Hirdetés


Egy bolíviai drogkartell vérdíjat tűzött ki egy kutyára! Egy bálnafog = egy emberélet! ( vérdíj, vérpénz )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 5 perc

Ha a vérdíj kifejezést halljuk, elsőnek a vadnyugat jut az eszünkbe. Legalábbis nekem igen 🙂 Számtalan filmben láttuk már, ahogy a kocsma, vagy seriffhivatal falán lóg egy kiakasztott vérdíj felhívás. Vagyis igazából ezek nem is vérdíjak voltak, hanem egyfajta körözési felhívások. Azonban az alábbi írásban, egészen másról írnék, az úgynevezett vérpénzről. De előbb nézzük meg mi is a különbség a hasonló, de mégis különböző kifejezések között. 

Az angolban WANTED, ( ezt ismerik a legtöbben ), vagy REWARD felirattal készültek a bevezetőben említett “vérdíj felhívások”. Az ismertebb jelentése érdekes, így fordítják, “kívánatos”. Vagyis egy Wanted dead or alive, felhívás jelentése valahogy így hangozhat magyarul: Holtan, vagy élve akarják!, vagy Holtan vagy élve is “megfelelő”! 🙂 A Reward fordítása egyértelműbb, jutalom, ellenszolgáltatás. Erre mutatok alább két példát. A két felhívás csak az eredetik másolatai, de így néztek ki a valóságban is ( 1900-as évek ). Két ismertebb bűnöző szerepel rajtuk, Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Tulajdonképpen ők voltak a vadnyugat két “legnépszerűbb” bűnözője. Ők végül a bolíviai hadsereggel folytatott tűzharcban hunytak el 1908-ban. ( Bár legendák keringenek arról, hogy az akkor elesett két férfi vagy nem is ők voltak, vagy csak a hadsereg terjesztette valótlanul a halálukat )

Tehát amint láthatjátok nem a “vérdíj” angol kifejezés szerepel rajtuk. Az valahogy így néz ki az angolban: blood price. Azonban sokszor így hivatkoztak ezekre a felhívásokra. Volt ám nekünk, magyaroknak is híres betyárunk, bűnözőnk ( több is! ). Legalábbis úgy ahogy manapság is, ha az éppen hatalmon lévők úgy akarták, bűnözőként kezelték, ha pedig az érdekeiket szolgálta, “felmentették”. Végül azért ahogy az lenni szokott, elítélték, és bár a halálbüntetést elkerülte, a börtönben hunyt el. Ő volt Rózsa Sándor 🙂 Íme, ez pedig az ő körözési “Hirdetése”, mert a magyar körözvényen így szerepel. Ez jóval megelőzi a fenti Vadnyugati körözvényeket, mivel 1856-ban készült.

A cikk írásának időpontjában ( 2023, július 1. ) az FBI 10 legkeresettebb bűnözője közül, az első egy indiai férfi akit törvénytelen repülésért, repülés tiltás megszegéséért ( ezek vajon pontosan mit takarhatnak? ), gyilkosságért, súlyos testi sértésért keresik. Ha jól olvastam, 250.000 $ jutalom jár érte 🙂 Ez a “vérdíj”, bár itt ez csak kizárólag élve lehetséges, mármint a nyomravezető nem jogosult elfogni ( bár ezt szerintem elnéznék neki ), és nem is “ölheti” meg. A körözési felhívását itt tudjátok megnézni: www.fbi.gov

Most pedig nézzük meg, hogy az arcanum.com oldalon, hogyan definiálják a vérdíj, és a vérpénz kifejezést.

VÉRDÍJ főnév 1. ( régies ) A büntető hatóság elől rejtőzködő személy( ek ) kézrekerítője v. nyomravezetője részére kitűzött jutalomdíj. Toldiné … Fia bujdosását nehéz szívvel hallja; Hírül adák néki kolduló barátok Hogy fején vérdíj van, irtózatos átok. ( Arany János )

2. ( történettudomány ) A gyilkos által a megölt személy hozzátartozóinak engesztelésül, a vérbosszú megváltására fizetett összeg v. átengedett vagyontárgy. Az első összeg, mit apjuk vérdíjában kaptak, nagy hamar elkölt víg lakomákra. ( Jókai Mór )
3. ( jogtudományelavult ) <A rendi és feudális magyar jogban> az a bírság, amelyet jogtalan erőszak, hatalmaskodás körébe eső bűncselekmény elkövetőjére vetettek ki. A vérdíj nagysága a sértett osztályhelyzetétől függött 
4. ( régiesköltői ) Vérbosszú, véres megtorlás. Tihamér… Eljött vérdíját megvennie. ( Vörösmarty Mihály vérdíjas; vérdíjú.

 

VÉRPÉNZ,vér-pénz ) ösz. fn. 1 ) Díj, melyet régen a gyilkosok, emberölők a megölt személy rokoninak fizetni tartoztak, vérdíj. 2 ) Pénz, melyet a véráruló vagy gyilkos kap. Ily vérpénz volt az, melyet Judásnak adtak a zsidópapok.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A görények, a kutyák és a majmok voltak a legnépszerűbb házi kedvencek a Római Birodalomban. Az ókori rómaiak macskák helyett görényeket használtak egerek és patkányok vadászatára. Kutyákat használtak őrként, majmokat pedig szórakozásként.

Amint azt fentebb láthatjátok, végül is egyetlen egy “hivatalos” hirdetményben, felhívásban sem szerepel a vérdíj kifejezés, mégis sok esetben így szoktak hivatkozni rájuk. Bár azt elismerem, hogy “nem hivatalos” vérdíj felhívásról képet nem találtam ( ezeken elképzelhető, hogy ténylegesen a vérdíj kifejezés szerepel ). Gondolok itt arra, amikor mondjuk egy bűnöző csoport vérdíjat tűz ki egy ellenségére. Akár egy kutyára is. Ez történt ugyanis amikor is egy kolumbiai kartell csoport ( Los Urabenos ) 2018 -ban vérdíjat tűzött ki a  Sombra ( Árnyék ) nevű német juhász kutyára, aki 10 tonna kokaint szagolt ki. A vérdíj összege kétszáz millió kolumbiai peso volt ( 19,2 millió forint ). Arról nem találtam semmit, hogy mi lett végül a kutyussal, de azt tudjuk, hogy a fenyegetés megjelenése után, ugyan úgy “munkában” maradt, azonban komolyabb rendőri védelmet kapott, mindig többen kísérték, bárhová is ment, vagy vitték.

 Sombra drogkutya ( A kép forrása: AP Photo/Fernando Vergara )

Eddig a bevezetés 🙂 Na jó azért nem, bár valóban fentebb, csak egyfajta szójátékot játszottam, a kifejezések értelmezésével, és bemutatásával. A vérpénz, amit szeretnék bemutatni, tulajdonképpen sokkal egyértelműbb jelentéssel bír.  Miért is gondolom ezt? Mutatni fogok több példát, és látni fogjátok, hogy bár máshol, és másképpen használták, más-más “csereeszközökkel”, mégis nagyjából ugyanazt a szerepet töltötte be az adott társadalomban.

A vérpénz tehát, nem azonos a vérdíjjal, mégis innentől is lesz olyan amikor így fogok hivatkozni rá. Ennek egyszerű nyelvtani magyarázata van. Vér | pénz = Vér | díj. A pénz kifejezés = díj. A várpénz esetében, tulajdonképpen már megtörtént a baj. A gyilkosság, vagy háborús veszteségek. A megölt személy hozzátartozóit, családját lehetett ily módon kompenzálni. Csúnya szóval mondva, “kifizetni a vér díját”. A megölt ember, ezekben a társadalmakban elfogadott “értékét”. A II. világháború előtti Szamoán, a Csendes-óceán déli részén fekvő szigetcsoportban, szőnyegekkel lehetett vérdíjat fizetni. Olyan  értéket tulajdonítottak ezeknek a szőnyegeknek, hogy alkalmasak voltak akár egy megölt személy “kifizetésére” is. A Fidzsi-szigeteken egyetlen bálnafog, amely értékében egy nagy kenuhoz volt mérhető, volt a várt vérdíj egy meggyilkolt emberért. A Santa Cruz-szigeteken és a Reef-szigeteken a vérpénz a Trichoglossus massena papagáj vörös tollai formájában érkezett1871-ben egy püspök gyilkosa négy tekercs pehelypénzt fizetett.

Három Rainbow Lorikeets ( Szivárványlóri, Trichoglossus haematodus ) a Csendes-óceáni Akváriumban, Kalifornia, Egyesült Államok )

Az Új-Guineától északkeletre fekvő New Britain szigetén szent kagylókat fűztek fel, ezeket tekercsben tároltak, és a pénz számos szerepét töltötték be. Egy meggyilkolt személy legközelebbi hozzátartozója 20-50 ilyen felfűzött egységet kapott. A törzsközi háborúknak és az egyének közötti viszályoknak a szent kagylófüzérek, a tambu vagy diwara kifizetésével lehetett véget vetni. Amikor egy törzsközi konfliktus véget ért, megszámolták, hány embert veszített mindkét fél, és a legtöbb tagot vesztett oldalnak fizették ki a kárpótlást.

De, hogy nehogy azt higgyétek, hogy a  vérpénz csak ezeken a területeken terjedt el, mutatok egyéb példákat is. Kongóban például a cowrie-kagylókat fogadták el vérpénzként is. Kenya egyes területein az állatállomány fedezte a vérdíjat, és még Európában is találunk példákat. A középkori Walesben egy király meggyilkolását 1000 tehén fizetésével lehetett “megfizetni”. Ez elég morbidnak tűnhet de valóban így volt.  Tudunk olyat, hogy egy egész  családot ölt meg egy gyilkos, aki végül 125 tehénnel meg tudta váltani a szabadságát. Abban az időben egy tehén Skóciában 6 shillingnek vagy 72 pennynek felelt meg, és a penny volt a legnagyobb forgalomban lévő címletű érme. A példa skót, de körülbelül Walesben is hasonlóak voltak az értékek. Tulajdonképpen tehát ha gazdag voltál, akkor végülis megvehetted valakink a halálát. Azonban akik nem tudták  kifizetni a vérdíjat, azok a szemet-szemért és fogat-fogért igazságszolgáltatás alá estek. A középkori Svédországban egy rabszolga megöléséért vagy három márka gyapjúáru vagy hat márka pénzbírságot szabtak ki. Egy rabszolga ezzel azonos összegért megvásárolhatta szabadságát. Vagyis ugyanannyit ért a szabadság, vagy a halál.

Mindezek ellenére azért kijelenthetjük, hogy a “klasszikus” vérpénz inkább a bocsánat, hogy ezt a szót használom, a primitívebb társadalmakra volt jellemző. Már-már intézményi formában működött. A törzsek közötti véres háborúk lezárása, vagy elkerülése is sok esetben ettől függött, és  gyakran csak a vérdíj volt az egyetlen, ami a gyilkos és a kivégzés között állt. A vérpénzes árukat általában felhalmozták, mert senki sem tudta, mikor lesz szüksége rájuk, és egy gyilkosság elkövetése után nem volt mindig könnyű megvenni őket. Mivel ezeket egy emberi életért fizettek, a vérpénzt általában az adott társadalom által legértékesebbnek tartott árucikkekben fizették ki. A törzsek közötti vérviták rendezésére közös vérpénz-egységek alakultak ki, amelyek gyakran más típusú törzsközi cserét is elősegítettek.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések