Hogyan váltak az alumíniumérmék az “értéktelenség” egyik numizmatikai szinonimájává, holott egykoron az alumínium a világ legdrágább fémének számított? – Az alumíniumérmék rövid története

Ma már annyira hétköznapi az alumínium jelenléte, hogy sokan meg sem állnának mellette egy érmekiállításon – sőt, a legtöbben talán el sem tudják képzelni, hogy valaha ez a könnyűfém drágább volt, mint az arany. Pedig így volt. Az 1800-as évek első felében az alumíniumot Európában és az Egyesült Államokban is rendkívül értékes, ritka és „nemes” fémként tartották számon ( Valójában egy ideig az alumínium értékesebb is volt, mint az arany! ). Nehéz volt előállítani, hiszen bár az alumínium rendkívül gyakori a földkéregben, az ércből való kivonása a modern elektrolízis-technológia feltalálásáig ( Hall–Héroult-eljárás, 1886 ) szinte lehetetlen feladatnak bizonyult.

E különleges korszak egyik legfurcsább emléke a francia uralkodó, III. Napóleon lakomája, ahol a legelőkelőbb vendégek alumíniumeszközökkel étkeztek – míg a „kevésbé fontosaknak” maradt az ezüst villa és kés. Ebből az időszakból származnak azok a különleges, alumíniumból készült mintadarab-érmék ( ún. pattern veretek ), amelyeket az Egyesült Államokban is előállítottak – bár ezek sosem kerültek forgalomba, csupán próbadarabként szolgáltak új dizájnok vagy fémtípusok kipróbálásához. Kiemelkedő példája ennek az úgynevezett „Amazonian ( Amazonas )” mintázatú 20 dolláros érme alumínium változata, amely ma már rendkívüli numizmatikai ritkaságnak számít. Az érmén látható nőalak – a Szabadság allegóriája – egy harcias, erőteljes harcosnőhöz hasonlít, és a kortárs gyűjtők, illetve numizmatikusok „amazonként” azonosították a megjelenése miatt, és mára ez az elnevezés általánosan elterjedt a gyűjtők és történészek körében.

Az 1872-es 20 dolláros “amazonasi” húszdolláros (  mindössze két ismert példányról tudunk ) ( A kép forrása: coins.ha.com )

A fém tehát nem vált be azonnal, de a próbálkozások nem maradtak abba. Az 1892–1893-as Chicagói Világkiállításon ( World’s Columbian Exposition ) már számos emlékérem készült alumíniumból, amelyeket az Illinois Pure Aluminum Company, a Cincinnati Pure Aluminum Company, valamint a később ALCOA néven ismertté váló Pittsburgh Reduction Company gyártott. Az akkori „új fém” különféle reklámtárgyak formájában is megjelent: névjegykártyák, plakettek, promóciós tárgyak készültek belőle. Az első nagyobb méretű tömegtermelés azonban egészen egyszerű eszközökre korlátozódott: például teáskannákra – ezeket még csavarokkal és szegecsekkel rögzítették, hiszen az alumínium hegesztése akkoriban még ismeretlen eljárás volt. Az alumínium valódi pénzérmeként való alkalmazása azonban csak a 20. században valósult meg – nem az Egyesült Államokban, hanem a brit gyarmatokon. A világ első forgalmi alumíniumérméit 1907-ben és 1908-ban bocsátották ki ( 1906-ban kezdték meg a gyártást )  Brit Kelet-Afrikában és Brit Nyugat-Afrikában. Ezek az 1/2 penny, 1 penny és 1/10 penny címletek azonban nem váltak be: a párás, nedves éghajlatban az alumínium túl gyorsan korrodálódott, így a hatóságok réz-nikkelre tértek át.

1/10 Penny, Brit Nyugat-Afrika, 1907 ( A kép forrása: collections.museumsvictoria.com.au )

Bár az alumínium valaha drága volt, az olcsó és tömeges előállítás forradalmasította a róla alkotott képet. Az emberek gyorsan összekötötték a könnyűséget az értéktelenséggel. Míg az arany vagy az ezüst „súlya van a kezünkben”, az alumínium érmék pehelykönnyűek – és ez nem inspirál túl sok bizalmat. A numizmatikában a „súlyérzet” sokak számára szinte egyet jelent az értékkel, amit az alumínium egyszerűen nem tud megadni. Az „olcsóság” súlytalan érzete tehát – bármennyire is alaptalan – mély nyomot hagyott a közvélekedésben. Ez persze nem akadályozta meg a világ számos országát abban, hogy alumíniumot használjanak a pénzveréshez – különösen kisebb névértékű címletek esetén. Olaszországban például az infláció és a líra elértéktelenedése miatt egyre több alumíniumérme jelent meg – gyakran kivételesen szépen megmunkált motívumokkal. De India, Banglades, Dél-Korea, Észak-Korea, Japán és Kína is használt alumíniumot a mindennapi aprópénzekhez. Egy különösen érdekes példa Kanada keleti partjainál található apró francia terület, Saint Pierre és Miquelon, ahol 1948-ban 1 és 2 frankos alumíniumérméket bocsátottak ki – ezek a különleges darabok sok világpénz-gyűjtő kívánságlistáján szerepelnek.

Saint-Pierre and Miquelon, 1 franc, 1948 ( A kép forrása: en.ucoin.net )

És mi a helyzet az Egyesült Államokkal? Jogosan merül fel a kérdés, bocsátott-e valaha ki hivatalos alumíniumérmét a világ egyik legerősebb gazdasága. A válasz röviden: nem – de a történet itt még nem ér véget. 1974-ben a philadelphiai és a denveri pénzverdék valóban legyártottak mintegy 1,4 millió darab alumínium egycentes próbaveretet, Abraham Lincoln jól ismert portréjával. Ezeket azonban soha nem hozták hivatalosan forgalomba. Az érmék értékelése érdekében ezeket a prototípus darabokat a philadelphiai pénzverdébőls zétosztották a Kongresszus tagjai, a szövetségi ügynökségek és az iparág vezetői, köztük az árusítóautomata-gyártók és a bankintézetek között. A denveri verőházból egyetlen példány jutott ki– ajándékként, de nem hivatalosan – az aligazgató részére. Évtizedekkel később az örökös megpróbálta eladni ezt a numizmatikai ritkaságot, ám az amerikai titkosszolgálat közbelépett, és visszavonta az érmét. Így alakult ki egy különleges helyzet: létezik egyetlen amerikai alumínium egycentes, amely köré idővel mítosz és különleges gyűjtői érték épült.

1 centes “1974 Lincoln-emlékmű” minta ( pattern ), Az egyetlen ismert példány ( denveri veret ) ebből az érméből. 2014-ben PCGS MS63 minősítést kapott. ( A kép forrása: numista.com )

Érdemes-e alumíniumérméket gyűjteni? Egy teljes gyűjtemény összeállítása a világ összes alumíniumérméjéből komoly kihívás – de éppen emiatt rendkívül izgalmas is lehet. Két vitathatatlan előnnyel jár:

– Ez lesz a legkönnyebb fizikai érmegyűjteményünk – szó szerint.

– Az amerikai kivételtől eltekintve ez talán a legolcsóbb gyűjtési irány, hiszen sok alumíniumérme ma is megtalálható az érmekereskedők olcsó dobozaiban.

Bár az alumíniumérmék nem a numizmatika legdrágább vagy legdivatosabb területét képviselik, mégis különleges és élvezetes világot kínálnak azoknak, akik szeretnek a pénztörténelem kevésbé járt ösvényein kalandozni.

Felhasznált források:

numismaticnews.net, The Lightest of Collections: Aluminum Coins

greysheet.com, Rare Pattern From When Aluminum Outranked Gold

coinbooks.org, EARLY USES OF ALUMINUM AS A COMMON METAL