“Értékének” majdnem háromszorosába kerül az amerikai 1 cent előállítása!

Az amerikai 1 cent ( penny ), melynek főleg cink ( rézzel bevont cink ( 97,5% cink, 2,5% réz ) ) az összetevője, jelenleg közel három centbe kerül előállítani, miközben névértéke csak egy cent az állami hatóságok szerint. Ez a furcsa helyzet élesen ellentétben áll a történelmi normákkal, ahol a valuták általában nagyobb értéket képviselnek, mint a gyártási költségük. Vegyük például azt az analógiát, hogy egy 100 dolláros bankjegy nyomtatása sokkal kevesebbe kerül, mint a névértéke anyag- és nyomtatási költségeiben, nyereséget eredményezve, amit seigniorage-nek nevezünk. Azonban a pennynél ( 1 cent ) az amerikai kormány gyakorlatilag veszteséget szenved el, ez a jelenség a fordított seigniorage-nek nevezhető.

A “seigniorage” egy pénzügyi fogalom, ami a pénzérmék és bankjegyek kibocsátásából származó nyereséget jelenti. Ez az összeg a pénz értékének meghaladja a gyártási költségeit. Például, ha egy 1 dolláros bankjegy nyomtatása és forgalomba hozatala csak 10 centbe kerül, akkor a seigniorage 90 cent lenne. Ez az extra összeg a kibocsátó (általában a kormány vagy a jegybank) számára keletkezik, és hozzájárulhat a költségvetésbe vagy más célokra. A seigniorage nyereség lehet a pénz rendszerének fontos eleme, különösen olyan országokban, ahol a jegybank a pénz kibocsátásának monopolista szerepét tölti be.

Ez a pénzügyi veszteség központi szerepet játszik azokban az érvekben, amelyek az amerikai penny eltörlése mellett érvelnek. A támogatók szerint a penny minimális értéke a tipikus fizetésekhez viszonyítva értelmetlenné teszi, megkérdőjelezve az ilyen kis összegekben történő árazás szükségességét. Erre már volt történelmi példa, amikor az USA-nak volt egy félcentes érméje, ami 1857-ben lett eltörölve jelentéktelen értéke miatt. Meglepő módon, a 1857-es félcent ma kb. 18 centet érne, ezzel túlszárnyalva nemcsak a pennyt, hanem a nikkel- és tízcentes érméket is értékben.

A kép forrása: Jim Watson / AFP – Getty Images

Mindemellett léteznek érvek a penny megtartása mellett is. Néhányan azt állítják, hogy fontos szerepet játszik a belföldi cinkbányászati ipar támogatásában és munkavállalóinak megőrzésében, mások pedig óvatosságra intenek a penny megszüntetésével kapcsolatban, attól tartva, hogy az árra való kerekítés és a fogyasztói károk következhetnének be. A penny létezésének vitája mögött ennél szélesebb körű politikai és kulturális hatásokat kell megfontolni. A penny eltörlése azt jelentené, hogy a kormány elismeri a jelenlegi pénzügyi politikák által okozott valuták értékvesztését. Ez a lépés rávezethetne az infláció szélesebb összefüggéseinek átgondolására, különösen akkor, ha az érmekkel való konkrét érintkezés mellett láthatjuk a valuták értékvesztését. Valóban, az érmék jelentős kulturális és oktatási szerepet játszanak az amerikai társadalomban, a gyermekkori matekóráktól a nosztalgikus kapcsolatokig a nyerőgépekkel. Ezért az érmék eltűnése jelentős szimbólummá válhat a vásárlóerő megcsappanásának és a szélesebb körű valutaváltozásnak. Ahogy az üzletek elhagyják az érméket és a bankok megszüntetik azok készletelését, a közönség talán élesebben szembesül az infláció valóságával, s ezáltal újragondolja a pénzügyi politikákat és azok hosszú távú következményeit.