Három hajó, három katasztrófa, és hős magyarok a fedélzeten! ( A Titanic túlélők megmentése, 1912 )

A Titanic katasztrófájáról, már számtalan film, és dokumentumfilm készült. A legismertebb mozi alkotás az utolsó útjáról, ami bár hitelesen mutatja be magát a katasztrófát is, de mégis inkább a romantikus szerelmi szálra koncentrál, az az 1997-ben készült Titanic amerikai romantikus filmdráma, James Cameron rendezésében. Ez az alkotás végül, 11 Oscar-díjat,  4 Golden Globe-díjat, 1 Grammy-díjat kapott, ezzel minden idők egyik legjobb filmje is lett egyben. Valóban az… elismerem. Azonban ebben a cikkben most csak minimálisan említeném meg, mert bár róla szól, mégsem róla szól a következő történet. Mire is gondolok?

A Titanic, pontosabban az RMS Titanic korának egyik legnagyobb, elsüllyeszthetetlennek tartott utasszállító luxus óceánjárója volt. Majd ennek ellenére, az első útján ( az angol Southamptonból a franciaországi Chebourgba, onnan az írországi Queenstownba, majd az Egyesült Államokba New Yorkba tartva) elsüllyedt. A katasztrófa 1912. április 14-én történt. Az ok pedig, egy hatalmas jéghegy, ami ugyan méretéhez képest alig látszott ki az óceánból, de mégis ott volt, a hajó útjában. A Titanic pedig nekiment, április 14.-én 23:40-kor. Végül “másnap” április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve az óceán mélyére süllyedt. Nagyon röviden ennyi. Szörnyű és a világot sokkoló katasztrófa volt. Az áldozatok pontos száma vitatott. Több adat létezik:  Az amerikai kongresszusi vizsgálóbizottság szerint például ez a szám 1517. A britek vizsgálóbizottsága az 1490-es szám mellett foglalt állást, míg a Brit Kereskedelmi Kamara szerint 1503 lehetett az elhunytak száma. Nagyon sok “érdekességet” ha szabad így fogalmazni ilyenkor, lehetne írni még, de mint fentebb írtam, ez a cikk most nem a Titanicról szólna elsősorban, hanem egy másik hajóról. Ez a hajó pedig a RMS Carpathia ( Kárpátia ) gőzös a Cunard Line hajózási társaság személyszállító hajója.

A Titanic, a végzetes útja előtt Southamptonban, 1912. április 10-én ( A kép forrása:  HEMIS.FR/RIEGER BERTRAND / HEMIS.FR/RIEGER BERTRAND )

A másik hajó, amelyik “aludt”

Ez a hajó volt az egyetlen, amelyik a Titanic segítségére sietett. Volt még a közelben, sőt közelebb, egy másik hajó is, a SS Californian ( Kalifornia ) brit kereskedelmi gőzhajó. Ők olyan közel voltak ( mindössze 20-30 kilométerre ), hogy szabad szemmel is látniuk kellet volna a Titanicról fellőtt vészjelző rakétákat. De nem látták, illetve mint később kiderült, az őrszemek nem tudták értelmezni, mit is látnak pontosan… sőt a süllyedő hajó vészjelzéseit ( a CQD vészjelzést, nem sokkal később, a hajó utolsó óráiban az S.O.S. kódot ) sem észlelték, mivel a hajó rádiósa aludt. A Californian csak órákkal később “értette” meg, hogy mi történt. Mire odaért, már csak roncsok, és holttestek lebegtek a vízen. Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa a katasztrófa után indított vizsgálata megállapította, hogy a Californian a Titanic utasainak és személyzetének nagyobbik részét megmenthette volna, ha időben a tragédia helyszínére siet. A végzetes késlekedésért kezdetben a hajó kapitányát okolták, ám végül sem őt, sem a legénységét nem vonták felelősségre. A hajót az I. világháborúban érte utol a sors. Két végzetes torpedótalálat is érte 1915. november 9-én, a  Földközi-tengeren,  és elsüllyedt.

A Californian a Titanic katasztrófája utáni reggelen. A fotó a Carpathia fedélzetéről készült. ( A kép forrása: wikipedia.org )

A hős Carpathia, hős magyarokkal

A másik hajó, a Carpathia két turbinás személyszállító gőzhajó volt. 1700 utas fért fel rá  (a kapacitás 1905-ben 2550 utasra bővült, de az első osztály maradt 100 ), akik közül mindössze 100-an utazhattak I., míg a többiek II. és III. osztályon. Ő inkább amolyan “munkás” hajó volt. 1903-tól,  elsüllyesztéséig ( az U55-ös számú német tengeralattjáró megtorpedózta a Kelta-tengeren 1918 július 17-én ) az Atlanti-óceánon személyszállítási feladatokat végzett. Nos ők bár jóval messzebb voltak, mintegy 93 km-re, érzékelték a vészhívást. A Carpathia egyetlen rádiósa, Harold Cottam nem hallotta ugyan az első vészjelzéseket, mert a hídon volt, de nem sokkal 12:30 előtt, körülbelül 40 perccel azután, hogy Titanic nekiütközött a jéghegynek, Cottam vette a további segélyjelzést, és azonnal felébresztette az akkor 43 éves Arthur Henry Rostron  kapitányt. Rostron 27 éves tengerészeti szolgálattal tapasztalt hajósnak számított, azonban ekkor még csak 3 hónapja volt a Carpathia parancsnoka.

Az RMS Carpathia ( A kép forrása: wikipedia.org )

A kapitány gyorsan felmászott a hídra, kiszámolta a távolságot, és meghatározta a pontos irányt a katasztrófa helyszínéhez, majd parancsot adott, hogy teljes sebességgel forduljanak ebbe az irányba. Amíg közeledtek szörnyű “céljuk” felé, mindent elkövetett, illetve elkövettek, hogy a feltételezhető tragédia súlyosságára felkészüljenek. 14-ről 17,5 csomóra tudták növelni a Carpathia sebességét azzal, hogy lekapcsolták a fűtést és így kihasználták a kazánok összes gőzét. Ennek köszönhetően a normál 5 óra helyett 3,5 óra alatt tudták megtenni a két hajó közötti távolságot. Ez a sebesség nagyobb kockázatot jelentett számukra is, ezért a megszokottnál többen figyelték a hajó előtti vízfelületet, jéghegyeket keresve ( pontosan tisztában voltak a veszéllyel ).  A hajó oldalait elektromos lámpákkal, létrákkal, hálókkal és székekkel ellátott darukkal szerelték fel,  hogy a vélhetően sebesült, kihűlt túlélőket a lehető leggyorsabban meg tudják találni, és ki tudják menteni az óceánból. A kapitány megparancsolta az orvosoknak, köztük a magyar orvosnak, dr. Lengyel Árpádnak, ( a magyar hajóorvos irányította végül a túlélők ellátását ) hogy alakítsák az  ebédlőket kórházi osztályokká a potenciálisan sérültek ellátására. Ezeket a területeket takaróval, száraz ruházattal, élelemmel és meleg italokkal töltötték fel. Beszélt a hajón tartózkodó 700 utassal ( Az utasok között egyaránt voltak a hazájukba visszatelepedő vagy látogatóba érkező magyarok ( erről majd később ), valamint – főleg az első osztályon – európai kirándulásra tartó, jómódú amerikaiak ), és tájékoztatta őket a történtekről. Ennek hatására, sokan közülük ruhát ajánlottak fel a túlélőknek. Az út során elrendelte, hogy 15 percenként rakétákat indítsanak el, hogy reményt adjon a még életben lévő túlélőknek. Elrendelte, hogy a mentőcsónakokat engedjék le félmagasságra, hogy azonnal készen álljanak, ha szükség lenne rájuk. A legénység összes tagja felajánlotta kabinját a túlélőknek.

Miért volt ennyi magyar a Carpathia-n?

A magyar szál a történetben arra vezethető vissza, hogy még 1903-ban a magyar kormány törvényben rendezte a kivándorlás egyre súlyosbodó problémáját, majd szerződést kötött a Cunard Line-nal a kivándorlók szállítására ( 1909-ben a m. kir. Belügyminisztérium magyar nemzetiségű kivándorlók szállítására bérelte ki a Carpathia-t  ). Ezt a megállapodást teljesítette – részben magyar személyzettel ( a megállapodás része volt ) – a Carpathia a Fiume–New York útvonalon, amikor visszaúton megmentette a Titanic túlélőit. Fentebb már említettem a hajóorvos,  dr. Lengyel Árpád nevét, de szolgált még a hajó tisztikarában még egy magyar. Ráth Gusztáv hivatásos tengerésztisztként tartózkodott a Carpathia-n. A személyzetben azonban rajtuk kívül még több magyar, köztük pincérek, szakácsok, ápolók és utaskísérők is szolgáltak.

A felborult mentőcsónak, amelyről Lightholler, a Titanic másodtisztje utolsóként szállt át a Carpathia fedélzetére ( A kép forrása: ENCYCLOPEDIA TITANICA )

A mentés

Amikor a Carpathia megérkezett a baleseti zónába, hajnali négy órakor a  jégdarabok és a Titanic roncsai között találta meg a néhány mentőcsónakot. Reggel 9-re sikerült megmentette a Titanic utolsó túlélőit szállító mentőcsónakot. Az utolsó túlélő pedig aki a Carpathia fedélzetére lépett, a Titanic másodtisztje, Charles Lightholler volt. Ligtholler életben maradása valóban hihetetlen, mivel a Titanic elsüllyedése után, több percet töltött a jéghideg vízben, majd mindössze egy felborult csónakra tudott felkapaszkodni, néhány társával együtt. Több mint hat órát állt átfagyva az instabil csónakon. Ha újra a vízbe esik, bizonyára meghal. Társai sorra erre a sorsra jutottak, neki sikerült kitartania. A késve érkező Californian-t pedig Rostron kapitány utasította, hogy folytassák a keresést, kutassanak tovább túlélők után. Bár tudta, hogy annak esélye, hogy valaki még él, gyakorlatilag nulla, azonban ily módon akarta “büntetni” a másik hajót, a késlekedéséért. A “magyar” Carpathia-nak végül összesen 705 túlélőét sikerült kimenteni. Ekkor Rostron kapitány azonnal elrendelte a visszaindulást New Yorkba, ahová négy nappal később érkeztek meg. Még a visszaút során New Yorkba, Margaret Brown, akit Molly “az elsüllyeszthetetlen” néven ismerhettünk meg, szervezésében néhány túlélő pénzgyűjtést szervezett a Carpathia személyzetének, akik oly gondosan gondoskodtak róluk. Rostron kapitány továbbá rögzíttette az összes túlélő nevét, és rádióüzenetben közölte azokat, hogy csökkentse családtagjaik aggodalmát.

Margaret Brown emlékkupát ajándékoz a Carpathia kapitányának, Arthur Henry Rostronnak ( A kép forrása: wikipedia.org )

Mi lett a hősökkel?

A mentőhajó legénységének minden tagját, és a tiszteket, mindenhol ( minden kikötőben ) hősnek tekintették. Mindezért továbbá a hajó legénysége és a kapitány is kitüntetéseket kapott: a matrózok bronz, az tisztek ezüst, míg Rostron kapitány aranyérmét kapott, akit néhány évvel később II. György király lovaggá is ütötte. Az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, William Howard Taft, személyesen mondott köszönetet neki a Fehér Házban, és Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki.  A Carpathia április 19.-én indult vissza, és május 7-én kötött ki Fiumében, ahol a kormányzó fogadta a hajó személyzetét. Itt adták át hajó tisztikarának, köztük, József királyi főherceg és felesége, Auguszta főhercegné személyre szóló meghívását egy budapesti audienciára. A hajó tisztikarának első útja, így Budapestre vezetett. A jeles eseményen részt vett Lukács László miniszterelnök is, aki magas állami kitüntetést nyújtott át Rostron kapitánynak. Még aznap délután, tehát május 10-én a Carpathia legénysége és az MTK sportolói barátságos futballmérkőzést játszottak, amelynek teljes bevételét a Titanic árváinak ajánlották fel.

Dr. Lengyel Árpád (a képen középen, egyenruhában) a Titanic történetének leghíresebb magyar szereplője 1912. május 10-én a Carpathia legénysége és az MTK közötti barátságos futballmeccsen, Budapesten. Középen ülve, keménykalapban Arthur H. Rostron kapitány, tőle jobbra – szintén keménykalapban – pedig Bárczy főpolgármester látható

Mi lett a hajókkal? 

Ahogy fentebb már minden hajó esetében ( A Titanic azt hiszem egyértelmű volt már a cikk elején ) leírtuk, mind a három hajó végül elsüllyedt. Az RMS Titanic volt az “első”, 1912 április 15.-én, majd a “második áldozat” az SS Californian lett, 1915. november 9-én, és végül “harmadikként” a hős RMS Carpathia-t érte utol a végzet, 1918. július 17.-én. Még számtalan dolgot lehetne írni, akár ezekkel a további katasztrófákkal kapcsolatban is, és akár lehetne “spirituális” összefüggést is keresni, miért végezte az óceán fenekén mind a három hajó, de ezt ne tegyük, és én sem teszem. Hogy miért?, mert “A lovakat lelövik, ugye?“,  a hajók pedig egy napon így is – úgy is elsüllyednek…