Egy fejedelem sírjára bukkanhattak a Duna közelében

Riedlingen mellett német régészek egy ritka, kivételes állapotban fennmaradt vaskori sírkamrát tártak fel, amely valószínűleg egy magas rangú kelta személy, akár egy fejedelem nyughelyéül szolgálhatott. A sírkamrát egy hatalmas, eredetileg hat méter magas és mintegy 65 méter átmérőjű sírdomb közepén fedezték fel, amely a kelta társadalom elitje számára fenntartott temetkezési helyek – úgynevezett fejedelmi sírhalmok – közé tartozik. Ezeket a sírokat Kr. e. 620 és 450 között építették, és különösen fontos társadalmi rangot képviseltek az akkori hierarchikus rendszerben.

A lelet valódi különlegessége a tölgyfából épült sírkamra, amely a föld alatt 70 centiméter mélyen helyezkedett el, és az elmúlt 2600 év során szinte teljesen épen megőrizte szerkezetét. A sírkamra falait három függőlegesen elhelyezett tölgyfa deszka alkotja, amelyek egymásba illeszkednek a sarkoknál. A falak hozzávetőlegesen egy méter magasak, és a kamrát középen egy masszív keresztgerenda osztja, amely a mennyezet súlyát hivatott megtartani. Az idő múlása azonban ezt a gerendát nem kímélte, így az évszázadok során a mennyezet beomlott. A sírkamra mérete impozáns: 3,4 méter széles és 4,05 méter hosszú, észak–déli tájolású. A kamra megőrzésének oka az lehet, hogy a talaj különleges összetétele – főleg a magas lúgtartalom – megakadályozta a szerves anyagok, így a fa gyors lebomlását. Andrea Lindlohr, Baden-Württemberg regionális fejlesztési minisztériumának államtitkára kiemelte a felfedezés jelentőségét, amely egyedülálló betekintést nyújt a vaskori elit életébe és temetkezési szokásaiba. Mivel a szerves anyagok többnyire néhány év vagy évtized alatt lebomlanak, nagyon ritkán találhatóak ilyen jó állapotú fából készült sírépítmények, különösen a vaskorból.

A kelta sírkamra, Riedlingen, Németország ( A kép forrása: Baden-Württemberg Regionális Fejlesztési és Lakásügyi Minisztérium )

A kamrában egy 15-20 év körüli fiatal csontvázára bukkantak, akinek pontos nemét még nem sikerült megállapítani, de az első elemzések alapján a maradványok egy 160–168 centiméter magas férfié lehettek. Ez a korosztály ritkán képvisel magas rangú státuszt, ami különleges jelentőséget ad a felfedezésnek, bár további antropológiai elemzések segíthetnek a személy kilétének pontosabb meghatározásában. A kamra korának meghatározásához a régészek a helyszínen talált tárgyakat is vizsgálják, köztük egy tölgyfából készült ásót, amely az évgyűrűanalízis alapján Kr. e. 585 körül készülhetett. Ez a lelet nemcsak a sírkamra datálásában lehet hasznos, hanem információval szolgálhat a helyi faanyagfelhasználási gyakorlatokról és a korabeli technikai tudásról is.Az ásatások során találtak két alagútmaradványt is, amelyeket valószínűleg sírrablók ástak. A sírrablók valószínűleg értékes nemesfémeket kerestek, azonban a sírban csak kerámiaedényeket és díszes bronzszögeket hagytak hátra, amelyek feltehetően egy szekér maradványai voltak. A szekér a vaskori temetkezési szokásokban különleges szerepet játszott, és gyakran az elit vagy magas társadalmi rangú személyek kíséretében temették el. A sírrablás ellenére a sírkamra legfontosabb elemei fennmaradtak, és a lelet így is lenyűgöző betekintést nyújt a vaskori elit életébe és szokásaiba. Ez a felfedezés nemcsak a vaskori építészeti technikákról és anyaghasználatról árulkodik, hanem a korabeli társadalom hierarchiájáról, szokásairól és a halálhoz való viszonyáról is, különös tekintettel a magas rangú személyek temetkezési szokásaira.