A történelemben akadnak olyan szökések, amelyek nem csupán egy bűnügyi történet részei, hanem egy egész korszak erkölcsi, politikai és társadalmi ellentmondásait is megmutatják. Herbert Kappler, a náci Németország egyik magas rangú biztonsági tisztje 1977-es szökése pontosan ilyen eset volt. Egy idős, súlyos beteg, életfogytiglani börtönre ítélt háborús bűnös távozott úgy egy őrzött római katonai kórházból, hogy felesége segítségével egy bőröndben vitték ki az épületből. A történet különlegességét nemcsak maga a hihetetlen menekülés adja, hanem az is, hogy Kappler életének utolsó évei összekapcsolódtak egy rendkívüli emberrel: Hugh O’Flaherty ír pappal, aki a második világháború alatt éppen az ellenkező oldalon állt. Míg Kappler üldözött és deportált, O’Flaherty életeket mentett. Kettejük kapcsolatáról később egy sikeres játékfilm is készült, Bíbor és fekete ( 1983 ) címmel.
Herbert Kappler 1907-ben született Stuttgartban, középosztálybeli családban. Eredetileg elektromérnöki pályára készült, de a harmincas évek Németországában egyre inkább a nemzetiszocialista mozgalom felé fordult. 1931-ben belépett a náci pártba, majd az SS tagja lett. A háború kitörése után különböző biztonsági és rendőri feladatokat látott el a megszállt területeken, Lengyelországban és Belgiumban is. 1941-ben Olaszországba került, ahol a német biztonsági szervezetek képviselőjeként dolgozott. 1943-ban, amikor Olaszország kilépési kísérletet tett a háborúból és a német hadsereg megszállta Rómát, Kappler lett a városban működő német biztonsági rendőrség vezetője. Később Róma rendőrfőnöki szerepét is betöltötte. Ekkor vált a neve a legsötétebb náci bűntettek egyikével összefonódottá. Részt vett a római zsidók deportálásának megszervezésében, valamint ő irányította az olasz ellenállással szembeni megtorló akciókat. 1944-ben egy partizánakció után elrendelte az ardeatine-i mészárlást: 335 olasz civilt végeztek ki megtorlásként. A háború után Kapplert elfogták, majd egy olasz katonai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A következő évtizedeket fogságban töltötte. Közben azonban élete egyik legfurcsább fejezete kezdődött el.
Herbert Kappler felvétele, amelyet az olaszországi szövetséges erők készítettek róla 1945. május 9-én ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
1945-ben kapcsolatba került Hugh O’Flaherty atyával, a Vatikán ír papjával. O’Flaherty a német megszállás idején titkos hálózatot működtetett, amelyben üldözött embereket, zsidókat és hadifoglyokat bújtattak Rómában. Kappler korábban ellenségének tekintette a papot, a háború után azonban különös kapcsolat alakult ki közöttük. Kappler rendszeresen találkozott O’Flahertyvel a börtönben. A náci tiszt később áttért a katolikus hitre, és maga a pap keresztelte meg. Ez a különös kapcsolat később világszerte ismertté vált, amikor 1983-ban Gregory Peck és Christopher Plummer főszereplésével elkészült a Bíbor és fekete ( 1983 ) című film. A mű a pap és a háborús bűnös közötti ellentmondásos, mégis emberi kapcsolat történetét dolgozza fel, és a kritikusok szerint is sikerült erős, feszült történelmi drámát alkotni.
Christopher Plummer és Gregory Peck a Bíbor és fekete ( The Scarlet and the Black ) 1983-as című olasz–amerikai történelmi háborús tévéfilm egyik jelenetében. ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Hitler nagy rajongója volt a Walt Disney által megalkotott rajzfilmvilágnak. Propaganda minisztere, Joseph Goebbels egyszer Mickey Mouse-os ajándékokkal lepte meg a Führert. |
Kappler szökése 1977-ben történt. Ekkorra már súlyos beteg volt: rákot diagnosztizáltak nála, mindössze 47 kilogrammot nyomott, és a római Celio katonai kórházban kezelték. Németország korábban többször kérte az átadását egészségi állapotára hivatkozva, de Olaszország ezt megtagadta, mivel Kapplert háborús bűnösnek tekintették. Augusztus 15-én reggel az őrök üres szobát találtak. A szökést felesége, Anneliese Kappler szervezte meg. A nő kötelek segítségével leengedte férjét a harmadik emeleti ablakból, majd egy nagy bőröndbe rejtette. A mindössze néhány tíz kilogrammos, beteg férfit így sikerült kivinni a kórházból, majd autóval Nyugat-Németországba szállítani. A történet szinte hihetetlen: egy egykori náci vezetőt, akit az olasz igazságszolgáltatás életfogytiglanra ítélt, egy idősödő, beteg emberként egy bőröndben csempésztek ki egy őrzött katonai intézményből.
Illusztráció a cikkhez ( A kép mesterséges intelligencia segítségével készült, 2026-06-30, ChatGPT )
A szökés után Olaszországban hatalmas felháborodás tört ki. Az újságok nemzeti megaláztatásról írtak, sokan az olasz igazságszolgáltatás kudarcának tekintették az esetet. Több rendőrt felelősségre vontak, és diplomáciai feszültség alakult ki Olaszország és Nyugat-Németország között. Kappler Németországban maradhatott, mivel a nyugatnémet hatóságok nem adták ki Olaszországnak. Fél évvel később, 1978 februárjában halt meg Soltauban, 70 éves korában.
Herbert Kappler története a huszadik század egyik legellentmondásosabb életútja. Egy olyan emberé, aki a náci rendszer egyik végrehajtójaként súlyos bűnökért felelt, mégis élete végén kapcsolatba került egy olyan pappal, aki korábban minden erejével az általa üldözötteket mentette. Az 1977-es szökés nemcsak azért vált híressé, mert szinte hihetetlen módon hajtották végre, hanem mert egy egész korszak kérdéseit sűrítette magába: igazságszolgáltatás, megbocsátás, felelősség és az emberi természet ellentmondásai jelentek meg benne. Kappler utolsó éveinek története máig vitákat kelt. Egyesek számára a szökés egy háborús bűnös igazságszolgáltatás előli menekülése volt, mások számára pedig egy különös emberi kapcsolat és egy rendkívüli mentőakció része. Éppen ez a kettősség tette alkalmassá arra, hogy később filmvásznon is megörökítsék.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
