Az 1071-es manzikerti csata – amely megnyitotta az utat a törökök anatóliai letelepedése előtt – feltételezett helyszínét kutató régészek nyílhegyeket tártak fel egy olyan lelőhelyen, amelyről úgy vélik, hogy a szeldzsuk korból származó temető lehet. A kelet-törökországi Muş tartományban található Manzikertnél 2020-ban indultak meg a feltárások a Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium Kulturális Örökség és Múzeumok Főigazgatóságának támogatásával. A projektet az Ahlat Múzeum Igazgatóságával és a Muş Alparslan Egyetemmel együttműködésben végzik, és már a hetedik terepszezonjánál tart.
A Muğla Sıtkı Koçman Egyetem professzora, Adnan Çevik tudományos irányítása alatt 44 fős csapat – régészek, antropológusok, művészettörténészek és történészek – dolgozik azon, hogy fizikai bizonyítékokat találjon a történelmi csatához kapcsolódóan. A kutatók az Afşin negyed egy részére összpontosítanak, mintegy 7,5 kilométerre a járásközponttól, ahol egy szeldzsuk kori temetőt – feltehetően egy „mártírok temetőjét” – azonosítottak. A területen további 18 sír feltárása kezdődött meg. Çevik elmondta, hogy a projekt a hetedik évéhez érkezett, és tovább finomítja a csatatér helyét és kiterjedését.
„Nemcsak augusztus 26-át próbáljuk rekonstruálni, hanem az augusztus 22. és 28. közötti teljes eseménysort” – mondta. „A felszíni tisztítást befejeztük, és megkezdtük az ásatásokat. Úgy gondoljuk, hogy egy szeldzsuk temetőben dolgozunk, amelyben a csatában elesett katonák nyugodhatnak.”
Elmondása szerint a korábbi szezonok radiokarbonos vizsgálatai a 11–12. századra datálják a maradványokat, ami összhangban van a csata időszakával. Eddig mintegy 52 sírt tártak fel, és a cél a 100 elérése. A csapat földradart és más geofizikai módszereket is alkalmazott a föld alatti struktúrák feltérképezésére, hogy célzottan, nem pedig a teljes területet bolygatva végezzék az ásatásokat.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A reneszánszkori Velencében egy erőszakot tévőnek kétféle büntetési lehetőséget kínáltak. Az első szerint börtönbe mehetett, és büntetést kellett volna fizetnie, a másik szerint feleségül kellett vennie a megerőszakolt nőt. A férfik általában a házasságot választották. |
„Idén három célterületet jelöltünk ki, és az elsőben kezdtük meg a munkát” – mondta Çevik. „Ebben a szakaszban körülbelül 18 sírt azonosítottunk, és folytatjuk a feltárást a sírfedő kövekig.”
Hozzátette, hogy a hadtörténeti régészet általában két fő bizonyítéktípusra támaszkodik: a katonai tárgyakra és az ugyanabban a kontextusban előkerülő emberi maradványokra.
„Eddig nem találtunk a csatához köthető fémtárgyakat” – mondta. „Az idei év legfontosabb fejleménye, hogy előkerültek a korszakból származó nyílhegyek. Ez számunkra rendkívül jelentős.”
A sírok – köztük nőké is – radiokarbonos eredmények alapján következetesen a 11–12. századra datálhatók. A sírfedő kövek 80 centiméter és 1 méter mélység között kerültek elő. Çevik szerint a lelőhely valószínűleg egy muszlim temető, amely a csatatérre néz, és a Çivikan-patak közelében fekszik – ez megfelel a történeti források leírásainak.
„A több szezonon át tartó, következetes datálás arra utal, hogy ez a csatához kapcsolódó mártírtemető lehet” – mondta. „Úgy véljük, hogy a korai török–iszlám letelepedés is ebben a térségben indulhatott meg, és ezt régészeti bizonyítékokkal igyekszünk alátámasztani.”
Hirdetés
