A második világháború során a náci Németország nemcsak katonailag, hanem gazdaságilag is teljes mértékben ki kívánta használni a megszállt területek erőforrásait. A Baltikum – Észtország, Lettország és Litvánia –, valamint Fehéroroszország nyugati része 1941 nyarán került német megszállás alá, majd hamarosan létrehozták a Reichskommissariat Ostland ( Ostlandi Birodalmi Biztosság ) nevű polgári közigazgatási egységet. A terület irányításával Heinrich Lohsét bízták meg, aki 1941 és 1944 között töltötte be a birodalmi biztos tisztségét. A megszálló hatóságok elsődleges célja a térség nyersanyagainak és ipari termelésének Németország javára történő hasznosítása volt. A textilipari alapanyagok, a len, a gyapjú, a fémtermékek, a petróleum, valamint a mindennapi élethez szükséges árucikkek – például a cukor, a napraforgóolaj és a dohánytermékek – jelentős részét a Német Birodalomba szállították. Emiatt a helyi lakosság számára szigorú jegyrendszert vezettek be, amelynek keretében számos termék kizárólag hivatalos utalványok ellenében volt megvásárolható. A megszállási gazdaság egyik kevésbé ismert, ugyanakkor numizmatikai szempontból rendkívül érdekes emléke az úgynevezett Ostland textilipari pontérték-jegy ( Spinnstoffwaren-Punktwertschein ), amely külső megjelenésében a papírpénzekre emlékeztetett, valójában azonban különleges vásárlási jogosultságot biztosító utalvány volt.
A textilipari pontérték-jegyeket 1942 júliusától vezették be Heinrich Lohse rendelete alapján. Az észtországi ( Reval – Tallinn ), lettországi ( Riga ), litvániai ( Wilna – Vilnius ) és minszki főbiztosok a helyi kereskedelmi hivatalokat bízták meg kibocsátásukkal. Az utalványokat nem pénzként használták, hanem jutalomként adták azoknak, akik meghatározott mennyiségű lent vagy gyapjút szolgáltattak be a megszálló hatóságoknak. A beszolgáltatott nyersanyagért cserébe pontérték-jegyeket kaptak, amelyek lehetővé tették a szigorúan adagolt textíliák és ruházati cikkek megvásárlását.
Négy címlet készült:
- 1 pont
- 3 pont
- 5 pont
- 10 pont
Litvánia, Ostland textilipari pontérték-jegy, 1 pont, 1945. Német megszállási kibocsátás a II. világháború időszakából. ( A kép forrása: katzauction.com )
A rendszer meghatározott átváltási arány szerint működött: például 125 gramm gyapjú beszolgáltatása négy pontot ért. A megszerzett pontokkal különféle textiltermékeket lehetett vásárolni. A pontérték-jegyek önmagukban nem voltak elegendők vásárláskor. A jogosult személynek egy névre szóló beszerzési füzetet ( Bezugsbüchlein ) is fel kellett mutatnia, amelyben a pontok nyilvántartását vezették. A felhasznált utalványokat a kereskedő a jobb felső sarok levágásával érvénytelenítette. A teljes példányokon ennek megfelelően szerepelt a figyelmeztetés, hogy az áru kiadásakor a sarkot le kell vágni. A pontérték-jegyek előoldalának kialakítása a négy főbiztosságban szinte teljesen azonos volt. Az egyetlen lényeges eltérést a bal felső sarokban szereplő területi megnevezés jelentette, amely az alábbiak valamelyike lehetett:
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
- Észtország
- Lettország
- Litvánia
- Fehéroroszország ( Weissruthenien )
Valamennyi utalvány kétnyelvű volt. A német szöveg mellett mindig az adott terület hivatalos nyelvét használták. Fehéroroszország esetében azonban különleges fejlődés figyelhető meg: az 1943. június 30-i lejáratú első kiadások még orosz nyelvű feliratokat tartalmaztak, míg a későbbi, 1944. december 31-i sorozaton már a fehérorosz nyelv szerepelt. A jegyek fejlécén két sorban az „OSTLAND SPINNSTOFFWAREN-PUNKTWERTSCHEIN für Flachs- und Wollablieferung” felirat olvasható, amely magyarul nagyjából „Ostland textilipari pontérték-jegy len- és gyapjúbeszolgáltatásért” jelentést hordozza. A cím alatt az adott ország nyelvén is megismételték ugyanezt a szöveget. A középső részen nagy méretben tüntették fel a pontértéket, fölötte pedig azt a tájékoztatást, hogy a jegy birtokosa a feltüntetett pontértéknek megfelelő mennyiségű textiláru vásárlására jogosult. A grafikai kialakítás is figyelemre méltó. A bal oldalon egy lent tiloló vagy gerebenező férfi alakja látható, míg a jobb oldalon egy juhot nyíró nő jelenik meg. A két ábrát a „Len és gyapjú – az ország áldása” felirat fogja össze, amely propagandisztikus módon igyekezett hangsúlyozni a mezőgazdasági termelés jelentőségét. Az alsó részen a Reichskommissar pecsétje kapott helyet, valamint annak szöveges jelzése, hogy a jegyet az Ostland birodalmi biztosának rendelete alapján bocsátották ki. A hátoldalon szintén kétnyelvű tájékoztató szöveg szerepelt. Itt nyolc különböző példán keresztül ismertették, hogy egyes textiltermékek megvásárlásához hány pontra volt szükség. Emellett felhívták a figyelmet arra is, hogy valamennyi textiláru egy hivatalos árulistában szerepel, amely minden textilüzletben megtekinthető volt.
A pontérték-jegyek több különböző lejárati dátummal készültek:
-
- június 30.
-
- április 30.
-
- december 31.
-
- április 30.
A legtöbb példány alsó részén a rigai értékpapírnyomda neve olvasható német nyelven: „Lettlands Wertpapierdruckerei, Riga”, egyes esetekben a 6308-as engedélyszámmal együtt. A legkésőbbi, 1945. április 30-i lejáratú kiadások egy részén már lett nyelvű nyomdamegjelölés található: „Rīgas litogrāfija un ofset spiestuve”. Gyűjtői szempontból fontos különbség, hogy kizárólag az 1945. április 30-i lejáratú sorozat készült „OST–OST” vízjeles papírra. A korábbi kibocsátások sima, vízjel nélküli papírt használtak. További eltérés figyelhető meg a hatjegyű ellenőrzőszámok kialakításában is, amelyek egyes sorozatoknál előtagként betűjelet is tartalmaztak. A fehérorosz főbiztosság 1944. december 31-i kibocsátása több szempontból is eltért a többi sorozattól. A fejlécről elmaradt az „OSTLAND” megjelölés, helyette egyszerűen „SPINNSTOFFWAREN-PUNKTWERTSCHEIN” szerepel. Az értékjelzés sem pontban történt, hanem „1 TEXTILPUNKT” felirattal. Ezeket az utalványokat már nem a birodalmi biztos, hanem a minszki főbiztos rendelete alapján adták ki, amit a pecsét is tükröz. Hasonló rendeltetésű pontérték-jegyek jelentek meg Észak-Oroszország német megszállás alatt álló területein – elsősorban Pszkov és Leningrád környékén – is. Ezeket a Wehrmacht hadigazdasági főigazgatásának északi szervezete bocsátotta ki. A nyomtatványok egyszerűbb kivitelűek voltak, csupán egyik oldalukat nyomtatták meg német és orosz nyelven, lejárati dátumuk pedig 1944. április 30. volt. Napjainkban ezek a pontérték-jegyek különleges helyet foglalnak el a papírpénz- és hadtörténeti gyűjtők körében. Bár hivatalosan nem számítottak fizetőeszköznek, megjelenésük, nyomdatechnikájuk és biztonsági elemeik miatt sok tekintetben a bankjegyekhez hasonlítanak. Egyúttal fontos történelmi dokumentumok is, amelyek jól szemléltetik a német megszállási rendszer gazdasági működését és azt, miként vonták ellenőrzésük alá a lakosság mindennapi életének alapvető szükségleteit.
Az Ostland textilipari pontérték-jegyei egyszerre képviselnek történelmi és numizmatikai jelentőséget. Nem pénzként szolgáltak, hanem a megszálló hatalom által kialakított ellátási rendszer fontos eszközei voltak, amelyek a len- és gyapjúbeszolgáltatás ösztönzését, valamint a textilipari termékek szigorú elosztását segítették elő. Kialakításuk, többnyelvű felirataik, változatos kiadásaik és biztonsági elemeik ma is értékes kutatási forrásai a második világháború megszállási gazdaságának. A fennmaradt példányok nemcsak a papírpénzgyűjtők számára jelentenek különleges ritkaságot, hanem fontos emlékei annak is, miként működött a német polgári közigazgatás és az ellátási rendszer a Baltikumban és Fehéroroszországban a háború éveiben.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
