Miért szeretnek a kutyák ételt, játékokat és más tárgyakat elásni?

Mielőtt a kutyák háziasított állatokká váltak volna, és gazdáik jóvoltából tálba szórt száraztápot kaptak volna, saját maguknak kellett gondoskodniuk az élelmükről. Ha sikerült zsákmányt ejteniük, fontos volt megakadályozni, hogy más kutyák elorozzák tőlük. Az étel elásása segített elrejteni a szagot, így más kutyák nehezebben találták meg a rejtekhelyet – ez volt a túlélés egyik praktikája.

Ez a viselkedés máig megmaradt a házi kutyákban is, még akkor is, ha tudják, hogy rendszeresen kapnak tápot. Előfordulhat, hogy elássák az ételt akkor is, ha egyszerre többet kaptak, mint amennyit épp elfogyasztanának. A föld jó “kamraként” szolgálhat későbbre félretett falatoknak. Ám nem csak az élelem miatt ásnak a kutyák. Ha például eltulajdonítanak valamit a gazditól – mondjuk a tévé távirányítóját –, akkor lehet, hogy játékos kedvükben vannak. Saját játékaikat is gyakran elássák. Ennek oka lehet birtoklási vágy, vagy az attól való félelem, hogy elveszik tőlük az adott tárgyat. A kutya ezzel próbálhatja meg elrejteni a számára értékes dolgot más kutyák vagy akár emberek elől. Az is előfordulhat, hogy unalom vagy szorongás miatt ásnak el játékokat vagy háztartási tárgyakat.

Illusztráció a cikkhez ( A kép forrása: Shutterstock )

Mire jó még az ásás a kutyáknál?

Az étel elrejtésén kívül a kutyák több más okból is előszeretettel ásnak:

• Odúk készítése: A vemhes szukák gyakran ásnak odút, hogy biztonságos, védett helyet alakítsanak ki a kölykeik világra hozatalához. Ez ősi, fészekrakó ösztönből fakad.

  
  

  Tudtad? ( történelmi érdekességek )

  1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó.

  
  

• Hűsölés: Meleg időben, különösen hosszú szőrű fajták esetében megfigyelhető, hogy a kutyák gödröt ásnak, majd belefekszenek, mert a föld hűvösebb, így segít lehűteni a testüket.

• Felfedezés vagy szökés: A kíváncsiság és a szabadság iránti vágy is motiválhatja az ásást. Ha például kerítés állja útjukat, egyes kutyák megpróbálhatják aláásni magukat, hogy kijussanak és felfedezzék a környéket.

• Unaloműzés vagy játék: Az ásás sok kutyának szórakoztató elfoglaltság. Hosszú ideig le tudják vele kötni magukat, ráadásul így gyakran sikerül magukra vonni a gazdi figyelmét is.

• Menedék kialakítása: Vészhelyzetben – például ha megijednek valamitől – előfordulhat, hogy a kutyák gödröt ásnak, hogy menedéket találjanak maguknak.

Összefoglalva: az ásás ösztönös viselkedés, amely nemcsak az étel elrejtéséről, hanem biztonságról, komfortérzetről, kíváncsiságról és szórakozásról is szól.

Minden kutyafajta szeret gödröket ásni? Hogyan szoktassuk le az ásásról? 

Egyes fajták hajlamosabbak az ásásra, mint mások. A terrierek, tacskók, beaglek, basset houndok és a törpe schnauzerek például különösen szívesen túrnak a földbe – de időnként szinte minden kutya előhozhatja magából ezt az ösztönt. Bár az ásás önmagában nem káros, fontos odafigyelni arra, hogy a kutya ne kerüljön kapcsolatba a kertben használt vegyszerekkel, amelyek veszélyesek lehetnek rá. Ha pedig attól tartasz, hogy kutyád túl sok gödröt ás a kertben, több módszer is létezik a viselkedés mérséklésére. Helyezzünk fizikai akadályokat – például köveket vagy járólapokat – azokra a területekre, ahol nem szeretnénk, hogy kedvencünk ásson. Ugyanakkor érdemes kijelölni egy kifejezetten erre a célra szánt részt a kertben, például egy földdel töltött ládát vagy homokozót, ahová elrejthetünk jutalomfalatokat, hogy odaszoktassuk a kutyát. Fontos, hogy biztosítsunk számára minél több árnyékos helyet, főleg nyáron, hiszen sokszor azért ásnak, hogy hűsölhessenek. Figyeljünk oda arra is, mit csinál a kertben: ha azt látjuk, hogy épp ásni készül, tereljük el a figyelmét játékkal vagy más elfoglaltsággal. Ne hagyjuk kint az összes játékát egyszerre, inkább időről időre cseréljük őket, így mindig lesz számára valami új és érdekes. Végül, ne feledjük: az ásás sokszor annak a jele is lehet, hogy kutyánk több figyelemre vágyik, ezért igyekezzünk minél több időt tölteni vele közösen.