A robbanóanyag-ártalmatlanítás rendkívül veszélyes művelet, amely a legmagasabb szintű intelligenciát, szívósságot és fegyelmet követeli meg. Időnként kutyák is kísérik a technikusokat a terepen, és segítenek kiszimatolni az elrejtett robbanóanyagokat. A második világháború alatt azonban egy Juliana nevű német/dán dog kutya úgy döntött, hogy ő maga hatástalanít egy bombát. Sikerült neki 🙂
1941-ben Nagy-Britanniát Németország állandó támadása érte a The Blitz ( Az angliai csata ) idején. A nácik tömeges légitámadásokat hajtottak végre ipari célpontok, városok és városrészek ellen. Körülbelül 3 ezer db ( 2393 ) gyújtószerkezetet dobtak le. A bombatámadások során kétmillió házat romboltak le, több mint 40 000 civil halt meg, és több ezren sebesültek meg. 1941 áprilisában egy német gyújtóbomba zuhant át annak a háznak a tetején, ahol Juliana, gazdája és annak családja laktak. Juliana állítólag odament a bombához, föléje állt és rávizelt. Ezzel eloltotta a gyújtószerkezetet és megakadályozta a tűz továbbterjedését. Tettéért Kékkereszt érmet kapott. Az első állatok, amelyek hasonló kitüntetésben részesültek, azok a lovak voltak, amelyek az első világháborúban szolgáltak. Három évvel később Juliana ismét hőstettet hajtott végre. 1944 novemberében tűz ütött ki tulajdonosa cipőboltjában. Juliana riasztotta tulajdonosa családját, így mindenki ki tudott menekülni az üzletből, mielőtt életek vesztek volna oda. Emiatt a második Kékkereszt érmet is megkapta. Tragikus módon Juliana 1946-ban halt meg, miután mérget fogyasztott, amelyet a tulajdonosa postanyílásán keresztül dobtak be.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
Az aukcióra került kitüntetés, és Juliana portréja. Az akvarell portré szerzője ismeretlen.
Juliana hősies tettei feledésbe merültek, mígnem egy akvarell portré és a második Kékkereszt érme előkerült egy bristoli ingatlanelszámolási aukción 2013-ban. A portrén egy emléktábla volt, amely a bomba hatástalanításának történetét mesélte el, az érem pedig azt, hogyan riasztotta tulajdonosa családját a cipőboltban keletkezett tűzre. Philip Taubenheim aukcióvezető Julianát úgy jellemezte, mint “a Great Dane with a great bladder.” vagyis „A nagy hólyagú dán dogot”. Ez a kifejezés arra utalhatott, hogy az ilyen méretű kutyáknak kétliteres üdítős üveg nagyságú hólyagjuk van, ez nyilván segítette Juliana-t a gyújtóbomba hatástalanításában. A portrét és az érmet várhatóan 60 fontért adták volna el, de végül hihetetlen 1100 fontért kelt el. A nyertes licit egy névtelen vásárlótól érkezett, de nyilvánvalóan olyan valakitől, aki szerette a kutyákat, és meg akarta őrizni ennek az odaadó kedvencnek az emlékét. Noha Juliana nem volt katonai munkakutya, története rávilágít arra a gyakran figyelmen kívül hagyott szerepre, amelyet az állatok játszanak a háborúban, és arra, hogy a kutyák valóban az ember legjobb barátai 🙂
Hirdetés
