Az alábbi propaganda szórólapot a szövetségesek készítették a “német fiatalok” számára. Több oldalas, és elég sok szöveg található rajta, illetve a fő mondanivalója, egy képregény szerű történetben olvasható. Miről is szól? Mi célból készült?
A II. világháborúban a tengeralattjárók fontos szerepet töltöttek a Harmadik Birodalom hadi céljai szempontjából. Az úgynevezett atlanti csata ( 1939. szept. 3. – 1945. máj. 8. ) során, amelynek elnevezése Winston Churchill brit kormányfőtől származik, a német hadvezetés elsődleges célja az volt, hogy a tengeralattjáróik elvágják Nagy-Britanniát a világgal összekötő tengeri útvonalaktól, és a kereskedelmi hajóik folyamatos pusztításával megfojtsák a súlyosan importfüggő brit gazdaságot, és gyakorlatilag kiéheztessék a lakosságot. Kezdetben, és egészen 1942 elejéig számtalan sikert értek el, az úgynevezett Farkasfalkák ( láncba szervezett, gyakran felszínen úszó tengeralattjárók csoportja, akik egymást riasztva, együttes erővel indítanak támadást ), kiegészülve a német felszíni flottával, azonban 1943-ban, a mérleg kezdett a szövetségesek felé billenni. Több oka is volt ennek. A szövetséges kódfejtők hatékonysága jelentősen emelkedett, Amerika belépésével a háborúba, jelentős gazdasági erőfőlény kezdett kialakulni a szövetséges oldalon, egyre több Liberator ( amerikai hadászati nehézbombázó repülőgép ) állt szolgálatba akik hatékonyan támadták a felszínen járőröző tengeralattjárókat. A „fekete május” során a németek 41 tengeralattjárót veszítettek, ez volt a legnagyobb veszteség, amit eddig 1 hónap alatt szenvedtek el. Karl Dönitz admirális, német főtengernagy, a Német Haditengerészet ( Kriegsmarine ) főparancsnoka május 24-én visszavonta flottáját az Atlanti-óceánról. 1944. január 1-jén már “csak” 168 tengeralattjáró volt bevethető állapotban, ez a szám általában ennek a duplája körül volt a legsikeresebb időszakokban. Dönitz utasította a flottát, hogy az esetleges szövetséges invázió esetén indítsanak támadást, azonban ebből végül nem lett semmi. 1944 decemberében még utoljára kifutottak a tengeralattjárók, hogy összehangolt akciókkal zavarják meg a szövetséges hajóforgalmat. Az utolsó torpedókat az U–2336 lőtte ki május 7-én este, alig pár órával a fegyverszünet előtt. Ezzel ért véget az atlanti csata.
Az U-218, a német Kriegsmarine haditengerészet VIID típusú aknavető tengeralattjárója éppen elhagyja a kieli kikötőt.
A fenti összefoglaló egy nagyon, nagyon rövid összefoglaló a történelmi háttérről. Az alább bemutatott propaganda szórólap megértéséhez azonban minimum ennyire szükség van. Mi látható tehát a szövetségesek által készített, és nyomtatott, szórólap első oldalán? Egy-egy oldal van fotózva, de feltételezem félbehajtva terjesztették, vagyis az első oldalon található kép a tényleges nyitólap, majd belehajtva a “képregény”, végül a tényleges hátsó oldal a felsorolás.
Vagyis a nyitó oldalon található tehát: Nagy betűkkel olvasható a “kitalált” ( vagy nem is annyira kitalált ) történet címe: DAS LEBEN EINES U-BOOTMANNS. Ez nagyjából olyasmit jelent, hogy a tengeralattjárón szolgálók élete. A képen pedig a Marine-Ehrenmal Laboe haditengerészeti emlékmű látható, amelyet az I. világháborúban elesett matrózok emlékére állítottak ( 1936-ra lett kész, 1927-ben kezdték építeni, az avatási ünnepségre Adolf Hitler jelenlétében kerül sor .), Laboe- ban, a Kiel-öbölben.
Középre hajtva pedig egy “képregény” szerű történetet olvashatunk, aminek főszereplője egy 18 éves Günther Hartmuth nevű ácstanuló, aki egy felhívásban olvassa, hogy önkéntesekre van szüksége a tengeralattjáró flottának, és 140 RM fizetést, és további juttatásokat kínálnak. A fiú elmondja az anyjának, hogy a Führer-nek szüksége van rá, mert az atlanti csata rendkívül fontos. ….”Aztán megkapom a tengeralattjáró-jelvényt és a Vaskeresztet.” Végül a fiú be is vonul, és részt vesz a kiképzésen, ami elsőnek jó móka, ( mikor hazajön látogatóba, a lányok dicsérik milyen jól áll neki az egyenruha ). Majd ha jól értelmezem párhuzamosan látjuk, ahogy a tengeralattjáró gyárat támadják a szövetségesek, és ahogy a fiú már tényleges szolgálatban van, majd támadás éri őket. Egy mérnök katona társa szidja a tengeralattjárót, hogy egyre rosszabb állapotban kapják őket, ilyennel nem lehet harcolni. Végül a történet úgy zárul, hogy a tengeralattjárót a szövetségesek támadása elsüllyeszti, és néhányan csónakban megmenekülnek, azonban a főszereplőnk, Günther Hartmuth nem. Hősi halált hal a Führerért, halálhírét 4 hónapig visszatartják. A fia halálhírét az anya a 14.-ik részben kapja meg. A záró, 15-iken pedig a vezér látható, ahol 1942. január 30-án Adolf Hitler azzal dicsekszik a Reichstag előtt, hogy egyre több tengeralattjárót, egyre több “lebegő koporsót” fog építeni olyan német fiúknak, mint Günther Hartmuth.
A szövegben található bizonyos utalások, például “lebegő koporsó” természetesen a szövetséges propaganda fontos része. Ezzel a kis történettel akartak nyomást gyakorolni a fiatal német férfiakra, hogy ne vonuljanak be, mert végül meghalnak, és az egyáltalán nem hősi halál. Ezt megerősítendő a hátsó oldalon, még készítettek egy felsorolást, ami statisztikákat tartalmaz. Ebben leírják, hogy:
1. 2000 német tengeralattjáró van brit fogságban. Ők a szerencsés túlélők. Az angol flotta által megmentett és fogságba esett két tengeralattjáróra 5 “vízbe fulladt” jut.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Bábel tornya valóban létezett, de senki sem tudja, miért. A tudósok úgy vélik, hogy Bábel tornya nem csak egy mítosz. Legendáját összekötik az ókori Mezopotámiában lévő magas torony tempomok, az úgynevezett zikkuratok építésének hagyományával. Hogy ezeket az építményeket milyen célból hozták létre, azt máig nem tudni. A legmagasabb zikkurat Babilonban volt. Etemenankinak hívták, ami azt jelenti: "a ház, ahol az ég találkozik a földdel". A legenda szerint magassága elérte a 91 métert, de a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerkezet nem lehetett magasabb 66 méternél. |
2. Az U-boat személyzet hiánya miatt az U-boat szolgálat kiképzési ideje 10 hétre csökkent. Ez kevesebb, mint amennyi a tengeralattjáró és legénysége biztonságához szükséges.
3. A német U-boat legénysége manapság nagyrészt rosszul képzett újoncokból áll. Ennek eredményeként a német tengeralattjárók veszteségei folyamatosan növekszenek.
4. Egy évvel ezelőtt a semleges országok életbiztosítói 62 napra becsülték egy német tengeralattjárón szolgáló katona átlagos várható élettartamát aktív szolgálatban. Már akkor is sürgősen szükség volt csapatcserékre.
5. Azóta Nagy-Britannia és szövetségeseinek flottái, amelyeket most az amerikai és az orosz flották erősítenek meg, nagymértékben javították és megerősítették a tengeralattjárók üldözésében alkalmazott harci módszereiket. Több romboló és korvett, jobb lehallgató készülékek, erősebb mélységi töltések vannak benne. A tengeralattjáró tengerészek átlagos várható élettartama tehát továbbra is rövidebb, mint tavaly tavasszal.
6. Hitler azonban január 30-án megígérte, hogy egyre több tengeralattjárót fog építeni. Ezért van szüksége egyre több német fiúra, aki megmunkálja az úszó koporsókat” – ahogy a vízparti hajógyári munkások nevezik őket.
Majd végül egy feltételezhetően ironikus felhívás:
DEUTSCHE JUNGENS!
EURER FÜHRER BRAUCHT EUCH!
NÉMET FIATALOK!
A VEZÉRETEKNEK, SZÜKSÉGE VAN RÁTOK!
Érdekesség: A képen látható emlékművet ( Laboe haditengerészeti emlékmű ), végül a brit haditengerészet “vette át” a háború végén, majd csak 1954-ben “adták” vissza a Német Haditengerészeti Szövetségnek, azzal a kikötéssel, hogy az emlékműnek egységesen kell megemlékeznie az I. világháborúban elesett német katonákon felül, az I. és II. világháborúban elesett német, és szövetséges, vagy “ellenséges” katonákról is. 1996-ban pedig úgy döntöttek, hogy a megemlékezést kiterjesztik általában az összes tengerészre, és felidézik a tengerek szabadságát.
Az emlékmű napjainkban
Hirdetés
