem bírta tovább és előző este egy fémlemezzel elvágta a torkát, én nem tudtam nézni haláltusáját, ezért bezártam a mellettünk levő szobába.”

 

“Csend és sötétség, nincs remény tovább, már nem számolom a napokat, biztos elfelejtettek minket, hamarosan kialszik az utolsó gyertyám is és a teljes sötétség fog rám borulni. Egyedül maradtam.”

Ennél a mondatnál ér véget a napló. A helyszínre érkező rendőrök és nyomozók megpróbálták kihallgatni a férfit, akit a szabadba kivittek, de csak azt ismételgette, hogy “Szörnyű, nagyon szörnyű.” Ez a kijelentés oroszul hangzott el, így feltételezték, hogy valószínűleg orosz nemzetiségű, és a megtalált napló is az övé lehet. A férfi állapota rendkívül rossz volt, alig tudott állni, reszketett, és furcsa hangon énekelt. A helyi kórházba szállították, de sajnos még aznap éjszaka életét vesztette. Az esetet néhány későbbi újság cikke említette, ám a részletek elvesztek az idő múlásával. Éppen ezért kérdéses, hogy mennyire lehet valóságos a történet. Van, aki szerint csupán egy átverés, míg mások hisznek annak valódiságában. Az igazság sosem derül ki teljesen, így mindenki maga dönthet arról, hogy elfogadja-e igaznak, vagy sem, ezt a történetet.  Az élve talált orosz fogoly története csak 1961 után került újra terítékre számos könyvben és kiadványban. Annak ellenére, hogy sok szemtanú és közvetett tanú beszámolójával rendelkezünk, a történelem még mindig sok ismeretlen titkot őriz, és gyakran csak helyi legendának tekintik. Például a fogoly temetkezési helyéről sem maradt fenn információ. Mindeközben 1968-ban a Przemyśl-erődrendszer erődjeit jogilag védett építészeti emlékekké nyilvánították.

Egy 1971-ben megjelent cikkben, mely a Życie Przemyskie-ben látott napvilágot, PA Kruk szerző eloszlatja a legenda fikciójával kapcsolatos kétségeket. Utal egy levélre, melyet állítólag Władysław Kohutnicki kapott, aki a Żurawicában állomásozó 2. páncéloszászlóalj egykori parancsnoka volt. Ebben a levélben el kellett volna magyaráznia, hogy ő volt a “Naokoło Świat” havi magazin cikkének szerzője, és a jelentés valójában fiktív volt. A “Wanda Kohutnicka” álnév használatát azzal indokolta, hogy elkerülje az ütközést a katonai szabályozással, amely megtiltotta a katonáknak, hogy feletteseik beleegyezése nélkül jelentsenek a sajtónak. Érdekességként említendő még, hogy 1984-ben “Fort 13” címmel lengyel filmet is készítettek az esetről. Az biztos, hogy a popkultúra (  tömegkultúra ) nem akarja elfogadni, hogy a történet kitalált, hisz sok esetben mindig is “érdekesebb” egy fikció, mint a valóság.