Tudtad, hogy csigákat is bevetettek az I. világháborúban? ( A “csigabrigád hőstettei” )

Az első világháborúban a mustárgáz hadi céllal történő első alkalmazására 1917. július 12-én került sor Ypres mellett, Belgium területén, ahol a német hadsereg hatékonyan vetette be a brit és később a második francia hadsereg ellen. Az “yperite” elnevezés innen ered. A szövetségesek csak 1917 novemberéig nem alkalmaztak mustárgázt, amikor is a franciaországi Cambraiben elfoglalták a német hadsereg mustárgázraktárát. A briteknek több mint egy évig tartott, hogy saját mustárgáz-fegyvert fejlesszenek ki. Ezt először 1918 szeptemberében alkalmazták a Hindenburg-vonal áttöréséhez.

A mustárgáz áldozatainak bőre felhólyagosodott, a szemük nagyon megfájdult, és hányni kezdtek. A mustárgáz belső és külső vérzést idézett elő, és megtámadta a hörgőket, tönkretéve a nyálkahártyát. Ez az állapot rendkívül fájdalmas volt, és a legtöbb katonát ágyhoz kötötte. Általában négy-öt hétbe telt, mire valaki meghalt mustárgáz-mérgezésben, vagy felépült. Vera Brittain, az egyik ápolónő, így írta meg tapasztalatait önéletrajzában, a Testament of Youth ( 1933 ) című könyvben: “Azt kívánom, hogy azok, akik könnyelműen beszélnek a háborúról, láthatnák a mustárgáz áldozatait. Hatalmas mustárszínű hólyagok, vak szemek, ragacsosak és összeragadtak, mindig küzdenek a lélegzésért, a hangok csak suttognak, mondván, hogy a torkuk összeszorul, és tudják, hogy megfulladnak.“

Ypres, Belgium, 1917. Az ausztrál katonák maszkot viselnek, hogy megvédjék magukat a mérges gázoktól. Az első világháború alatt széles körben használták a vegyi fegyvereket, amelyek halált vagy szörnyű sérüléseket okoztak. Az 1925-ös Genfi Jegyzőkönyv megtiltotta a fulladást okozó és mérgező gázok háborúban való használatát. ( A kép forrása: © Imperial War Museum London / hist-00687-01 )

A mustárgáz támadást nehéz volt észlelni. Szinte szagtalan volt, és tizenkét órán keresztül hatott, sőt akár napokig ott maradt az árkokban, különösen hidegben. Ez a fajta támadás, teljesen váratlanul érte a csapatokat, ezért kénytelenek voltak folyamatosan gázálarcokat is készenlétben tartani, ami megvédhette a katonák életét. Azonban ahogy fentebb írtam, nehéz volt érzékelni a támadást. A lövedékek becsapódása után, mire felismerhető volt, hogy gáztámadás történt, már sok katona belélegezte a mérgező felhőt. Azonban természetesen akadtak ötletek, kísérletek az előrejelzésre. Ebben pedig egy Paul Bartsch ( a Német Birodalomban született ) nevű amerikai malakológus és karcinológus sietett az antant segítségére. Amikor Bartsch észrevette, hogy néhány ( nagy ) meztelencsiga ( Limax maximus ) bemászott otthonában a kemenceszobájába, megfigyelte, hogy a csigák érzékenyek a kemence füstjére, és úgy döntött, hogy további vizsgálatokat végez. A vizsgálatokból arra a következtetésre jutott, hogy a csigákat már viszonylag alacsony gázkoncentráció is megviseli.

A puhatestűek kiállításának részlege a Smithsonian jövőjéről szóló konferencián, 1927. február 11-én, ahol Paul Bartsch kurátor ül. Bartschot puhatestű példányok és kiállítási panelek veszik körül. ( A kép forrása:  Smithsonian Archives – History Div, 17887-E vagy MNH-17887E. )

Bár Bartsch kezdetben nem gondolt semmiféle felhasználásra az egyszerű megfigyelések során, a későbbiekben azok mégis komoly jelentőséggel bírtak. Az emberi test, csak magas mustárgáz koncentrációt képes felismerni, ( ekkor azonban már gyakran késő ) míg a csigák, már minimális koncentráció esetén is jelzik, hogy számukra kellemetlenné vált a levegő, a környezet. Bartsch elvégzett még néhány utolsó tesztet, és jelentést küldött erről az amerikai hadseregnek. Mivel a gáztámadások súlyosan veszélyeztették a katonákat, a vezetők semmilyen ötletet nem vetettek el, ami segíthetett volna, éppen ezért a csiga előrejelzést sem tekintették viccnek. A későbbiek igazolták, hogy jól döntöttek, merthogy az ötlet, működött, és több ezer életet mentett meg a lövészárkokban. A méreganyagok észlelésekor ezek a csigák összehúzták a testüket, hogy bezárják légzőnyílásaikat, ezzel elkerülve a füst belélegzését. Amint ez megtörtént a figyelő katona jelzett, és mindenki azonnal felvette a gázálarcot, még időben ahhoz, hogy ne szenvedjenek egészségkárosodást. A fronton “szolgálatot” teljesítő csigákat hívták, a  “csigabrigád”-nak.

A nagy meztelencsiga ( Limax maximus ), a történetünk hőse 🙂